Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-05 / 6. szám

leányai ajtaja elé: vajha úri asztalukról bár mi kis morzsa hullana ide a haza oltárára e cim alatt: „a bácsfalvi magyar néptanoda és magtár javára." Az áldozat örökké fennálló ös századról századra gyümölcsöző élő emléket fog emelni e nép szívében a kegyes adakozók számára ! ez áldozat, bátran állithatom, kedves leend mind Isten mind a haza előtt. Jól tudom én, hogy Hétfalu helyzete sokak előtt ismeretlen ; bővebb felvilágosítást adhatnak t. c. Ballagi Mór, b. Orbán Balázs és Gr. Mikes Benedek követünk, mind hárman lelkes hazafiak, kik jöttek, — és látták néptanodáink felvirágoztatásának szükségességét. Ha alázatos könyörgésemnek valami sikere lenne : a becses adományt elfogadandja a „Kolozsvári Közlöny" vagy a „Prot. Egyházi és Iskolai Lap" t. szerkesztősége, honnan aztán hü kezekkel átveendem hálánk nyilvánítása mellett a nevezett terv valósítására. Alázatos könyörgésemet Pál apóstól e szavaival zárom: „Míg időnk vagyon, mindenekkel jót tegyünk, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédivel." „Áron is megvegyétek az alkalmatosságot: mert a napok gonoszok." „Kívánok bővölködő gyümölcsöt a ti hasznotokra." „A mi urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájunkkal." Bácsfalu, jan. 1. 1865. B o r t s a Mihály, ev. pap. HALÁLOZÁS. Zemplénből N.-Tólcsváról, január 16. 1865. A jeles tolcsvai Nagy család egyik érdemes tagja tolcsvai Nagy Károlyt, k. nyugalmazott huszár százados úr e hónap 13-án élte 56, házassága 14-ik évében meghalván; tetemei ma takaríttattak a családi sírboltba itt Tolcsván. Végtisztességét dr. H e i s z l e r József s.-pataki hittanár, és helybeli papi helytartó G e c s e y Péter urak végzék, a s.-pataki éneklőkar közreműködésével igen nagy gyülekezet jelenlétében. Özvegye Mezősy Amália asszony ő nagysága, s Károly, Barnabás és Vilma kiskorú gyermekei kesergik elhunytát. A boldognltnak szülei voltak tolcsvai Nagy József", s négyesi Sepesy Sára, ezen jeles szüléktől két leány és hét fiu származott, egy leány s egy fiu korán elhalván, a többiek felneveltettek kimiveltettek gondosan, az életben maradt Apolónia neje lett Mezősy Imre úrnak, s egy szép család virul utánnuk. A legidősb fitestvér Ádám mint zempléni főszolgabíró, Barnabás mint királyi táblai hites ügyvéd, Boldizsár mint hadmérnöki pálya végzett kitűnő elméjű ifjú holt el. Károly a királyt és hazát szolgálta híven, de híve volt a vallásnak és ekklézsiának is, melyhez tartozott. Isten megtartá még a most elárvult család gyámolitására, a közügy javára tolcsvai Nagy Ignác urat, ki az ősi tolcsvai Curiában maradt, valamint hegyaljai inintaszőlos úr, a ki hegyaljai szölőmivelési, borkészitési jegyzeteit mult évben kinyomatta: ugy a megyei önkormányzatban buzgó táblabiró volt 184.8 előtt. Most leginkább szent vallásának él. Az idők viszontagságai alatt meghanyatlott tolcsvai helvét vallású ekklézsiát mint ritka erélyű főgondnok uj virágzásra hozta, templom- és toronyépítésre tizenhárom ezer forintot haladó összeget gyűjtött, melyhez saját maga több ezerre menő ajándékozással járult s ezek alapkövét mult évi september 15-dike'n letette. Segítse a jó Isten, hogy fele'pittetvén Isten házát, maradandó emlékül adja át a gyülekezetnek. Tolcsvai Nagy Gedeon úr ő nagyméltósága, a borsodi és hevesi ősi birtokot örökölvén, és nevezetes szerzeményeivel gyarapítván, a derék Borsodmegyében kezdte polgári pályáját, s kitűnő képzettsége, megragadó szónoki tulajdonsága, 1848 előtt főszolgabirósággal, majd alispánsággal lön szabad választás útján jutalmazva. Az 1848—49-iki gyászos események után, a kormány bizodalma ugyancsak Borsodmegye főnökségére szólitá, s ama nehéz időben hazafiúi kötelességénék tartá a bizalmat elfogadni, s viselte ama hivatalt addig a meddig hazafiúi meggyőződése engedé. S azzal bevégezvén polgári pályáját szeplőtlenül, kettőztetett buzgalommal, áldozattal, bátorsággal, és eréiylyel szentelte életét, idejét, tehetségét vallása ügyének, mint a tiszáninneni helvét hitvallású egyházkerület legidősb segéd főgondnok a. 1849-ben rimséges ostromállapot nehezülvén a magyar hazára, részint elvonaítak, részint elvonultak a nagy emberek minden közügyektől, a vallás és iskolaügy szinte gyámolók és kormányzók nélkül maradt nagy részben. Tolcsvai Nagy Gedeon úr ő nagysága ekkor álit a vallás és iskola ügyek kormányára legerélyesebben, s az 1859. septemberi nyiltparancs és ministeri rendelet oktrojálásai közben minő feláldozással viselte magát, az egyházkerület jegyzőkönyveiben, s a „Prot. Egyh. éslsk. Lapok"-ban dicséretesen örökítve van. Szellemi tevékenységeit épen olyan mértékben vezette áldásos sikerre anyagi áldozataival, a s.-pataki főiskola tanitó képezd éjének, az ottani jogi tanszéknek alapitói közt ott tündöklik az ő neve, a miskolci leánynövelde, egyház és iskola gyámolitásában, az egyházkerületi pénzalap takarékos megőrzésében gyarapításában mai napig is fáradozik, s mindenütt áldozik a hol segítségre, építésre, népnevelésre szükség van. Testvérét Ignácot is lelkesíti, segíti a tolcsvai templom építtetésében, s az ottani kegyes adakozások könyvében is, a nagyobb adakozók sorában van feljegyezve nagy neve. Ilyen családot birni szerencse, illyen család tagot elveszteni szerencsétlenség. Az életben maradt két testvér után nem maradt utód, a közügy oltárára rakott áldozataikban fognak ők élni haláluk után is. Az elhunyt testvér gyermekeiből neveljenek méltókat édes atyukhoz, önmagukhoz. Az elhunyt testvér kegyes özvegye és