Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-11 / 10. szám

ha az okadatolás nem az én okoskodásom szerint történik, teljesen érthetetlen. Mert mit tesz p. u. bírálónak ez okadatolása: „s ezt épen Schleiermacher gondolta volna igy, kit pantheismussal vádoltak, vagy általa a mi korunk, mely isten immanentiáját oly határozottan hangsúlyozza?" hanem ha ezt: a pantheismussal vádolt Schleiermacher és az isten immanentiáját határozottan hangsúlyozó mi korunk is a héber és görög philologiát, Palaestina földrajzát, egyházjogot isten önvalóditásának tartja, tehát a theologia néven nem lehet többé az isten s isteni dolgokróli tant, vagy a tudományosan fölfogott keresztyén vallást, hanem azon tudományok összegét érteni, melyek a ker. vallás s vallásos életre vonatkoznak. — Ha ez helyes okoskodás: akkor az is helyes, hogy mivel a pantheismus és az isten immanentiáját határozottan hangsúlyozó mi korunk a csizmatalpat is Isten önvalóditásának tartja: tehát a csizmatalp is theologia.*) — Ha valakit a theologiában szakavatottá az ily okoskodás tesz: akkor őszintén megvallva, nem is óhajtok szakavatott theologus lenni. A 11-ik §-ban általam tett alapos és nem alapos dogmák elnevezést s megkülömböztetést biráló cifra, még ennél is cifrább beszédnek tartja, hogy rendes és rendetlen tanár. Mert, mint mondja, „mikor valaki ezt: articuli fundamentales et non fundamentales igy forditja: alapos és nem alapos dogmák, nekünk olvasóknak, vagy azt kell hinnünk, hogy a forditó nem tud magyarul vagy hogy a dolgot nem érti." Ha Ballagi úr az élőket marja: kímélje a holtakat legalább szelídebb kifejezése által. — Tóth Ferenc és Somosy dogmatikáikban az articuli fidei fundamentales et non fundamentales alapos és nem alapos hitágazatoknak vannak magyarul nevezve. — Es valamint e boldogult derék tanároknak: ugy a tőlük tanult s ma is élő sok jeles lelkészeinknek nem jutott, ugy vélem, eszükbe az alapos kifejezést ugy érteni, mintha némely dogmáknak volna alapja; a nem alapost pedig ugy, mintha némelyeknek nem volna alapja s ennélfogva alaptalanok volnának. — Hunniusnak bírálótól idézett szavait Somosy szintúgy leirta hittanában mint biráló bírálatában, söt világositásul Hunniusnak e szavait is idézi: „articuli fidei fundamentales sunt, qui ignorari, vei negari salva lide et salute nequeunt; non fundamentales, qui illaeso fidei fundamento ignorari negarique possunt." — Lássa biráló úr! Somosy is tudta Hunnius szavait, s mégis nem vonakodott az alapos és nem alapos dogmák kifejezéstől. — De mit ajánl hát helyettük Ballagi úr ?! Az alapvető s nem alapvető kifejezést s megkülömböztetést. Ezzel, mint a magyar példaszó mondja, csak csöbörből vödörbe lépünk. Mert ha a nem alapos kifejezést alaptalannak: akkor a nem alapvető kifejezést alap vetetlennek lehet mondani. Igy aztán az artíkulus fidei non fundamentális igy esz Ballagi úr szerint igen jól és érthetőn magyarázva : alapvetlen hitágozat. — A ki aztán igy beszél: jól tud magyarul, s a dolgot is jól érti?! Ha jobb ujat nem tudunk épiteni: qg rontsuk el a régi gyepűt; de legyünk kímélettel azok iránt, a kik azt építették s akkor leszünk igazságosak. *) (Folytatjuk.) BELFÖLD. VESZPRÉM, febr. 28. Pap Ferenc segédgondnok és Oláh János esperes ikerelnökletök alatt f. hó 13—15-ik napjain tartotta a veszprémi ev. ref. egyházmegye jelen évi első képviseleti nagy gyűlését. Megelőző ünnepélyes isteni tisztelet — a Sz. Lélek segédül hívása, s két, minden tudományból megvizsgált, s a lelkészi szent hivatal betöltéséhez elegendő képzettséggel bírónak talált papjelöltnek esperesi kibocsátása után esperes úr üdvözlő beszéddel a gyűlést megnyitván: Véghelyi Imre tanácsbiró — a hazai és egyházi ügyeknek Veszprémmegyében egyik leglelkesebb előharcosa — az alkotmányos eszméknek szilárd, ingathatatlan jellemű buzgó védelmezője, szólalt fel, s örömmel jelezvén a politikai láthatáron mutatkozó fényt, mely az előjelekből vonva következtetést, a haza és nemzet szebb jövője hajnalának felderülését reménylteté, figyelmeztetöleg intett, hogy legyünk óvatosak is, mert megtörténhetik, hogy mint az 1861 ugy a mostani korszaknak derűje is látszólagos lehet, s oly nyomasztó éj váltja fel, minő 1849-től 1860-ikioct. 20-áig, s 1861-ik év utószakától mostanig nehezedett szeretett hazánkra. S ha e szomorú időszak, melynek bekövetkezésétől minden hazafi retteg, s melynek ettávolitásáért buzgó imában kell kérnünk az igazság istenét, csakugyan bekövetkeznék: ez esetre felkérte nt. esperes urat, hogy értesítse az egyházmegye közönségét minden oly irányzatról, mely magasabb helyről a protestáns egyház autonómiáját fenyegetheti, s bizton számithat oly támogatásra, mely az ily esetekben bármely egyesnek gyenge, s a vészekkel mérkőzésre elégtelen erejét meg sokasítja, s protestáns egyházunknak törvényekben gyökerező önállását ezereknek egy célra irányzott közreműködése által védelmezendi. A felkérő tanácsbirónak — Veszprémmegye 1861. egyik alkotmányos alispánjának (ki azóta a magánéletbe vonult vissza) ezen hazája, nemzete és *) Ellenbiráló nagyon bizhatott abban, hogy literae non erubescunt, különben le nem Írhatta volna e trivialitást, mely élcnek ízetlen, komolyságnak fertelem. Egyébiránt ez az egész deductio meg lehet, hogy igen mélységes cáfolatot tartalmaz, de én nem értem. M. B. *) Tóth Ferenc és Somossy emlékét bizonyosan senki sem tiszteli jobban nálam ; de a mi ama tisztafejü tudósoknak a nyelv akkori fejletlen volta mellett nyelvezet tekintetében megbocsátható, az 1862 megengethetlen hiba, melyet K. J. úr most még uj tudatlansággal tetéz. Azt állítja ugyanis, hogy ha „nem alapos" a. m. „alaptalaa," akkor a „nem alapvetőt" alapveteti ennek lehet mondani. Ugyan eltalálta szarva közt a tögyit! „Vetetlen" nem a „vetőnek" hanem a „vetetf-nek ellentéte, pl. vetetlen ágy ellentéte a vetett ágynak ; igy hát a K. J. úr által faragott „alapvetetlen" szó is nem az „alapvetőnek," hanem az „alapvetett"nek volna ellentéte, ennélfogva „alapvetetlen" oly valamit jelentene, a minek nincs alapja megvetve, mig a „nem alapvető" a. m. alapul nem szolgáló, az az nem sarkalatos. Nem jó K. J. úrnak élceeni, mert mindig hasra esik (n«m K. J. úr, hanem az élce). B. M.