Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-03 / 49. szám

VALLÁSÜGYI KÖZLEMÉNYEK MEXICOBÓL.*) Müller W. G. báró „Reisen in den Vereinigten Staaten, Canada und Mexico" Gimü munkájában (Lipcse Brokhaus), mely Miksa mexicói császárnak vagyon ajánlva, a mexicói clérusról igen nevezetes közlemények foglaltatnak, melyek közöl mi a legérdekesebbeket átvesszük. 6000 milliónyi nemzeti vagyonból nem jelentéktelen, de nagyon nehezen meghatározható rész vagyon holt kézben. Lerdo e fölött következőleg nyilatkozik: „Ami a papság és egyes papi testületek birtokainak értékét illeti, néhány statistikus azt az összes nemzeti vagyon felére, mások annak egy harmadrészére becsülik. Eltekintvén ily közlés kisebb-nagyobb pontatlanságától, anynyi bizonyos, hogy a papság kezei között levő vagyon egész összege, mely az úgynevezett ajtatos alapítványokból, templomoknak, az istentiszteletre vagy a papság használatára szánt épületeknek végre városi és vidéki földbirtokoknak értékéből áll, jelenleg (1856) 250-300 millió pesora megy, dacára azon nagy veszteségeknek, miket a papság vagyona néhány év óta szenvedett. Csak a főváros 5000 házainak, templomainak és középületeinek, melyek értéke 80 millió pesonál kevesebbre nem becsülhető, több mint fele a papoké. A papság jövedelmének egész összege évenkint kétségtelenül többre megy 20 millió pesonál. Ugyanezen statistikus szerint a tizedékből, lelkészi illetékekből, misékből, papi teendők díjazásából, különböző tárgyak (olvasók, ereklyék, képek stb.) eladásából befolyó jövedelem legkevesebb 7 — 8 millióra becsülhető. A papság épületeitől, földbirtokától és tőkéitől fizetett adó 12 —13 millióra és maga ezen töke Lerdó becslése szerint 250 millióra megy. Ezen szám valóban nagyon kicsinynek vagyon fölvéve, mert annyi bizonyos, hogy 1810-ben csak a papság földbirtoka 100 millió pesora rúgott. Es azon csapások, miket a papság vagyona a forradalom által és alatt szenvedett, nem annyira azok földbirtokát és tőkéit, mint inkább a templomok kincseit érték, melyek legnagyobb része azonban jóval előbb kikölcsönöztetett, vagy angol hajókon külföldre szállíttatott, mielőtt confiscatióra került a dolog. Annyi mindenesetre áll, hogy a templomok kincsei soha sem vétettek föl az egyházi birtokmennyiség meghatározásánál. A lelkészek jövedelme nagyon különböző. Vannak olyanok, kiknek jövedelme nem megy többre 300 pesonál, mig mások 10—12 ezer peso évi jövedelemmel birnak. A nemzeti vagyon emelkedésével, a papok jövedelmei is szaporodtak, mert a stólailleték többnyire rendkívüli nagy, és meghatározása egészen a pap tetszésére vagyon bizva. Lerdo szerint a papoknak fizettetni szokott egyházi adó minden fejtől 6 reales. Mühlenpfordt azonban bebizo*) E cikk a bécsi „Presse" f. évi september 2-kai számából vagyon átvéve. nyitotta, hogy az o a x a c a i püspökségben a lelkészek bevételére nézve következő arány tartható helyesnek; a lelkész sajátképi jövedelmét tevő egyházi adó, mely két havi részletekben szokott lefizettetni, az egyházközségben lakó minden nős férfitól fejenkint 12 realesra, a nötelenektől és hajadonoktól vagy özvegyektől pedig évenkint 6 realesre tehető, azonkívül az anyaegyház-községben lakó házasok minden évben 6 realest fizetnek készpénzben, és mindennap bizonyos mennyiségű tűzi fát és a pap lova számára öt kéve kukoricaszárat tartoznak adni. Ezen adóért a pap csak a vasárnapi, karácsonyi, húsvéti, pünkösti, úr-, mindenszentek- és egyháznapi isteni tiszteletet köteles végezni. Minden más ünnepre 5, 18, 20 sőt 50 pesot is kap, a keresztelésért indiánok fizetnek %—1 a fehérek pedig 4 — 8 pesot. Esketésért a hirdetési taxával együtt az indiánok 4, a fehérek, ha a lelkész községéhez tartoznak lx

/i, az idegenek pedig 14% pesot fizetnek, minden egyes miséért 1—2% peso fizettetik. A halotti szentséget meg kell fizetni, ha a beteg felgyógyul, ellenkező esetben nem. Ha a lelkész fiók községbe megy isteni tiszteletet tartani, az illető fiókközség lakosi érte és szakácsnéjáért lovat vagy más nyereg alá használható állatot tartoznak küldeni. Minden napra, mig a fiókközségben van 6 realest, tűzifát stb. kap. 1852-ben volt 3320 világi pap, 1295 szerzetes. Tehát a papság évi jövedelme fejenkint rámegy legkisebb számítással 1700 pesora. Az apáca kolostorok száma 58 volt, melyekben 1484 felavatott és 533 újonc apáca lakott. Azonkívül volt még az irgalmasnénéknek is 5 zár-' dájok 27 felesketett és 41 újonc-apácával. Müller báró megérkezésekor (1856) sikerült a me. xicói kormánynak egy forradalmat kitörése előtt elfojtani, minek következtében a gazdag és hatalmas francis kanus kolostor felfüggeszttetett és részben leronttatott. A franciskánusok kolostora hatalmas házcsoportozat, s falai között 3 templom és 7 kápolna foglal helyet. Azonkívül ezen aránylag kevés szerzetes által lakott, imposant papi kényszervár gazdag raktárakat, pompás kerteket, könyvtárat és kórházat foglal magában. Hogy a fővárosi és vidéki papság a köztársaság állami és társas életére lehető legkárhozatosabb befolyást gyakorolt, hogy gazdag, tudatlan, kegyetlen, türelmetlen és buja életű (wollüstig) levén, nagyon érdekében volt, miszerint a népet tudatlanság, babonás, gépies szertartások által az erkölcsi és értelmi képzettség oly alacson fokán tartsa, minőt most elfoglal; hogy a tudomány és ipar minden elöhaladásának halálos ellensége volt, hogy a nemzet értelmesebb részének törekvéseit és eszméit gyanúsítani és paralyzálni törekedett azért, hogy roppant gazdagságát tovább is lanyha (schlaff) nyugalomban élvezhesse, hogy az alsóbb néposztály hajborzasztó erkölcs telenségét a papság szándékosan táplálta és kizsákmányolta, mindezek többé kevésbé ismeretesek. Hogy azonban a papság semmi felsőséget nem tisztelt, ha ez érdekeivel ellenkezni mert, és a forradalomban leggyalázatosabb példával kolomposkodott, és hogy a szigorú clausura sem óvhatta meg a szerzeteseket, hogy e világ ügyeibe ne keveredjenek, azt már csak azon borzasztó tettek bizonyítják, melyeket e franciskánus kolostorban felfedeztek.