Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-10-29 / 44. szám

és kell arra kiképeztetniök. Mert természetesen sok teendője vagyon egy oly egyház szolgájának, mely feladatát az imént elsoroltak szerint ttizi ki. de a papi osztály is ily szolgálatokért jutalmul érvényt, méltóságot és aránylagosan növekvő elismerést nyer. Áttérek az egyház alkotmányára. Ennek is a modern keresztyének szükségletei szerint kell módosulnia. Szükséges tehát hogy a világi keresztyénségnek e tekintetben ismegadassék az őt illető befolyás. A világi rendben nem pedig a papokban, nem az egyháziakban rejlik mai napság a keresztyénség életereje. Ez a modern meggyőződés. E meggyőződés következménye pedig az, hogy az egyháznak nem szabad theologus-, nem papi egyháznak lennie, hanem kell hogy községi egyházzá legyen. Vezetésének tehát nem szabad tulnyomólag a papok kezei között lennie, a kik most az egyszer sajátos hivatási képzettségöknél fogva a keresztyén dolgokat az egyház szempontjából, de épen ez által a keresztyénség jelen korszakában, viszásan itélik meg. Ez az u. n. községi elv, mely azután azt is követeli, hogy az alkotmány elég szabad tért és elég alkalmat nyújtson egyeseknek arra, hogy ezek az egyház organikus intézkedéseiben tevékenyen vegyenek részt. Ha az egyház egyszer tagjainak részvételét azok feladatának elintézésére igénybe veszi, a tapasztalás bizonyitja, hogy amazoknak az egyház iránt való részvéte sem maradhat ki. Minél inkább megfelel a szabadságnak az egyház szervezkedése, annál biztosabban fog az egyházi érzület és patriotismus felvirágzani. *) De, mint fenebb mondottam, az egyház, magára hagyatva nem tehet meg mindent ügyünkben; ha ennek sikerültét óhajtjuk, akkor szükséges, hogy ebben az egyháztól elidegenítettek, mindenek előtt műveltjeink, a modern eszmék és törekvések férfiai is közreműködjenek. Mindenesetre ki kell lépniök az egyház iránti részvétlenségökből, s ha ez a leirt módon nyújtja *) A tagoknak az erkölcsi érzet iránti érdekeltsége mindég pontosan a szabadság és öntevékenység azon fokától függ, melyet ezen községi szervezet saját princípiumain belül tagjainak nyújt. Az egyházi patriotismus e tekintetben pontosan követi a politikai hazafiság törvényét. feléjök kezét, akkor a nyújtott kezet hálával kell fogadniok. Mert hisz itt első sorban az ő érdekükről vagyon szó. Végre az egyházhoz és a keresztyénséghez való viszonyaikról most az egyszer komolyan kell eszmélkedniök, a helyett, hogy szokott visszaélés szerint, mint magában érthetőt, előre feltennék, miszerint rájok nézve ily viszony egyáltalábán nem létezik. Tisztába kell jőniök azon viszony felől, mely egyrészről a vallás, a keresztyénség között, más részről pedig ama méltó eszmék és célok között létez, melyeknek ok éltöket szentelik. Be kell látniok, ami igazán könnyen elérhető, hogy vallás nélkül egyáltalában nem lehetséges emberhez méltó életnézet és célkitűzés, — liogy, történetileg véve a dolgot, azon morális eszméknek és törekvéseknek, melyeket ők oly nagyra becsülnek, eredete és csirája a keresztyénségben rejlik, melynek történeti terén kivül azon eszmék és törekvések uralmából mit sem lehet találni. Fel kell nyitniok szemeiket, meg kell győződniök ama roppant befolyásról, melyet az egyház az emberi különösen az állami életnek mind fény- mind árnyoldalára gyakorol. Be kell látniok, hogy az egyház, habár nem tekinttethetik is a keresztyén közösség legfőbb eszményképének és céljának a földön,mégbeláthatlanideig a keresztyénség nélkülözhetetlen orgánumául fog szolgálni, s hogy épen azért annak, ki ezt erősnek akarja, az egyházat is kell erősitenie. Azután még ezen általános vizsgálódásokon kivül is minden egyesnek saját személyes szükségleteiről komolyan kell eszmélkednie. Be kell vallaniok, hogy saját személy őket illetőleg a vallásos hitet, és pedig azt, mely közöttünk, keresztyének között magától érttethetik, mert anyánk tejével szíjuk magunkba, annál kevésbé nélkülözhetik, minél emberségesebben mozditja az elő az ő céljokat, s hogy rájok nézve sem lehetséges más valódi jámborság mint a keresztyéni. Végre meg kell győződniök, hogy, ha igazi emberek akarnak lenni, jámbor, keresztyénileg jámbor közösségre és pedig mindent átölelő vallásos közösségre vagyon szükségök, olyanra milyet csak az egyház képes felmutatni. De mind ezen belátással nincs elég téve, még ennek megfelelő tettre is szükségünk vagyon. E tett véghezvitelére kell a mi modern műveltjeinknek helyes belátások által felbátorodniok. Össze kell szedelődzködniök s ismét az egyházhoz és az 87 * *