Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-25 / 8. szám

Hosszú idő multával 1860-ban ez adat mint uj ismét fel lett hozva egyik tudós szerzetes régészünk Rómer Flóris „Bakony"-ában. Ebből kiirva Fabó András úr (G—y) a „Prot. Lapok" 1861. évi folyama 34. számában „Adat Dévai Mátyásról" cini alatt, örömmel közli az olvasóközönséggel ; itt azonban már összébb vonva, bár hasonlónak látjuk mint Tóth Ferencnél. Révész Imre úr az 1863-ban kiadott „Dévay Biró Mátyás életrajza és irodalmi müvei" cimü kitiinö egyediratában erre vonatkozik — ugy hiszem — midőn azt mondja : „Előttem ugy látszik, hogy ezen alkalom (az 1531. március 19-ki bélavári tanakodás) volt az, mely Zápolyát és környezetét a Pécs felé indulásra kényszcrité, s Dévaynak ezen alkalommal tett utja lehetett az, melyen az ö hagyomány által fentartott dunavidéki reformátorsága alapul," s aljegyzetben hozzáteszi: „Homályos és kétséges nyom." (i. m. 28 1.) Tóth Ferenc hivatkozott munkája a prot. ekklésiák históriája jelenleg nincs kezemnél, de hiszem, hogy ez a Tóth Ferenctől idézett fönebbi adatra megy vissza." Igy ir tehát R. I. úr s mint meglátjuk nem épen alaptalanul. E helyeken kivül többet nem ismerek, hol ez adat felemlítve volna s igy áttérhetek már a birtokomban levő anyakönyvi kivonat betühiv közlésére akként, mint jelenleg kádártai ref. lelkész Sörös István űr előzékeny szívességéből sajátommá lön. „Veszprém vármegyében fekvő K á d á r t a reformált anyaegyház régibb anyakönyvéből s ujabb Jegyzőkönyvébőli kivonat. Anno 1740 J. N. D. Emlékezetre méltó régi dolgok, melyeket nagyobbrészint a régi hiteles Öregek bizonyságából vettünk, a Religio dolga, és az ittvaló Prédikátorok eránt, a kik itt eleitől fogva szolgáltának, Tudniillik: 1-mo. Soha senki nem emlékezik arra, hogy itt valaha más Religion lévő Tanitók lettenek volna, söt 2-o. A régi öreg emberek bizonyságából volt ez helyben egy Mátyás nevii pap, mint akkor a Prédikátorokat hívták, a ki is mintegy másfél esztendeig itt szolgálván a körül lévő Helységekben is szolgált, a pedig a mint Lampe Históriája bizonyítja volt 1535 Esztendőben. Ez a Mátyás Pap pedig volt Dévai Mátyás. Azután a mint arra is a régi öregek bizonyságából a mostani öregek emlékeznek szolgált itt egy Mihály Pap, de meddig nem bizonyos. Azután 1584-diktöl fogva, kik és mennyi ideig voltanak itt Prédikátorok, igy következnek rendel: Tsurgaí Márton volt ab anno 1584 ad annum 1601. Lévai Mihály volt ab anno 1602 ad annum 1607. Újvári Mihály volt ab anno 1608 ad annum 1615. Sárai János volt ab anno 1615 ad annum 1626. és a többek igy lehozva a mostani időig következnek. Hogy ezek a Kádártai reformált Egyház régibb Anyakönyvében eredetileg, s egy ujabb Jegyzökönyvében Másolatban szóról szóra igy találtatnak, jó lelkiismerettel bizonyítom Kádártán December 30-kán 1865-d. évben Sörös István m. k. jelenleg kádártai ref. Lelkész." (A kádártai ref. egyház pecsétének helye.). Elsőben is őszinte csudálkozásomat fejezem ki a felett, hogy Fabó úr a kérdéses adatot 1861-ben még nem látszik ismerni, kinek egyháztörténelmünk oly sokat köszönhet s ki annyira ismeri e szakban megjelent müveinket. De mig egyrészről igy nyilatkozom, másrészt meg helyt adok annak is, hogy ujabb munkában akadva reá — bár jól ismerhette az adatot — mégis megfeledkezhetett róla. Egyáltalában nincs szándékom tehát ezzel elitélni kisded közleményeért érdemdús tudósunkat s csakis emlékeztető akar lenni, hogy jó néha utánna nézni az újnak látszó — de valójában még sem új — állításoknak is. Ennyit tiszteletem kijelentése mellett Fabó úrnak. Fontosabb az hogy Révész úr már csak a hagyományosságon alapítva is véleményét „homályos és kétséges nyom"nak tartja. Csakugyan ily alakban egyáltalában nem is fogadható el hitelesnek. Feltünhetik ugyanis már első pillanatra az, hogy „a régi öreg emberek bizonyságára" van letéve — mi már magában is kétséges; hozzájárul hogy e „bizonyság" több mint két század múlva talál följegyzőre, ki talán kissé túlzottan is vette fundamentumul „a régi öregek" tanutételét hízelegvén neki hogy Dévay Bírót nevezheti papi élődéül. De továbbá ott van még az egyszerű Mátyás név is, miből tán nem egész bizonyossággal magyarázható ki épen Dévay Biró. Végtére a Lampéböl idézett évszám is gondolkodóba ejthet bennünket, miután Révész I. úr fényesen bebizonyítja, hogy Dévay 1535-ben Sárvárott tartózkodott és hogy előbb bebörtönöztetései miatt ott nem lelkészkedhetett. (L. id. m. 28—41 11.). Mindezekből e téren levő csekély ismereteim után azon következtetést bátorkodom kihozni, hogy igenis e Mátyás pap ki Kádártán hivataloskodott — nem Dévay Biró Mátyás, hogy mindazon adat, mely e tekintetben szolgálatunkra áll, nem helyes bírálattal lön megtekintve és hogy Révész I. úr idézett kételye immár valóvá bizonyúlt. Mindemellett azonban észrevételeimnek nem tulajdonítok fontosságot, már csak az okból sem, mert nem competens egyéntől származik s ennélfogva felkérem elismert tudományos főinket hogy ne vonják meg maguktól a fáradságot és tekintsék meg jelen sorokat, hogy igy a távol időkort is figyelembe véve Dévaynak kádártai prédikátorsága bebizonyittassék vagy ellenkezőleg tarthatlansága esetére az irodalom teréről kitöröltessék. Kérelmem, azt hiszem, viszhangra fog találni az illetőknél és nem késnek felvilágosító észrevételeiket e lapok utján köztudomásra juttatni. A mi a végül nyújtott elég rövid lelkészi névsort illeti — ha az még a nagy közönség előtt nem ismert — bizonynyal kedvesen lesz fogadva és közléseért csak szives köszönetét nyilváníthatja Sörös István úrnak mindaz, ki csak csekély érdekkel is viseltetik egyháztörténelmünk irányában. Eötvös Lajos. A SZÚTORI REF. EGYHÁZ TÖRTÉNETRAJZA. (Folytatás.) 1861. Jan. 11. Egyháztanács ülésben elhatároztatik hogy a belső emberek fizetése ezután ne maguk, hanem az egyház elöljárói által szedessék be.