Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-17 / 51. szám

kotmányozásának? Itt mint ott, az eszme, mint az intézmények alakító lelke, maradandó; de a külalak korigényeihez képest változó. S vájjon mondhatja ezt magáról a romanismus ? De lássuk a R. okoskodását részletenként. A R. által fentidézett állitásom cáfolatára felhordottak három rovatba sorozhatók: az elsőben olyakat hoz fel ellenem, miket soha életemben meg nem támadtam, de állitásom ellen mitsem bizonyítanak ; a másodikban foglaltak épen állitásom mellett szólnak, a harmadik rovat pedig egy csomó történelmi valótlanságot tartalmaz és sok olyat, mit, ha a R. észjárását követni tudnám, tucatszámra birnék az ultramontanismus ellen felhozni. E cáfolat első része imigyen szól: „Mielőtt a protestantismus Eisleben fiában, a haragos Martonban (!), Wittenberg tanárában megszületett volna, Angolországnak volt magna chartája, Magyarországnak és Franciaországnak arany bullája, Olaszországnak köztársasága, Németországnak minden tartományban voltak szabadalmai." Igen jól tudom én azt, hogy Angliának volt Magna chartája, melyet 1215-ben az angol nép azért csikart ki Földnélküli Jánostól, mert ez hazáját. a pápának a szó szoros értelmében eladta s a magna charta által az angol királyok pápistikus érzelmeit akarták lehűteni; azt is tudom, hogy Franciaországnak nem volt arany bullája, hanem volt igen is p r a g m a t i c a s a n c t i ó j a, melyet IX. Lajos (1269) hozott létre, hogy az által a gallikán egyház szabadalmait a római pápák túlkapásai ellen megótalmazza; továbbá azt is jól tudom, hogy Németországnak és Magyarországnak volt arany Bullájá, melyek közül az elsőt IV. Károly német császár 1356-ban a császárválasztás oly szerű szabályozása végett adta ki, hogy a pápa befolyását a német császárok választására megszorítsa ; a második pedig II. Endre magyar királytól veszi eredetét és magában foglalja alkotmányunk sarkalatos cikkeit; itt az igaz a pápa bitorlásai elJen semmi sincs, de csak azért, mert a magyar józan ész, a R. féle romanismúsnak az államviszonyokba soha befolyást nem engedett, a miről Anjoui Károly választása fényes tanúságot tesz. Azonban valamint igaz az, hogy én az itt elősoroltakat soha nem tagadtam, ugy az is igaz ám, hogy azokkal fent idézett állitásom ellen még akkor sem lenne semmi sem bizonyítva, ha mind ugy állana a mint a R. szeretné velünk elhitetni. A R. ebbeli argumentatioja csak olyan, mintha valaki ez igazságot, hogy „a keresztyénség minden jónak szülőanyja," azzal akarná megcáfolni, hogy történt ám sok jó a keresztyénség előtt is. A cáfolat második rovatában ez mondatik: „Minden szabadságok szabadalom név alatt meg voltak minden osztályban, minden városban és községben egészen a csizmadia-céhig vagy az iskolás tanoncig. Ép az segítette elő a protestantismust, hogy a nagy polgári, községi, társadalmi szabadságok közepette a központi hatalom fölötte gyönge volt. Spanyolországban és Franciaországban semmire sem mehetett a protestantismus, mert a korona erős volt:" — Felséges! szerényen meg kell vallanom, hogy ennél jobb érveket magam sem bírtam volna felhozni állitásom mellett. A R. itt egyenesen kimondja, hogy csak ott birt megszülemleni a protestantismns, hol az „alkotmány életvidor" volt, mig ellenkezőleg, hol absolutismus nyomasztó súlyával nehezedett a népek fölé,, mint Francia- és Spanyolországban, ott a protestantism us sem jöhetett létre, vagy ha létre jött is, elcsenevészett, quod erat démons t r a n d u m. Végre a cáfolat harmadik rovata alá tartozók igy hangzanak: . . . „de a mint hozzá (a protestantismushoz) szegődtek a szabadságok azonnal elvesztek; példa Genf, példa Zürich, Bern, Dánia, Svédország és angol Erzsébet. A protestantismus vagy a királyi hatalom absolutiójával vagy a néptömeg fejetlenségével van összekapcsolva; a mint a monarchia vagy a demokratia ragadta meg a reformálási müvet. Cujus regio, illius etiam religio, az absolutiának hatványzott jelképe, épen a p rotestantismusnak szólama ; a fejetlenség pedig Leyden János fölkelésében eléggé mutatkozott." Genf, Zürich és Bern épen nem bizonyit állitásom ellen, mert itt és általában Svajcban a protestantismus tette fel a Németországtól való függetlenség és a szabadság koronáját; ezt bizonyitanunk sem kell. Üsse fel a R. szerkesztője a történelem könyveit és megfogja látni, hogy az emberiségi célok ama kicsi államok szabad ege alatt, mily szép fejlést nyertek. — A mi pedig Dániát illeti, a reformatiot ide még I. Frigyes alatt 1527-ben hozta be az