Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-25 / 12. szám

Ha Ballagi űr a birálatában feltett közvetlen kijelentéstanához hü, és magával következetes marad, akkor e tant osztania és vallástudományának a zsidó ebionitismushoz visszatérő tudománynak, s az általa vallott keresztyénségnek a zsidó ebionita keresztyénségnek kell lenni. És ha ez Ballagi úr keresztyénsége : akkor dogmatikai munkálkodása a tanári széken, semmi más, mint a keresztyén vallást a zsidó ebionitismusba visszavinni s tanítványi altal magyar evang. reform, egyházunkat zsidó ebionita egyházzá valtoztatni. — És most én mondhatnám Ballagi úrnak, hogy az evang ref. ker. egyházban ő a zsidó ebionitismus huhogó Baglya; én mondhatnám, hogy ö a hátra legelésző garamanti ökör, ki a kijelentett ker. vallást zsidó ebionita keresztyénséggé akarja változtatni. De a helyett, hogy e reám ruházott díszes címeket Ballagi úrra visszaruháznám, azon kis észrevétellel, miszerint ez Kainjel a ref. dogmatika tanárának homlokán, azt kérem inkább istentől, ki magát a Krisztusban mint szeretet jelentette ki: Szentelje meg Ballagi urat, hogy legyen az igaz, kijelentett, nem pedig a zsidó ebionita keresztyénség tanára. *) További bírálata Ballagi úrnak azon zörgő, dörgő, vilogó, csattogó, pattogó lárma után, melyet birálatában használt, éktelen kifejezései s garázda hasonlatai által indított, szellemi puskájának csak igen gyenge posszanása. Mert a csodákról irt §-omra, — bár annak egy részét idézi, — a mit ir, azzal nem defmitiom, hanem az ellen puskáz, a mit a csoda fogalmának megérthetése tekintetéből, hasonlatképen hoztam fel. S ezt tekintvén a csoda fogalmának, erre nézve mondja : „van-e ki tagadná, hogy a nagy szellemek igazságokat szólnak s dolgokat cselekesznek, melyek a közönséges emberi erőt ( !! ) bámulatra ragadják ?. . . biztosithatom K. J. urat, hogy a csoda oly felfogásával, mely szerint ha akarom csoda, ha akarom csak felfokozott természeti erő, sem a privilegiált hívők igényeinek, sem nekünk, kik különös isteni kiváltságokkal nem dicsekszünk, eleget tenni soha nem fog." — Legyen ön igazságos biráló, és vegye fel az én difinitiomat, s meg fogja látni, hogy a csodáknak azt a fogalmát adtam, a mit régi dogmaticusaink, s amit biráló is mint megállhatót felidéz. E szavaira pedig bírálónak : „S milyenek a fegyverek, melyekkel szerzőnk Straussot és elvbarátit leverhetni hiszi? A többek közül csak az első leghatalmasabbat hozzuk fel, „hogy az Isten szabad ura mindannak, amikivülötte van, még az ész törvényeinek is" ki kell nyilatkoztatnom, hogy ez koholmány. Strauss és Bruno Bauer azon állítását ugyanis, hogy Krisztus és az apostoloknak emberfeletti erővel véghez vitt s a szárasban följegyzett cselekedetei költöttek, olvasó, K. J. úrnak ellenem használt leghatalmasabb argumentuma utoljára is mindég a hep ! hep ! melyet nyavalyás célzásokban annyiszor ismétel irányomban. Mintha bizony szégyen volna azon vérből származni, melyből test szerint vallásunk isteni szerzője vette eredetét. De szégyen igen is, hogy K. J. úr theologiai tanár létére ugy viseli magát, mint egy neveletlen utcai gyerek, kivel mívelt ember szóba nem állhat. B. M. *) Oh utálatos hypokrisis, mely elébb hamis, légből kapkodott vádakkal mocskolja be az embert, aztán imádkozik annak lelki üdveért. Ez volt minden időben a hitnyomozóknak is gyalázatos eljárása. B. M. épen nem a bírálótól fölidézett, hanem ezen okokkal igyekszem megcáfolni: „De ezeknek jogosan lehet felelni: 1) hogy azokat még eddig a történetírók közül senki meg nein cáfolta. 2) állításuk erősítésére tagadniok kell, hogy az Isten emberfeletti erővel működhetik a természeti világban, s azon akadályokat, melyeket emberi erő elhárítani nem bir, állitaniok kell, hogy Isten sem háríthatja el; meg kell cáfolniok Jean Paul ezen állítását: a mi a földön csoda, az természet az égben; meg kell tagadniok azt is, hogy Isten szabadon munkálhat a világban s szabadon hozhat elő eseményeket, vagy igazságokat, melyekkel a világot céljára vezeti." A mit hát biráló felhoz : nem Strauss és elvbaráti, hanem azok ellen van mondva, kik a csodák lehetőségét csak azért nem fogadják el, mivel azt állítják, hogy az isteni szellemnek csak azon törvényei lehetnek, melyeket az emberi szellem ismer. Ezek ellenébe mondom már azt, hogy az Isten szabad ura mind annak a mi kivülötte van, még az ész törvényeinek is, nem pedig azok ellenébe, kik a Jézus és apostolainak csodatetteit egyszerűen költötteknek állítják. Igy mesterkedni mint biráló, lehet valakinek állítása s okoskodása ellen. De az ilyen biráló nem mondhatja aztán, hogy bírálata az igazság és tudomány sz. érdekében történik. Az elemi csapások, egyéb szerencsétlenségek, s bűn megegyeztethetése az isteni világkormányzattal, hogy egy a legnehezebb theologiai kérdések közül, épen ugy tudom, mint biráló úr, a mint ezt megmutattam a biráló által is helyeselt ezen sz.irási idézettel: „az emberek elméje gondolja meg az ö utát, de az úr igazgatja annak járását." De ha ennek tárgyalásával többet nem eszközöltem is mint annyit, hogy tárgyalásomból jó dogmatikus preedikátiót lehet készíteni : már ezzel, ugy vélem, több hasznot tettem, mintha e nehéz kérdésre, mely eldöntve nincs, csak azt- felelem: az Isten utai végére mehetlenek. Jelentékenyebbnek látszik bírálónak egy jegyzetemre tett észrevétele. Az egyház szentháromságtanának előterjesztése után ugyan is egy jegyzetben szórói-szóra ezt irom : „a szentháromságnak nemcsak nyoma van az ó-szövetségben, hanem épen az ottani képzeletekben és szólásokban gyökeredzik, mivel Istennek teremtő igéje és tápláló lelke (Hr. 1.) nem ritkán személyesittetik." E jegyzetre azt mondja biráló: „szerzőnek okvetlen tudnia kellett, hogy ezen egy jegyzet által a számtalan sz.irati idézetekből alkotott építménye halomra van döntve." Ez állítása igazolására aztán Strausst hozza fel, mint a ki épen ez uton mutatta meg a lényegszerinti sz.háromság tarthatlanságát. — Én pedig jegyzetemnek ily felfogására csak azt mondhatom, hogy Ballagi úr hegedült itt egyet magának és arra táncolt is. Adja Isten a mulatságot kedves egészségére. A szentháromságnak egyházi értelemben felfogása s tárgyalása után tevén e jegyzetet, biráló is láthatta volna, ha az egyház sz.háromságtanáról nem igy itél: „miután pedig ama százszor elmondott s minadannyiszor ismét megcáfolt dolgokat elég világosan, de minden kritika nélkül előadta (szerző)," miszerint azt értem rajta, hogy mind a Logos, mind a szentlélek világkezdete óta működtek a világban s erről az emberiségnek volt is sejtelme; hanem a Logos tökéletesen