Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-03 / 49. szám

nealogiáját csak a zsidók ősatyjáig Ábrahámig viszi vissza, Lukács szükségesnek tartotta a nemzetségi táblát Ádámig, az emberiség ősatyjáig megírni. Az, hogy Pál apostol ezen evangéliumra közvetlen és közvetett befolyást gyakorolt volna, szerző szerint nincs bebizonyítva, de ő is megengedi, hogy Pál apostol bizalmas tanítványának iratában a paulinus szellem nem maradhatott el. Innen magyarázható az is, hogy Lukács az Úrvacsora szereztetésére nézve Pállal 1. Kor. 11. csodálatos Öszhangzásban vagyon. Annak hogy Lukács több oly dolgot is emlit, melyek Máté és Márk figyelmét kikerülték, okát szerző onnan magyarázza ki, hogy Lukács több történeti fonsot is átkutatott, mit maga az evangelium írója is az első fejezet 1 — 3 verseiben nyíltan kimond, innen lehet azt is magyarázni, hogy Lukács több helyen részletekig követi Márk evangéliumát. Ezen evangelium keletkezési korára nézve szerző ugy vélekedik, hogy azt legbiztosabban Jeruzsálem elpusztulása után közvetlen következő időre lehet tenni, erre nézve nem tartja ugyan elegendőnek, hogy ezen evangéliumban jóslatok foglaltatnak Jeruzsálem elpusztulásáról, mert, szerinte, ezen j óslatok a pusztulás előtt keletkeztek ; hanem más okokból következteti, hogy ezen evangelium csak azon időpont után irathatott, melylyel cselekedetek könyve bevégződik. Csak ezen evangelium és a cselekedetek könyvének bevezető sorait kell elolvasnunk, és összehasonlitnunk. Továbbá Márk és Lukács közötti viszonyból kitűnik, hogy Márk előbb irta evangéliumát, s ha hitelt adunk azon hagyománynak, hogy Márk csak Péter halála után irta evangéliumát, akkor Lukács evangéliumának keletkezési üdéjét még későbbre kell tennünk. Mert Péter két leveléből kitűnik, hogy ez később halt meg mint Pál; továbbá a régi hagyományokból és magának Pálnak leveleiből is kitűnik, hogy a cselekedetek könyvében leirt első fogsága után távol nyugatra, talán Spanyolországba, hosszabb utazást tett. és csak azután került másodszor is fogságba, hol mint vértanú halt meg. Ha tehát Péter későbben végeztetett ki Pálnál, akkor Márk bajosan irt k. u. 67-ik vagy 68-ik év előtt, és Lukács evangéliumának keletkezési ideje igen közel esik a 70-ik évhez. Szerző következő szavakkal végzi be észrevételeit: ,,János evangéliuma még később keletkezett, mint Lukácsé, és a korrend, melybe a négy evangéliumot az egyházi hagyomány helyezte, tökéletesen igazolva vagyon, mihelyt az önkéntes föltevéseken alapuló azon kényállitmánytól elállunk, hogy a Máté szerinti evangéliumot a korrendre nézve a Márké után kell tenni, mivel annak szerzője nem Máté volt." Végre, hogy első közleményemben tett igéretemet beváltsam, fölveszem még Luk. 2, 1—3 verseit, s ezzel egyszersmind ismertetésemet is befejezem. Lukács fenebb felhozott fejezetének, két első versében az vagyon megemlítve, hogy Augusztus császár parancsolatot adott ki, mely szerint az egész földnek be kellett íratnia, s hogy „e beiratás lett először, mikor Cirenius tiszttartó volna." Az evangelium magyar fordításában előforduló „elősző r" szó, a görögben npiúTfj (= első) által vagyon kifejezve, talán azért, hogy megkülönböztessék a második összeírástól, mely az első után mintegy 10—12 év múlva történt akkor, midőn már Heródes nem élt, sőt fia Archelaos is megfosztatott a rómaiak által trónjától. Itt azonban legnagyobb bökkenő az, hogy Cirenius (latinul Quirinus) nem is vehetett részt a Jézus születésekor eszközölt első összeírás felügyeletében, mert csak Krisztus születése után 4-ik évben nyerte el a syriai proeonsulságot. E nehézség nagyságát minden történetíró bevallja, sőt némely exegeta véleménye szerint az egész második vers nem egyéb, mint későbbi becsusztatás, innen van az, hogy ezt az egész verset rendesen zárjel közé saokták tenni. — Szerző azonban mindezen nehézségeken könnyedén tul teszi magát. Elismeri ugyan azon történeti tény valóságát, hogy Quirinus csak Heródes halála után, midőn Palástina, mint Syria kapcsoltrésze, már a római birodalomba volt bekebelezve, lett Syria helytartója, s mint ilyen, Palástinának is kormányzója, s hogy Quirinus Zsidóországban véghez is vitte az Augusztus által elrendelt összeírást, mely ott lázadást idézett elő (csel. 5, 37.). Elismeri szerző azt is, hogy e későbbi összeírás nem történhetett Jézus születésekor, de mivel Lukács az Augusztus által elrendelt összeirásról ugy beszél, mint oly dologról, melyet Jézus születésekor kezdettek meg, s mely miatt József és Mária Názárethből Bethlehembe utaztak, szerző eddig eléggé kimutatott szokása szerint mindent elkövet, hogy az itt fenforgó ellenmondást is eloszlassa. E tárgyról következőleg nyilatkozik: „A legközelebbi magyarázat, mely ellen nem lehet alapos okot felhozni, az, hogy még Heródes uralkodásának utolsó évében készülődtek a népösszeiráshoz, de ez a beállott körülmények miatt félbenszakittatott, s csak 10 — 11 évvel később vitetett véghez. Első összeírás volt ez, mivel az egész birodalom népe ekkor íratott öszsze először a birodalmi census megalapithatása végett. De azon összeírás, melyet Quirinus véghezvitt, nem volt második, hanem az elsőnek folytatása, bevégzése. Nem valószínűtlen, hogy ez összeírást azon felkelés szakasztotta félbe, melyről csel. 5, 36 tétetik említés, s hogy Heródesnek bekövetkezett halála után nem volt tanácsos a megkezdett müvet tovább folytatni, mig azt Quirinus alkalmasabbnak látszó üdőben bevégezte." Eddig szerző okoskodása, mire nekünk csak az a megjegyzésünk vagyon, hogy, ha Nagy Heródes idejében még csak készülődtek az összeíráshoz, de ezen készülődés is félbenszakittatott a beállott körülmények miatt, akkor nem volt szükség Zsidóországban ama nagy népvándorlásra, melyben, az evangelium szerint, József és Mária részt vettek, vagy talán azt állítja szerző, hogy a beirandóknak az egész keszülődési idő alatt családi származások helyén kellett volna tartózkodniok ? ugy hiszem, mindenki belátja, hogy szerző ezen föltevése magától semmivé leszen ; továbbá micsoda joggal rendelhetett összeírást Augusztus császár Palástinában Heródes uralkodása alatt, mikor