Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-12-17 / 51. szám
legelőször a prófétai iskolákban és talán épen Sámuel által vétetett használatba és könnyű belátni azt is, hogy miért ? Sámuel idejeig ugyan is a látnokok Izráelben, közönséges jósok voltak, kik magoknak a jövendőnek előrelátását tulajdonították. Sámuel azonban vallásbeli látnokságot szerzett és igy megkülönböztetésül a Nábi elnevezést hozta használatba annak kifejezésére, hogy az Jehovának ihletettje." A niSH elnevezéssel váltakoznak a Htn szinte látó és n£Ít őrszem, kifejezések, mely utolsó névvel a látnók annyiban jelöltetett, amennyiban Izráel és más nemzeteknek államhelyzetét, Izráelnek az egész emberiséghezi viszonyát az emberek sorsát egy szent cél felé intéző Isten örök igazságának szempontjából nézték és e magas szempontból, mint valami bérctetőre helyzett őrhelyről, tekintetük az idők messze távolába hatott és igy a jövőnek titkai feltárultak lelki szemeik előtt A prófétai irodalom a zsidó államéletet négy századon keresztül mozgató szellemnek irott kifejezése, melynek átértésére a külesemények históriai ismerete annyival inkább, és okvetlen szükseges, miután az erkölcsi erejében hanyatlott nemzet azon egész idő alatt idegen befolyás alatt élvén, a maga geniusát ritkán követhette és a próféták működése épen azon idegen szellem ellen volt irányozva. A kisPalestinaanyugot-ázsiai (elébb uj assyriai később babyloni) és az egyiptomi hódító nagyhatalmak közé helyezve, sem elég önmegtagadási bölcseséggel nem birt, hogy magát a viszálkodók közt neutrális állásba tegye, sem oly jelentős nem volt, hogy egyik vagy másik részhez csatlakozván, határozó súlyt vessen a mérlegbe; ezeknél fogva a szegény ország mint valóságos játéklabda a két nagyhatalom közt kézről kézre hányattatván, felváltva majd az egyik majd a másik boszujának tárgya volt, mig utoljára is a túlnyomó erőnek áldozatul esett. Hazai történelmünkben a kis Erdély az, melynek nem csak hogy ugyan az a helyzete volt a német császár és a török között, de szintúgy mint Zsidóország e szerencsétlen helyzet szülte pártviszályoknak martaléka is lett. Mindenik párt, hogy magát tarthassa és célját elérje, a hadakozó nagyhatalmak egyikéhez csatlakozott s ennek következtében a másik nagyhatalom bosszuló hadait hozta a kis ország nyakára. Mig Menachem Izráel királya Phul ujassyriai fejedelem segítségét keresi s attól támogatva tartja meg trónusát (2 Kir. 15, 19), addig Hoseás király Szó, egyiptomi király oltalmába veti magát (2. Kir. 17 4) s ez által az assyriai hadakat zúdítja maga ellen, kik három évig folyt harc után véget is vetnek az északi zsidó birodalomnak. A próféták e pártoskodó veszett politikát mind elejétől fogva olyanul tekintik, mely elébb utóbb a kis ország mind két részének vesztét fogja okvetlen előidézni, minélfogva Hoseás próféta Izráelnek Assyriába és Egyipmtoba való elhurcoltatáeát előre megjósolja (1. Hos. 9, 3. 11, 5. 11,) Zakariás próféta hasonlót hirdet (10, 9 —11) és Ezsáiás Akház király uralkodásának elején nyíltan hirdeti, hogy Juda országa az assyriai és egyiptomi hatalmaknak martaléka lesz (Ezsáiás 7, 17 fg.). E történelmi lefolyáshoz képest a prófétai irodalom három korszakra oszlik. Az első korszak tart 800 —600-ig Kr. sz. e. és Ibráel államéletét az uj assyriai birodalomhoz való viszonyában tárgyalja, a honnan is közönségesen assyriai korszaknak mondatik. A második korszak 600 —536 ig Kr. sz. e. Júdea ügyeivel foglalkozik, a mint azok a chaldeusok vagy babylonbeliek befolyása alatt alakulnak. Innen ezt chaldeusi korszaknak nevezik. A harmadik korszak 536—400-ig Kr.. sz.e. a fogság utáni állapotok körül forog és fogság utáni korszaknak mondatik. (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. HÁROMSZÉK, november 4-én. Polgárisult népek a népnevelést teszik nemzeti életök sőt jelen vagy jövő nagyságuk tényezőjeül, Igen — mert anyagi jóllét is csak ott virágozhatik fel, hol a közértelmesség, szellemi fejlődés, haladásban van. A népneveléstöl felte— teleztetik különféle népfajokkal kevert magyar hazánknak is jövője, nemzetisége. A népnevelésnek pedig, minthogy arra a szülék részint járatlanságuk miatt nem képesek, részint az élet gondjaitól elfoglaltatva tehetlenek, - a népiskolák műhelyei. Ezekben kezd a szülék karjaik közül kibocsátott csaknem állati gyermek Isten képévé, emberré képeztetni. A hivatásuknak megfelelő isko lamesterek tehát, kiket mind a mellett is gyakran inség, nyomor csigáz, — mint népnevelők, — az anyaszentegyháznak és polgárzatnak hasznos szolgái s méltók nemzetök hálájára. Ok teszik le az alapot, melyen a főiskolákban a felsőbb ismereteket felépíthetni. Ok adnak a növendéknek szellemi irányt s folyamba indítják szivében a nemes érzelmeket s indulatokat. . . Vannak mégis olyanok, kik a helyett hogy az iskolamesterek tekintélyét védnék, hatalmitnák; a helyett, hogy kiskorúságra tőrpitett állásukból kiemelni törekednének: inkább őket könnyelmüleg gúny tárgyává tenni nem átallják. Nagytiszteletü szerkesztő úri Öszi tanítói értekezletünk S.-Szentgyörgyön november 1-ső napján tartása alkalmával, tiszteletes elnökünk kérésünkre, felolvastatá a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" 31-ik számát. Altalános bosszankodás tört ki értekezleti gyűlésünkben ezen cikk: „Az erdélyi ref. hitvallásuak ez évi közzsinat aí,r következő pontja hallására ;