Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-25 / 8. szám

TUDÓSÍTÁS A KISKUNHALASI ÓVODÁRÓL. A f. 1866-ki év január 29-ik napja Kis-Kun-Halas közönségének beléletére nézve kétszeresen emlékezetes: diadalívet emelt a kisdedóvás ügyének s emlékoszlopot önmagának azon tömeges pártolás s fellengzö lelkesedés következtébén, melyet a helyi óvoda kisdedeinek e napra kitűzött „örömestélye" iránt tanúsított. Mondott napon délutáni 4 órakor annyira telve voltak már az ovodának különben tágas helyiségei, hogy az intézet vezetőjének saját lakhelyiségét is át kelle engednie a közönség rendelkezésére. Az ovodai helyiségek a célnak — megfelelöleg igen szépen voltak feldíszítve. A „társalgási terem" át volt alakítva táncteremmé, melynek hátsó falát egy transparentkép ékité. E kép felső részén nemzetiszínű betűkből összerakott e szavakat lehetett olvasni: „Kedves hely a mi ovodánk, kedvesék, kik jönnek hozzánk!" — középen pedig zöld koszorúban a szentírás egyik helyét idéző ezen betűk s számok állottak: „Márk. X. R. 13—16 vers.;" legalul végre ezt lehetett olvasni; „Vigadjon a jó gyermek, ha dolgát elvégzi." A transparent alatt, ékes keretbe foglalva, gr. Brunszvik Teréz, élethű arcképe állott, azon nagy s a maga nemében egyetlen honleányé, ki élte fogytáig azon egy roppant horderejű cél után törekedett, hogy a nevelés eszméjének, a kisdedovásával egyesítését létrehozza, a létrehozottat pedig meghonosítsa; előtte kis asztal két égő gyertyával s ezek közt papirfonatu s gyöngyfüzési mintákkal. A terem oldalfalait nemzetiszínű zászlók közé elhelyezett ovodaszerelvények, betülapickákból összeállított jeles mondatok, valamint képek-köztük a nagy Pestalozzié — disziték. A világítást egy a terem közepén lelógó a kisdedek sajátkezű készítményeivel gyönyörűen ékített csillár eszközlé. Nem kevésbé diszes volt a „játékterem," az egyszer étteremmé átváltoztatva. Az örömünnep azzal vette kezdetét, hogy egy a látogatókat üdvözlő versezet előbb egy kisded által elszavaltatott, majd meg az egész gyermeksereg által egybevágó zenekíséret mellett énekeltetett. Ezt követé az ovodavezelö által elmondott alkalmi beszéd s közben a már emiitettem gr. Brunszvik Teréz arcképének leleplezése, s hogy mindketteje nem téveszté el hatását, következtetni lehet a beszédet félbeszakított harsány éljenek s azon könnyek után, melyek a vendégek arcairól peregtek. Kiemelendő különösen a beszéd azon része, mely a dicsőült grófnőnek holtig tevékeny s áldásdús életfolyamát ecseteié s melyet a szónok — Kacskovics Lajos úr által a kisdedovó intézeteket Magyarországban terjesztő egyesület által m.évi májushó 18-án a nagy honleány emlékére megtartott ünnepély alkalmára ékes tollal irt emlékbeszédböl vett át, melynek végén nagy Deákunk által kimondott eme szavak állanak: „Az egymásra keletkező egyletek és intézetek sorában egy sincs oly nemes és szentcélu vállalat, mely a közrészvétet ugy megérdemelné, mint ez, mely az alapnevelést terjeszti." Az estély másodalkrészét képzé a gyermekek táncmulatsága, szavalatok, testgyakorlat s fejtő játékok alkalmazása. A szülök, látván az ártatlan kisdedek őszinte, zavaratlan örömét, szemlélve azok ügyességeit, fejlő értelmök ama csalhatlan jelét, örömkönyeket sirtak, a kik pedig azelőtt az ügyről csak amúgy fitymálódva beszéltek, vagy beszélni sem akartak, azok most fenhangon vallották be tévedésüket. Egyszersmind tanúi voltunk a legkitöröbb lelkesedésnek. — Zsény Mórnö asszonyság pedig még az estély folyama alatt szépösszegü pénzt gyűjtött, egyelőre ugyan az estély költségeinek fedezése végett, de a mint hiteles értesülés folytán írhatom, a pénz jókora része az ovoda szükségleteinek gyarapítására is leend fordítható. Nemkülönben az estély folyama alatt Szőke Antal, jó hirben álló festész űr egyik szép olajfestményét ajánlá föl kijátszásra a helyi ovoda javára kikötvén, hogy a begyülendö pénzen mindenek előtt Calve-féle képek majd, a mennyiben eszközölhető leend, más óvodai szerelvények is szereztessenek be. Az örömestélyt a kisdedeknek ima s énekkel kezdett, s ugyanígy végzett vacsorája zárta be, s e sorok közlője, azon biztos reményében, hogy Kis-Kún-Halas példáját nem sokára sok más város is követendi, csak szerencsét kívánhat a kisdeóvás s vele az összes nevelészetnek. Csornai. KÖNYVISMERTETÉS. AGENDA : szertartási beszédek és imák, az erdélyi ev. ref. anyaszentegyház rendtartása szerint. Szerkesztették Vadas József és Nagy Péter, kolozsvári ev. ref. lelkészek. Első rész: templomi teendők. Kolozsvárott, 1866. Ára fűzve 2 forint, csinosan kötve 2 forint 50 krajcár. Egy kitűnő jeles agenda fekszik előttünk, a királyhágón túli ref. superintendentia rendtartása szerint összeállítva ; nem csak szerkesztői, de irói, — mert két cikket kivéve, az egészet magok irták — Vadas József és Nagy Péter, azon egyházkerület két legkitűnőbb papja. — Nemcsak előttünk, papok elölt, kik mindenekfölött az egyházi irodalommal szoktunk foglalkozni — ismeretes e két név, az erdélyi prédikátori tárból, Isten igéjéből stb; hanem kedélyben bizonyosan mindenki előtt, s nálunk is legalább a királyhágón túl „Aranyszájunak" nevezett Nagy Péterről sokan hallottak valamit. — Ilyen férfiak munkáját már előre jó indulattal szoktuk kezünkbe venni, mert jelesektől csak jelest várhatunk, s még jobban esik, ha utólagosan is csak jót mondhatunk róla. A könyv terjed 382 lapra, tartalma: I. Úrvacsoraosztás Advent első vasárnapján, karácsonban, böjt fövasárnapján, Húsvétban, Pünköstben, Ujbuzakenyér osztáskor, bö és szűk termés idején, konfirmatiokor. II. Úrvacsoraosztás alkalmával mondandó szentírási helyek. III. Beköszöntés. IV. Templomszentelés. V. Keresztelés hét alkalommal. VI. Esketéshét alkalomra. VII. Halotti imák: király, püspök, pap,