Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-25 / 8. szám

gett; és énekelték az utcákon, hogy elkergessék velők a rosz szellemeket, kik hitük szerint szórták a choleramagot." „Az „uj iskoládhoz tartozó törökök, kik nem buzgóbb muzulmánok mint keresztyének, tanácsolták az amerikai missionáriusoknak, hogy fordítanák le a koránt köz töröknyelvre s kinyomatván azt eresztenék közkézre. Ez volna a legbiztosabb mód, melyen elvesztené e könyv tekintélyét a nép előtt. A prot. missionáriusok azonban, nem fogadták el e módot, gondolhatni miért. De a mit ők megtenni vonakodtak, azt elkezdte a török kormány maga, hivatalosan. Felsőbb rendelet folytán a korán lefordíttatott törökre, s már a sajtó alól is kikerült. A szultánnak egy díszpéldányt nyújtottak át, s a török nép is széltire olvashatja anyanyelvén Vallási könyvét." „Fontos esemény ez, melynek következményei Törökország megtérítésére nézve kiszámithatlanok. A protestánsok buzgalma idézte elö — ugylátszik — mert azok kezdtek a nép között terjeszteni török bibliákat; minek következtében a pasa, megkérdeztetvén a korán fordítása ügyében — állítólag — igy felelt: az már elutasithatlan szükséggé vált." „Mi keresztyének csak örülhetünk e jelenségnek. Ám olvassa a török nép a koránt és bibliát s hasonlítsa össze a kettőt. Sem nagy tanultság sem sok elmeél nem kell neki hozzá, hogy észrevehesse, melyik közülök az isten igéje." Martin Paschoud lelkésznek, a mult számunkban közlött nyugalmazási ügye egész forradalmat idézett elö a francia lapirodalomban. Nemcsak az egyházi lapok hasábjai hemzsegnek az ide vonatkozó cikkekkel, de még a politikai lapokban is akad tér számukra. A „Le Lien" — Martin-Paschoud védője — egész ily cikksorozatot közöl átvéve a politikai lapoktól. A „l'Opinion Nationale" a „Siécle" a „Temps" és több a francia határokon kivüli francia lapok is hozzászóltak az ügyhöz, többnyire a consistoriüm végzése ellen Martin-Paschoud mellett. Annak idejében nem mulasztjuk el ezen érdekes ügy kimenetele felöl értesíteni olvasóinkat. KÜLFÖLDI IRODALOM. Spiegel edler Pfarrfrauen. Eine Sammlung christlzcher Characterbilder. Herausgegeben von M. J. Chr. F. Burk. Harmadik kiadás. Stuttgart. SteinkopíF. 1865. Ki a falusi lelkész körülményeit ismeri, tudni fogja, hogy magán élete, híveivel folytatott társalgása, példája, tanácsa által épen oly áldásdúsan hathat gyülekezetére s annak egyes tagjaira, mint az örök élet igéjének hirdetése által. Hiszen kell, hogy az ö élete a hirdetett isteni igazságoknak gyakorlati alkalmazása legyen. És ugyanannyi jót tehet, ha felfogta hivatását, az oldala melletti hü, példás nő. Söt magának a lelkésznek üdvös hivataloskodását is gyakran azon körülmény föltételezi, vájjon neje e hivatását felfogta-e, s szeretettel és hűséggel betölteni iparkodik-e ? De e hivatás megismerésére a nő sehol sem kap utasítást. Egyedül keblének jobb érzete sugallja ezt neki. Hogy azonban jó példák itt is üdvös hatást gyakorolhatnak, kétségtelen. Az előttünk fekvő mü szerzője e célt tűzte ki föladatul e gyűjteményben. A reformatio előtti korból kevés példát állit föl, nem annyira régiség, mint a lábra kapott coelibatus miatt, melynél fogva a püspököknek megtiltatott, hogy a szentírás utasítását kövessék, mely szerint „legyen egy feleségű férfiú, k i n e k i s t e nfélö magzatai vagyna k." A reformatio utáni korból azonban 60-nál több kegyes papné életrajzát közli, természetesen különféle protestáns felekezetek köréből. Ez 1842-ben első izben megjelent mü most harmad izben lát világot, mely körülmény már maga is becséről tanúskodik. Ugyhisszük tehát hogy kedves dolgott teszünk azon lelkésztársainknak, kiknek nejeik németül is olvasnak, ha nekik e könyvet addig, mig hasonló tartalmú magyar munka nem létezik, ajánljuk. Ennél becsesebb ékszert számukra és fölserdült lányaik számára nem szerezhetnek. Csupán annyit említünk még meg, hogy a könyv többi közt Zvingli, Luther, Iínox, Bullinger informátorok nejeinek életrajzait is közli. Kit ne érdekelne már csak e férfiak családi élete is? —i—s. 3 AV ^tJÖHJ* TÁRCA. A bukuresti ref. magyar templom bevégzésére t. Koos Ferenc kezeibe tett kegyes adakozások kimutatása. H-ik közlés: Folytatólag Pesten; L. S. 5 frt. Gróf Teleki Sándor 10 frt. Todor István és neje 1 frt, Egy bécsi és egy pesti kath. úrhölgy 2 frt. Zsoldos Ignác 5 frt. Váradi Imre Budáról 3 frt. Tarr Lajos Pestről 2 frt. Szepessy Péchy Johanna 5 frt. Konkolyi Tege Pál 5 frt. Oláh Istvánné 2 frt. N. N. 4 frt. Lónyai Menyhért 25 frt. B. Vay 10 frt, A „Pesti Napló'-lól 5 frt. Lator Gábor képviselő 5 frt. Nro 4 adott 1 frtot. Osztenberg Ede 1 frt. Muszenich Antal 1 frt. Pákozdi Nep. János 1 frt. Lustig Antal 1 frt. Medgyaszay Lajos 50 krajcár. Cseládt József 50 kr. Matisz István 50 kr. Morovits József 40 kr. Német Antal 50 kr. Bán Sándor 7 frt. Egyvalaki 50 kr. Márton Katalin 1 frt, V. E. 1 frt. Ötvös Lajos 1 frt. M. E. 10 kr. Sz. S. 10 kr. H. J. 10 kr. Szödényi Márton Eszékről 10 frt. Malatinszky 1 frt. Illés Ádám 1 frt, Sárkány József 50 kr. Gegus Lajos 50 kr. T. P. 50 kr. Görgei István 2 frt. Balassa István 2 forint. Torkos László 1 forint. Egy valaki 5 frt, A „Vasárnapi Újság" szerk. által Dobsina városából 35 frt. A „V. Újság" által Gyürki Zsigmondtól 1 frt. Liedemann 2 frt, Jeszenszky Lajos 1 frt. N. N. 1 forint. Vecsey Sándor 5 frt. Tihanyiné 2 frt. 1). Imre 50 kr. Fábini 1 frt. Cz. KI 1 frt. B. P. G. 3 frt. Romlaky Gusztáv 1 forint-