Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-05 / 6. szám

ISKOLAÜGY. nyílt LEVÉL. E pur si muove. Tisztelt szerkesztő úr! E lapok uj évi számában pár hasábnyi engemet, — vagyis inkább azon ügyet, melynek esetleg szószólója valék, — érdeklő rendreutasitás jelenvén meg; bárba szívemből óhajtom, hogy ezen izetlenkedésnek végeszakadjon : mégsem tehetem, hoey még egyszer és utoljára néhány felvilágosító megjegyzést ne kockáztassak „karunk érdekében." Külön füzetben is megjelent „ismertetésiemben, jelen viszonyaink közt, nem közöltem mindennek indokát, mi értekezleteinkre vonatkozik : s ez félreértésekre vezetett. Azt hittem elég lesz ennyi: ha valaki többet kíván ; magán úton megkérdezi valamelyikünket s bővebb felvilágosítást nyer. Most kénytelen vagyok nyilvánosan többet mondani ; legelőbb ís egy gyenge hasonlat tal kezdem: Országos hivatalnok vagyok, a nagy közönség szemei előtt élek. Van nekem egy igen jó barátom, ki falun lakik ; bejön a városra, meglátogat, kitelhetőleg szívesen látom, kölcsönösen örvendünk egymásnak, kedélyesen elmulatunk. Egyszer az cin barátom dicsérni kezdi lakásomat: hogy ez neki mennyire tetszik, milyen egészséges, jó fekvésű stb.; szóból szó kerekedve s a végén kinyilatkoztatja, hogy ő bizony ide költözik hozzám !. En megütődöm, mert csak egy szobám van, mely nekem s csaladommal alig elég; mentegetődzöm a hogy lehet, de a végén is kénytelen vagyok ezt mondani: barátom! szívesen látlak akárhányszor, szállj hozzám mindig ha bejösz, de lakást nem adhatok, mert — nem fé r ü n k. Az én barátomnak — ki különben igen jó ember, de egy kissé ingerlékeny, — ez roszul esik, haragosan elmegy s úton-útfélen hirdeti, hogy én milyen gőgös vagyok; nem akarom öt lakásra befogadni: pedig milyen könnyen megtehetném, jó tágas szállásom van; itt bizonyosan valami titok lappang, ezért félek én a nyilvánosságtól; hogy ne ! mikor még ajtómat is bezárom éjszakára, stb. . . Ki tanári értekezleteink keletkezésének részleteit ismeri, tudni fogja, hogy az indítvány tőlünk tanároktól indult ki : még pedig sokkal egyszerűbb alakban és szűkebb körre szorítkozva, mint a hogy az most, tetszőlcg, a közönség előtt áll. Nem akartunk egyebet, min! néhanéha egymást meglátogatni, találkozni, tanodáink helyi viszonyait megismerni. Fesztelen, baráti együttlétet óhajtottunk, nem pedig ünnepélyes, hivatalos gyülésezést; jelenleg is meglevő, belénk rögzött tévedésünk az, hogy amazt haszno abbnak, célravezetőbbnek tartjuk s hinni bátorkodtunk, hogy ilynemű ta álkozásainkból idővel a közügy is húzhat némi nyereséget. Szerkesztő úr tudni fogja, minő elövigyázatra van most szükség, hogy az ilynemű találkozások külső, idegen felügyelet ala ne essenek. Hivatalos .formára, a főconsistorium felügyeletére volt szükség, — a lényeg feláldozása nélkül. Ismertetésemben igyekeztem lehető rövid lenni, de egyszersmind híven közölni mindent, mit közérdekűnek tartottam nem tekintve arra, mit lehet annak némely eléggé ki nem magyarázhatott tételeiből termékeny fantáziával alakítani. Hivatkozom azon soraira, melyekben úgyszólván hitvallásunk van letéve: „közvetlen legközelebbi célja tanári értekezleteinknek, hogy tagjait a tudományok egyes ágainak rruvelésére: tudományos kérdések kitűzése és személyes érintkezés által, ösztönözze s a hiányosok helyett jó tankönyvek létrejöttét eszközölje." Továbbá ,,minden ügyben csak értekeznek, indítványoznak, vagy fchzólittatva véleményt adnak, terveket készitnek: de semminemű olyan határozat hozatalába nem ereszkednek, melyek az egyes tanodák tanári karainak önkormányzati jogain kívül esnek, s véleményeik és terveik csak az egyházi főtanács tetszése és belátása szerint jutnak törvényerőre." 3íennyire igyekeztek értekezleteink ezen magán jellemet megőrizni kitűnik abból, hogy miután I-ső értekezletünkhöz felsőbb helyről leküldött s általunk csaknem változatlanul elfogadott alapszabályaink, Kolozsvárit — nem mondom el miként — azon toldalékot nyertek, hogy az értekezletek elnöke, ha jelen vannak, a püspök vagy tanodai gondnokok s megjelenésre kötelezett tagjai a körlelkészek (míg a tanárok részvéte, a dolog természete szerint, szabad akaratra bizva maradott) : Il-ik értekezletünk jegyzökönyvének 24-ik pontja alatt tett felírásunkban ugy a püspöki, mint a gondnoki elnökség ellen folyamodtunk, pedig különben a gondnokok, jelenleg is, nagyrabecsült közvetlen elöljáróink. Igaz ugyan, hogy a közelebbi 2 — 3 év alatt fötanodáink ujabb szervezkedési átalakulásokon menvén át, a mltgs egyházi főtanács tőlünk, mint szakértő testülettől némely ügyekben véleményt, terveket kért s ezek némelyikét jónak ismervén elfogadta és törvényerőre emelte: ugy hogy értekezleteink, közvetlenebb teendőik hátratételével sokféle fontos nevelési és tanitási tárgyakat vitattak s idejök nagyobb részét épen ezekkel töltölték, — de azért csak az mondhatja rólunk, hogy kormányoztunk : ki egyházi ügyeink menetével nem ismeretes ; vagy mutató nomine minket akar „döngetni," csak azért mert nem tudom mivel nirtcs megelégedve. Nem foroghat fen tehát köztünk azon „nagyérdekti reformkérdés, vájjon az erdélyi fő és középtanodák kormányzatát tovább is az egyházi felsőség kizárásával (?) csupán a tanárok vezessék, vagy legyea az egyházi rendnek is szólója a felsőbb nevelésben." Mert értekezleteink az eddigi kormányzaton nem változtattak semmit * a kormányzat maradt ott, a hol eddig volt, az egyházi fötanácsnal, melyből hogy az egyházi rend ki lenne zárva: most hallom először. — Lehet ugyan, hogy az én jó barátom beleakad egy fönnebbi mondatomba s diadallal mutatná, hogy : de bizony kormányoz az értekezlet, mert ime most is bevallód, hogy „határoz oly ügyek-