Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-05 / 6. szám

est resintegratum et stabilitum." Ezen ok említésével tehát ignorálta a zsinat a honi evang. egyház confessionalis fejlődését; semmibe vette a zsolnai, szepesváraljai, rózsahegyi zsinat és a sempthi eonsistorium cánonjait és egészen uj confessionalis állapotot akart létrehozni. *) Hivatkozik továbbá az anticoncordisták pártja több evang. országra, melyekben a Form. Concordiae — állitólagosan — nem bir symbolumi tekintélylyel. „Qui potiorem per Európain Lutheranorum constituunt numerum, Dani, Sveci, Brandenburgi, Hannoverani, Hassi, Poloni, Austriaci etc. Concordiae Formulám . . . pro Fidei suae Symboío nunquam agnoverant." A nevezett országokra való hivatkozás által az anticoncordisták pártja nagy tévedést követett el, sőt épen önmaga ellen hozott fel bizonylatot, ,,miután épen Dánia, Svécia, Hannovera az accentuált lutheranismusnak a hazája." Hassiát illetőleg látjuk, hogy ott is fentartotta magát a lutheranismus, mely mellékesen legyen érintve — az utolsó három évtized óta ébredezni s öntudatra vergődni kezd. * * J Súlyt fektettek az anticoncordisták arra is, hogy a Form. Concordiae-ben a katholikusok ellen kemény , sértő kifejezések fordulnak elő : „Non ne Religioni nobis duceremus, Religionem illám quam Summus idemque omni pietate colendus a nobis Terrae princeps, et tanta praeclarissimorum Civium Romano-Catholicorum multitudo profitetur, eo ipso publico contemptui exponere, quod illos velimus Libros, aliunde a privatis*"1

""*) duntaxat Theologis conscriptos credendorum synodaliter adoptare, in quibus legimus: missam Catholicam caudam draconis; Clerum Catholicum lucifugas, nebulones; catholicos autem universim idololatras, blas -phemos, reos sanguinis piorum, et his similes vocari." Mintha a Form. Concordiae épen ezen kifejezései a „ hitre" vonatkoznának és „mintha épen azokon feküdnék a fősuly!" Nagyon helyesen fogták fel a concordisták a symb. könyvek ezen „árnyoldalát," midőn remonstratiójukban ekkép nyilatkoznak: „Occurentes in libris Symbolicis duriores, et respective laesivae expressiones „suapte stylo et circumstantiis illius aevi, quo concinnati fuerunt attribui debent," et prouti nec antenati Evangelicorum in verba et expressiones illas duriores aut laesivas, „sed dun taxat in sensum T h e s i u m religio.nia.rum, in i i 3. Ezen okoskodást a cikk végén még egyszer figyelembe veendem. *•?) Lásd: Vilmar, Geschichte des Confessionsstandes der evang. Kirche in Hessen. Marburg. 1860. Ezenkívül nagyon érdekes s tanulságos munka: Heinrich H e p p e Denkschrift über die confessionellen Wirren in der evang. Kirche Kurhessen-Cassel. 1854. Szembeszökő tévedés az, hogy a zsinat a Form. concordiae-t magányiratnak tekinti, és nem veszi figyelembe, hogy 51. hercegtől és 35 várostól Íratott alá, helybenhagyatott és elfogadtatott. contentarum, fid em s u a m d e fix er u n t, ita nec de moderna, aut futura generatione aliud supponi posse aut debere, ipsa ratio claritatis et tolerantiae Christianae, communisque Theologorum sensus dictat." A Form. Concordiae továbbá azért is lapis offensionis az anticoncordistáknak, mert az evangélikusok és reformátusok közötti uniót nehezíti és a kölcsönös szeretet s egyetértést veszélyezteti. „Nonne Form. Conc. contra Reformatos Fratres et princeps o l i m i n fel i c i u ni i n t e r nos et i l l o s dissentio n u m c a u s a, quibus cum sub auspiciis principis statim cum initis praesentis Synodi mutuam coepimus fovere c oncordiam e t arct i o r em an imarum consociationem ? „Ez a pont kétszeres fontosságú, először azért, mert a Form. Concordae-ben véli a „dissensionum causa"-ját találni, másodszor azért, mert a „concordiam et arctiorem animarum consoeiationem" veszélyeztetné. Sem az egyik, sem a másik ok nem áll. A „dissensionum causa" meg volt már, mielőtt a Form. Conc. még napilágot látott volna, meg volt már az Augustana X-dik cikkében és még előbb a marburgi conferentián. Az arctiorem „animarum" consociationem pedig a Form. Conc. egy percig sem csökkenti és nem veszélyezteti, ,,ha csak alatta nem értetik az el nem fogadható u nificdlás, „hanem egyedül a kölcsönös testvéri „szeretet s egyetértés, „vagy is az „animarum consociatio." Az unióra nézve, ha szorosan vesszük a dolgot, az Augustana épen oly akadály mint a Form. Concordiae. A katholikusoktól még élesebb dogmatikai ellentétek választanak el minket, s mégis békességben s szeretetben élünk „egymás mellett." A zsinat tehát a fentebbi két okra való hivatkozással az evang. egyházat nagyszerűen .... mystificálni akarta. Erősen meg vagyok győződve arról, hogy minden becsületes lutheránus a református testvérekkel békeségben és atyafiságos szeretetbe élni óhajt, — hogy továbbá az összes protestantismust érdeklő kérdésekben velők karöltve akar járni, — velők a protestantismus elvéért a megtámadtatás esetében harcolni, élni s halni kész; de arról is meg vagyok győződve, „bogy az unió mesterséges csinálása célhoz nem vezet, hogy mind a két prot. egyház missióját még be nem töltötte, hogy az unióra nézve még nem jött el az idők teljessége, és hogy az időelőtti unificálás épen ellenkezőjét annak, mit elérni óhajt, hozza létre, az az : u n i o helyett d i s s e n s i o-t," — miről a porosz unió, melyre az unionisták oly nagyon, de igen helytelenül, szeretnek hivatkozni, bizonyságot tesz, mert Poroszországban a két prot. egyház nem lett „egygyé," hanem lett a kettőből, „három," „négy," sőt még több felekezet. Mind ezekből világos, hogy az anticoncordisták remonstratiójok támogatására egyetlen egy alapos okot nem tudtak felhozni, hanem látszokokkal az egyházat mystificálták. Még egyet fel kell emlitenem, mi valóban a gondolkodó és egyházához ragaszkodó keresztényt szent borza-