Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-25 / 12. szám

melytől ha egyszer menekült, szabadon csatlakozik az egyéni lelkiismeret önkéntes fejlődéséhez, kebelén a feltétlen szabadságnak. (Folytatjuk.) KÖNYVISMERTETÉS. ÉSZREVÉTELEK BALLAGI MÓR ÚRNAK „KERESZTYÉN HITTAN" CIMÜ MUNKÁMRA IRT BÍRÁLATÁRA. (Folytatás és vége.) További bírálatában oly hibába esett Ballagi űr, melyre ha föltehetném, hogy nem szándékosan tette, azt kellene mondanom, hogy nem a hiba, hanein biráló a szarvas (természetesen sem kipfli, sem egy Hirsch). — Ugy járt Ballagi úr, mint a ki mathematikai problémájának kidolgozását mindjárt az elején elhibázza. — Izzad, fárad azért, hogy minden további munkája haszontalan legyen. Azt állítja ugyanis Ballagi űr, hogy hittanom alapeszméje a 17 és 21. §§-ban van fejtegetve s idézi is bírálatában e két §-t egész terjedelmében, mint állítja azért, „hogy az olvasó vonásrólvonásra ismerje az alapot, melyre szerző hittani rendszerének építményét felrakta." Biráló ez állítása teljesen hamis. Hittanom alapeszméje nem e két §-ban van letéve, s nem ez az alap melyre hittani rendszerem építményét felraktam. — Az, hogy hittanom alapeszméjéül biráló azt tette, a mit e két § tartalmaz, Ballagi űron a sors iróniája. — És ez már nem typographiai hiba. Egy tájfestést nem azon pontból nézni, a miből a festő felvette, annyi, mint a müvet a maga valóságában meg nem ismerni. — Egy tudományos műnek más alapeszmét tenni, mint a mire az épitve van, annyi, mint a műben ezer ellenmondásra találni, s mégis a hibát nem az irónak, hanem annak imputálni, a ki a mű alá tolt hamis alapeszméből kiindulva, benne az ellenmondásokat találta. Ballagi űr e hibájának oka nem vagyok. Mert oly világosan tettem fel hittanom alapeszméjét, hogy azt csak elfogult, vagy rosz akaratú olvasó nem veszi észre. Kár volt bírálónak a 12-ik §-t figyelmen kivül hagyni. — De a reform, hittant arra az alapeszmére építeni, a mit hittanom alapeszméjéül biráló föltett, józanon nem is lehet. Ha nem hiszi biráló : olvassa el Schweizer hittanának első kötetét, és róla, reménylem, meggyőződik. Másik szarvas hibája, vagy rosz akaratú mesterkedése bírálónak az, hogy vallás definitiom alá teljesen hamis értelmet csúsztat. E vallás-deíinitiomban ugyanis : „a vallás az emberi lélekben eredetileg élő Isten eszméje által szabályozott lelki élet," azon értelmet teszi fel biráló, mintha azt mondanám: az Isten eredetileg ugy van az emberi lélekbe beplántálva, hogy az emberi szellem egy időben az Isten tökéletes eszméjét, s a tökéletes vallás-erkölcsi életet magából előhozhatja.'"*) — Bírálónak e szavai: a vallás felfogásában azon elvből indul ki (szerző), hogy „est Deus in nobis;" világosan mutatják, miszerint ugy vette vallás-definitiomat, *) Ezt én igy seholsem mondtam, soha nem is vallottam. B. M. mint föltettem. E felfogás ellen ezennel óvást teszek és kinyilatkoztatom, hogy ez hamis és alátolt értelem s vallásdefinitiomat igy fogni fel bírálónak jogot nem adtam. Mert az általa is idézett 25-ik §-omban világosan ezt írom: „a keresztyén vallás a názáreti Jézus személyében megjelent s egészen az Isten tökéletes eszméje által határozott lelki élet." — Ha biráló ezt figyelmére méltatja: azonnal láthatja, miszerint az Isten tökéletes eszméjét s igy a tökéletes Isten ismeretet és vallást egyedül a názáreti Jézusban állítom megjelentnek. A józan philosophiával annyit ismerek hát el, s annyit foglal magában vallásdefinitiom, hogy mint a szem, ha napszerü nem volna, nem láthatná a világosságot: ugy az emberi lélekbe, ha eredetileg be nem volna az Isten eszméje plántálva, Istenről ismeretes igy vallása sem lehetne.*) De valamint abból, hogy a szem napszerü nem következik, hogy maga a szem nap legyen: ugy abból, hogy az Isten eszméje eredetileg benne él az emberi lélekben, nem következik, hogy az emberi lélekben az Isten tökéletes ismerete s igy a tökéletes vallás is benne legyen. — Annak tudata, hogy Isten van, vele születik az emberrel, ez mennyei kincse az emberi léleknek, s ez által lehető, hogy az embernek vallása legyen. De ugyan mit akarhat biráló azzal, hogy mást tesz hittanom alapeszméjéül, mint én tettem, és vallás-definitiom alá más értelmet csúsztat, mint a mit én abba helyeztem? A vallás defmitiom alá csúsztatott értelemből kiindulva azt mondja Ballagi űr: „Azzal K. J. urat nem akarom vádolni, hogy a kijelentésről szóló nézetei a biblia szavaival ellenkeznek; de igenis ki kell mondanom, hogy a saját maga kiindulási pontjával ellenkezésben vannak, hogy fejtegetései nemcsak hogy nem támogatják, hanem lerontják egymást. A ki a vallást ugy fogja lel, hogy az „az emberi lélekben eredetileg élő Isten eszméje által szabályozott lelki élet," annak nem szabad a közvetleu kijelentést észfelettinek állítania. Szerző pedig külömbséget tesz „istennek önmagáról az emberi szellem lényege s törvényei által adott tudósítása" közt, mely közvetett általános kijelentés (ugyan ne csonkítsa meg definitiomot. A közvetett kijelentés szerintem alakilag: istennek önmagáról — a világ, világtörténelem, az emberi szellem lényege s törvényei által — adott tudósítása ; tárgyilag : az ezen tudósítás által nyert igazságok összege), és „Istennek az emberi lélekkel való közvetlen társalgása" közt, melyet közvetlen, különös kijelentésnek mond." — No lám! mily nagy mester ez a Ballagi, Hogy azt mondhassa, miszerint ellenmondásba jöttem magammal, s hogy helytelen közvetett és közvetlen kijelentés tanom, oly kiindulási pontot jegyez ki számára, melyből nem indultam ki, s vallásdefinitiomat oly értelemben veszi, melyben én nem vettem, és hogy az általa föltett értelemben vegye, okot reá neki nem is adtam. Igy édes Ballagi űr bizonyos, hogy nem juthatunk egy s ugyanazon eredményre. Mert a ki problémájául a 2X2-őt tette : józanon egy eredményre nem jö*) Nehogy azt higyjék, hogy e találó hasonlat K. J. úr fejéből főtt ' ki, megjegyzem, hogy azzal, ha jól emlékszem, Martensen élt legelőször, s azóta többször olvastam. B. M.