Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-10 / 50. szám

hetne. Ily tárgyak lehetnének hamarjában felvéve, az egyetemes, különösen pedig a hazai egyháztörténelem körébeni nyomozódások, egyházi jelesek életrajzolataik, egyháztörténelmileg nevezetes helyek, épületek, emlékek, okmányok, népek, nemzetek ismertetései, a missio eseményekrőli hiteröt tannsitó s igy fejlesztő érdekes közlemények, egyházilag közhasznú intézetek bemutatásai, egyházjogi fejtegetések, a föld és égtan köréböli ujabbkori nagyszerű s a theologiával annyira összevágó végtelenül érdekes tanulmányok, szóval tárgyak melyek nem mindig száraz theologicumok de annak üde társnői lennének s a magyar géniuszhoz alkalmazottan tán hihetlenül és nagy közönséget gyüjthetnének. Vagy ha a napi lap 18 frtot s mégis harmadfél ezer előfizetőt igényel, mely esetben nem tudom hogy mint tarthatják föl magukat polit. napi lapjaink szélcsend időkben, — tán kivihető lenne hetenként kétszeri közrebocsátása a lapnak több oldalú s érdekgerjesztö közlemények s a lap értékiért fegyverre hívott viadorok gyámolitása mellett. De tett halála az okoskodás, mond az ember tragoediájának nagy irója, azért legyen elég részemről is nem a feleselés, de Márton gyertyájaként tán közhaszonra meggyújtott tárgyam világositása, mire hogy a nt. sz. úr észrevételeivel alkalmat adott, sőt alkalmat annak megmutathatására is, hogy engem a közügyért még egy kis vágás sem sért, én is a közügy szempontjából őszinte köszönetemet tiszteletem mellett viszonzom. Kálmáncsa, nov. 25. 1865. Körmendy Sándor, s. k. A VALLÁS EGYENJOGÚSÁGÁRÓL *) A korszerű haladással párosult inivelődés, mily csodaszerü „emeltyű" minő bámulatos változásoknak fölmutatója a nemzetek életében; azt, honi törvényeink fokozatos menetén is azonnal felismerhetni. A 16-ik századi törvények tele vannak „vallási türelmetlenséggel." — A 17 és 18-ik századiak (— nem említve: mi ok szülte a „bécsinikolsburgilinci békekötéseket" — az 1608-ik I-ső törvénycikk s utódainak létrejöttét —) jóllehet a kölcsönös keserűségek és sérelmek számtalan fanyar gyümölcseit termelték ; még is a haladás és mivelödés jellegét kezdik felölteni. — Az l79°/r

ik 2 6. t. cikk, mely saját szavai szerint „a nemzet tagjai közti egyesscg és kölcsönös rokonérzet megállapítása végett alkottatott,^ bárha még sok kivánni *) E cikk a haza ügyeinek a septemberi nyilatkozvány által nyert uj fordulata előtt Íratott; de azt hiszem épen ma nem esik időnkivül a közzététele. S z e r k. valót hagyott fenn, azonban a 19-ik század haladásának „előcsarnokát" nyitja meg, s fogyatkozásain az ujabb idó'k törvényhozásai igazitván, jelesen: az 1844-ki III. t. cikk mind több-több fényt és világosságot derítvén; végre, a legutolsó 1848-ki törvények, épen ugy árasztanák szét a különböző nemzeti és hitfelekezetiségüekre boldogító sugáraikait, mint a felséges nap áldást tenyésztő melegét és világosságát az egész emberiségre! Mekkora fájdalmára legyen a nemzeti nemes önérzetnek, hogy egy egész királyság, ezen üdvös célú törvények boldogító malasztait — szinte két hosszú évtized alatt nem élvezheté — kibeszélni nem, csak mélyen fájlalni tudja azt; mikép sok szép és szentesitett bölcs törvényeink mellett sincs megvalósulva kellőleg „a vallás egyenjogúság;" hogy némely kiváltságos előjogok követelése és gyakorlata — sok kellemetlen súrlódásokat okoz a hitfelekezetek között. Pedig — kivált elavult dogmák alapján — kiváltságos előjogokat követelni és gyakorolni is akarni, nem lenne egyéb, mint a 3 század bemohosította sirhalmokat bojgatva — az alant szendergő vértanuk porait háborgatni; az elhunyt ősatyák századokra ható és az 179%. 26. t. cikkben kifejezett nagy eszméjének „mely a nemzet tagjai közti egyesség és rokonérzet megállapítását célozta" megsemmisítésére törekedni. Szinte hihetetlen volna — ha ugy nem lenne — hogy minden eddigi országos, — sőt a legutóbbi erdélyi tartomány-gyűlésnek „*vallás egyenjogúságról" hozott törvénycikkelyei meg nem tartásával, szegény kis Erdélyünkben is nem egy eset merül fel, mely lázas izgatottságot okoz, testvéri békét zavar, s a vallás egyenjogúság eszméivel kiáltó ellentétben áll. Szabadjon itt elősorolnom azon tényálladékokat, melyek — csak jelenlegi hívataloskodásom helyén — 9 év í\latt, följegyzésére szolgáltak a következő észrevételeknek; melyek szerint állíttatik, hogy 1-ör. Vegyes házasságok összeköttetése csak is a kath. egyház kizárólagos jogai közé tartozik, (ezt egy eredetileg kezemnél levő nyilt levél szavaiból mondom), s hogy fölmerülhető egyenetlenségek esetében, a nem katholikus télre nézve is — a kath. papiszék saját törvényei szerint birásko-