Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-04 / 9. szám

Mert felette nagy az ö tábora, Hatalmas a szavának végrehajtója; Mert nagy a Jehova napja és igen félelmes, Ki állhatja meg azt ? 12. De szinte most is mondja a Jehova: Térjetek meg én hozzám teljes szivetekből Böjttel, sírással és kesergéssel. 13. Es szaggassátok meg sziveteket, nem ruháitokat. Es térjetek meg Jehova ti Istenetekhez ! Mert kegyelmes és irgalmas ö, Hosszú tűrő és bökegyelmü, Ki magát meggondolja a gonoszra nézve. 14. Ki tudja, tán hozzátok tér és meggondolja magát Es áldást hágy maga után, . Liszt- és italáldozatot Jehova a ti Istenieknek. 15. Fújjátok meg a harsonát Siónban ! Hirdessetek böjtöt, Hijjatok egybe ünnepi gyülekezetet! 16. Gyűjtsétek egybe a népet, Rendeljetek gyűlést, Szedjétek össze a véneket Gyűjtsétek egybe a kisdedeket és csecsemőket! A vőlegény jöjjön ki szobájából, Es a menyasszony hajlékából! 17. A tornác és az oltár közt Sírjanak a papok, Jehova szolgái S szóljanak: Őrködjél, oh Jehova! néped fölött S ne tedd ki örökségedet csufságul, Hogy gúny tárgyává tegyék a pogányok ! Miért mondják a népek között: Hol vagyon az ö Istenük? 18. És felbuzdult Jehova az ö országa mellett és megsajnálta népét. 19. És felele Jehova és szóla népéhez : íme küldök nektek gabonát, Szőlőlét és olajt, És beteltek vele; És nem teszlek ki többé Csúfságul a pogányok közt. 20. A vészhozót *) messze vetem tőletek, Kietlen puszta földre szélesztem öt, Elöcsapatját a keleti tengerbe, S utolját a nyugoti tengerbe; És felszáll bűze, Felmegyen doha, Mert nagyot müveit. 21. Ne félj föld ! Örülj és vigadj ! Mert Jehova nagyot mívelt. 22. Ne féljelek, mezei vadak ! Mert megzöldülnek a puszta gyepjei, *) tulajdonképen: a typhonit, azaz északi ellent, a gonosz vész -hozót. Mert a fa megtermi gyümölcsét, A figefa és a szőlő megadják termésüket. 23. S ti Sión fiai, örvendezzetek és vigadjatok Jehovában, a ti Isteniekben ! Mert igazulástokról ád nektek mutatójelt, S leszállít nektek őszi és tavaszi esőt az első hóban. 24. És megtelnek a csűrök gabnával, S csikorognak a sajtók bor- és olajtól. (Folyt, köv.) A DEISMUS IRÁNYA ÉS HATÁSA. Második fejezet. Az előbbi közleményt Humenak a vallás természetes fejlődéséről irt müvének ismertetésével végeztük vala be. Hume ugy áll a bacoi empirismus egyenes fejlésének végpontján, mint valamely kérdőjel. Kimutatja, hogy sem a tapasztalás (Baco), sem a tiszta ész (Descartes) utján nem lehet a dolgokat megismerni, a világot megérteni és igy a tudománynak szükségképen más probléma megoldását keli kitűznie. Az első fejezetben tehát áthaladtunk volna az angol deismus rendszerének történelmi fejlődésén, melyben részint az idézett munkák, részint Leclerc nyomain magok a deisták beszélték el rendszereiket, most pedig mi beszéljünk rólok, előadván e fejezetben a deismus irányát és hatását a theologiára. Kezdjük az alapon, az angol tudományosság kiindulás pontján, az empirismus (realismus) teremtöjén : Baco rendszerén. B a c o a fölfedezéseket és találmányokat figyelembe véve, azt a célt tiizte maga elé, hogy a vizsgálódást az emberi lélek szük celláiból Isten szabad ege alá vigye, s ez által az értelmi világot (glóbus intellectualis) annyira kiterjessze, hogy képes legyen az anyagi világot a maga mivoltában fölfogni. „Szégyen volna — úgymond —• az emberiségre, ha midőn az anyagi világ köre az országok, tengerek és csillagok korunkban mérhellenül kitágultak; az értelmi világ határai még most is az ó-kor szük látkörébe szoriltatnának." *) Baco a feltalálás (inventio) hőse, ki a feltaláló emberi lelket bölcsészetileg akarja megállapítani és felfogni. Természetes, hogy ez által előtte, mint Columbus előtt, határtalan látkör tárult föl; de Colunibussal csak ugy hasonlithatni össze, ha azt mondjuk, hogy nála a tapasztalás eszközül szolgált uj világok fölfedezésére. A mi illeti állását a valláshoz, láttuk, hogy nem tagadja a kijelentett vallást, csakhogy azt minden emberi káprándoktól szeretné megtisztulva látni. Hogy pedig nem vizsgálódás nélkül fogadja el a hit tárgyait oly egyén, ki folytonosan a természetben és természetnek, a világban és világnak élt : föltennünk nem lehet. Baco kétségkívül, mint egyébben, ugy a vallás tárgyaiban is kétkedésből indult ki; ezt mutatja a ker. képtelenségekről (Of christian paradoxes) cimü irata is, mely halála után jelent meg. Ismerte tehát az ész és vallás közti ellenmondásokat, csak*) Nov. org. I. 84.