Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-24 / 52. szám

A TEENDŐK HE Z. Alig merülhetett fel korszerűbb eszm3 e lapok ha­sábjain, mint a msly a 49 ik sz. élén, „Vallás tárgya az országgyűlésen" cim alatt nt. Blázy Lajos úr avatott tolla alól megjelent. Midőn szerző rövid velős pontokban kifejti — azon jogos kivánalmainkat, melyek egyházunk érdekében a küszöbön álló országgyűlésen tárgyalan­dók lennének, felhívja egyszersmind a közönséget, hogy az eszmék tisztázása végett szóljon a dologhoz, csak az Istenért ne hallgassunk. S valóban ideje, hogy a hallga­tásból mi is felocsúdjunk, s midőn annyi mindenféle ér­dek fenhangon követeli a magáét, kell, hogy mi is adjunk életjelt magunk felől, és miután az idő szerint zsinatot nem tarthatunk, melyen közös protestáns érdekeink szülte követelményeinket leginkább lehetne formuláz­nunk, e lapok hasábjai mindenesetre a leghivatottabb tér, melyen eszmecsere útján megállapodásra juthatunk. Legyen szabad nékem is ezen eszmecseréhez néhány igénytelen és szerény szóval járulnom. Nt. Blázy L. úrnak II, 2. C. pont alatti azon indít­ványát, mely szerint ha valamely pap vegyes házassá­goknál a hirdetési bizonyítványt kiadni vonakodnék, té­tessék kötelességükké a helység bíráinak, hogy az oly vegyes házasságokat a hirdetést megtagadott pap temp­loma előtt hirdessék ki, s erről bizonyítványt adjanak" — ezen indítványt nem tartom alkalmasnak azért, mert 1. a birák, kivált ha a hirdetést megtagadott pap­nak befolyása alatt állnak, hivatalos elfoglaltság vagy távoliét vagy betegség stb. ürügye alatt ezen hirdetést hétről-hétre halaszthatnák, szóval a dolog részint a bí­rónak kényétől és szeszélyétől, részint pedig kivált oly helyeken, hol a hirdetést megtagadott papnak vallása a túlnyomó, ennek a biróra gyakorolható pressiojától is nagyon függ. 2. Ha az előbbeni pontban kifejezett aggodalmak általánosan minden egyes esetre nem is alkal­mazhatók, de az mégis minden egyes esetre nézve áll, hogy a birákkali hirdetés által az esküvő mindenkor leg­alább egy héttel továbbra halasztatnék, a lakodalomra talán már minden előleges készületeket megtett felek nagy anyagi karára, mert, ha azon vasár- vagy ünnep­napi istenitisztelet után, melyen a 3-ik hirdetés megtör­tént, vagy melyen legalább meg kell vala annak történ­nie, az illető felek, mint a készre, mennek a lelkészhez, a hirdetési bizonyítványt kikérendök, s ez nékiek meg­tagadtatnék, akkor az indítványozott bíró általi kihirde­tés csak a legközelebbi vasárnapi isteni tisztelet után, tehát egy hét multával történhetnék meg. Erre ugyan lehetne azt az ellenvetést tenni, hogy menjenek a felek az illető lelkészhez mindjárt a délelőtti isteni tisztelet után, s ha tagadó választ nyernének menjenek a bíróhoz rögtön, s tartassák vele a délutáni istenitiszteletre össze­gyűlt nép előtt a hirdetést. De ki áll jót érte, hogy az illeti lelkész, functio stb által elfoglalva, tüstént maga elébe bocsátja-e a feleket, hon találják-e ezek a bírá­kat stb. szóval a dolog igy is nagy önkénynek s esetle­gességeknek van alávetve. Szerény véleményem szerint tehát sokkal célsze­rűbb ugyancsak nt. Blázy úrnak első, a fentebb tárgyal­tat megelőzött indítványa, hogy t. i. h a valamely pap a hirdetést, vagy erről szóló bizonyítványt megtagadná, e nél­kül is megesketheti a párt a másik pap, ha saját egyházában semmi aka­dály fel nem merült 8-ori hirdetés alatt. Ezen indítványhoz csak azt szeretném hozzá­tétetni, hogy az eskető lelkész vegyen a jegyespártól egy arról szóló bizonyítványt, miszerint ők magokat mint há­zasulandó jegyesek hirdetés végett már 3 vasár- illetőleg ünnepnap előtt a másik lelkésznél jelentették. Ezen fel­tétel szükséges, mert tapasztalásból tudom, hogy az il­lető felek, kivált ha az egyik fél temploma távolabb esik, a hirdetést mindkét helyütt nem egy időben íratják be s igy megesik, hogy egyik templomban a 3 hirdetés már kitelt, a másikban még nem. Már pedig, ha a lelkésznek a 3 hirdetésre ideje volt s ö azt mégis elhalasztá, vagy a 3 hirdetés kitelt s ő ar­ról bizonyítványt adni vonakodik, akkor minden az ö egyházában felmerülhető vagy felmerült akadályokért csak ő, a kötelességmulasztó tétethetik felelőssé, d e ha ezen háromszori hirdetésre még ideje nem volt, akkor természete­sen a még netán felmerülhető aka­dályokért sem felelhet, arról tehát az es­kető lelkésznek saját megnyugtatása végett szükség bi­zonyos tudomást szereznie. Ezen indítvány tehát a hir­detési bizonyítványnak megtagadtatása esetében általunk eddig is gyakorlott eljárástól an nyiban külömbözik, hogy mig az eddigi gyakorlat szerint 2 tanút kellett a másik fél templomába küldeni, hogy a 3-ik hirdetést meghall­gassák, s ha a lelkész a hirdetést akkor elmulasztotta, akkor várhattunk megint tovább, addig a fentérintett in­dítvány szerint sem a hirdetést leső 2 tanura szükségünk nincs, sem pedig a hirdetésnek önkényes elhalasztásával nem törődnénk. Minden kellemetlenségek kikerülése végett azon­ban még legcélirányosabbnak tartanám, ha a törvény azt, a mi eddig a rom, és gör. kath. úgyszintén az ág. és helv. h. ev. egyházak között volt gyakorlatban, minden vegyes házasságokra kiterjesztené, és minden felekezetre nézve kötelező erővel kimondaná : u b i s p o n s a, ibi copula. Ezen törvény alól a felek csak ott te­hessenek kivételt, hol a men yasszony papja a vőlegénytől a figyermekeknek is az anya vallásában leendő nevelte­téséről szóló revers álist kérne, vagy annak, ki nem adatása esetében a temploinbani esket ést megtagadná. Egyébiránt mondja ki a törvény határozottan, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents