Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-18 / 7. szám

Istenéről és az új párok leendő boldogságaért imádkozzék a minden áldások osztogatójához. (Valóban érdekes és megható látvány az, midőn itt, öt hat rendbeli lakadalmas nép kiséri vőlegényét és menyaszszonyát a templomba. A barna zenészek csendes dallamu zene közt a templom hegyeig kisérik a népet s onnan viszszatér mindenik a lakadalmas házhoz, a nép pedig, mint egy szent ihletéstől meghatva, ünnepélyes komolysággal bevonul az Isten házába). A község által a mult évben megajánlott 20 o. é. írtból a „Vasárnapi Újság" „Hírmondó" „A nagy tükör" „Vasárnapi könyvtár" és a „Boldogházi Esték" községi könyvtárunk szaporítására és a nép kedves olvasmányául megrendeltetnek. 1860. Ezen évben jön a tagosztály létre, midőn a három nyomásban levő papi földek egy tagban méretnek ki az uraságé mellett. Az egyháanak és iskolatanitónak is, kiknek eddig épen semmi földbirtokuk nem volt, a földesuraság és a helység lakosai részéről hat-hat hold szántóföld adatik dotatióul. Az iskolatanitó marhaóla újból rakatik össze és minden egyházi épületek tűzkár ellen biztosíttatnak a magyar biztosító intézetnél. Az egyház vallásosabb híveinek lelki élvezeteül a „Lelki Kincstár" megrendeltetik; valamint a „Vasárnapi Újság" is. A leáldozott 1860-ik év emlékezetessé lett egyházunk közönsége előtt arról is, hogy a „legnagyobb magyar gróf Széchényi István" egész országot megrendítő halálát gyülekezetünk is gyász isteni tisztelettel szentelé meg. A gyászünnepély Május 17-ik napján tartatott meg ily renddel : Széchényinek gyászfátyollal bevont s zöld koszorúval körített arczképe a szónokszék fölé függesztetett; a papszék, katédra, a templom közepén álló Úr asztala és a karzat egy része fekete gyásszal vonatott be s zöld koszorúkkal ékesíteték föl s ezen gyászban pünköst ünnepéig hagyatott meg templomunk belseje; a harangok, a dicső honfinak gyásztiszteletére meghúzattak. A gyászünnepély a „S z óz a t" éneklésével rekeszteték be. Végül el nem hallgathatom ez évről örök emlékül följegyezni, miként Magyar Mihály pesti könyvárus úr több számú darab könyveket küld előtte már ismeretes községi könyvtárunk gyarapítására. (Meglepő volt látni némely emberek csodálkozását, midőn látták ez ajándékkönyveket s hallani sokféle kérdéseiket, hogy hát ismer-e minket valaki Pesten? vagy tudja-e, hogy itt könyvtár is vagyon ? Bizony megáldaná a népek Istene többi könyvárus urainkat is, megáldaná mindenek felett népszerű íróinkat, Jókait, Aranyt, Tompát stb. ha a derék M. M. jeles példáját követve, nemeslelküleg segítenék ^lőmmozdítani nagy becsű müveikkel szépen növekedő „községi könyvtár"unk gyarapodását, hogy nemzetünk e jeleseinek munkáiban ismerkednék magyar népünk, eléggé népies, de magasabb eszmékkel is.). (Folytatjuk.) ISKOLAÜGY. A „Prot. Egyházi és Iskolai Lap" azon közleményeit, melyek a hazánk külömböző vidékein levő tanintézetek életére vonatkoznak, s az azokban előfordult nevezetesebb eseményeket tárgyalják, itt mi nagy érdekkel szoktuk olvasni. — Épen azért mert nagy érdekkel olvassuk, föltűnt az, hogy mig más tanintézetek időszaki eseményei, szellemi mozgalmai néha egész az aprólékosságig közöltetnek e lap hasábjain: addig a mi debreceni iskolánknak évről-évre legfeljebb léteiéről tud valamit az olvasóközönség, arról azonban e hogy ez ős intézetnek ifjai csinálnak-e valamit, ha a rájuk rótt mennyiségű tanórát naponkint kiülték az iskola padjain, vagy azzal bevégzettnek tekintvén teendőiket — épen semmit. — Én nem tudom, de nem is akarom feszegetni részletesebben, hogy kit kelljen ezért okolni: a tanulóifjuságot-e, mely magáról hallgat, vagy azokat, a hozzá közel állók közül, kik róla hallgatnak : de azt igenis tapasztalom, hogy történnék körünkben bármi említésre érdemes esemény (ha csak nem valami a könnyelmiiebbek által olykor elkövetett éjjeli kihágás, mely aztán elegendő nyilvánossággal inquiráltatik), az ugyan ki nem jut az iskola fala/ közöl. Fogom tehát a tollat én — egy a tanulók közül, — s hogy ifjúságiink életrevalóságáról, nemes buzgalmáról, a kor szellemével haladni kivánó törekvéseiről némi tájékozást nyújtsak a talán mi irántunk is érdekkel viseltető protestáns olvasóközönségnek, közlöm — nem többet — csak a közelebb mult 8 napnak eseményeit. Január 21-é n a helybeli polgári casino teremében hangversenyt rendezett a tanulóifjuság az újvidéki szűkölködő ref. egyház javára. — Elhatott hire hozzánk, ide a kálvinista Rómába, hogy hazánk ama déli pontja, szélső bástyája ezen irányban nemcsak a protestantismusnak, de a magyar elemnek is, templomot emelt, melyben a protestáns hit és Isten igéje magyarnyelven prédikáltatik, — templomot emelt, de nagy vállalkozásának terhei a közelebbi években anyagilag is oly igen sujtolt vidéken levő egyházra elviselhetlen sulylyal nehezednek. — Siettünk tehát az egyház segélésére irányzott jótékonycélu hangverseny adása által, ha bár parányit is átvállalni az egyház terheiből, hogy azok hordozása ez által is könnyebbüljön valamicskét. — A hangverseny, — melyre Klaar Karolin k. a. és Kóhn Adolf zenedei Janár úr is megnyerettek müködőkül, s mely e szerint zongora- és hegedüjáték, humoristicus fölolvasás, dalok és szavalatokból állott — sikerültnek volt mondható, legalább * helyi közlöny arról teljes elismeréssel nyilatkozott: s mi lett az eredmény ? !... Az, hogy a költségek levonása után megmaradt 65 osztr. forint parányi tiszta jövedelmet (szégyenelve ily csekélységet küldeni az újvidéki egyháznak) aláirás útján maga a hangversenyt adó ifjúság egészítette ki 100 forintra. — Hjah, hiába! akkor estve látványos darabot adtak a színházban, s csak nem kívánhatja a tanulóifjuság, vagy ama jótékony cél a városi közönségtől, hogy ez utóbbit mulassza el, vagy mindkettőbe elmenjen!