Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-10-22 / 43. szám

független jognál fogva, mikor t. Nagy József úr Pitestre, t. Vince Dániel úr Ploestre mentek, az első rendes, a másik segédpapnak, magokat nálam —'Kolozsvárit jelentették, és az én beleegyezésemmel léptek hivatalukba. Ebben az értelemben tekintette és tekinti ma is az erdélyi superintendentia a maga felvigyázata alattiaknak az oláhországi egyházakat, és az én hitem szerint ez által a magyar superintendentiák jogát legkevésbé sem sérti, midőn semmit azoktól el nem vett, csak azt a felügyeleti jogot, melyet eddig is gyakorlott, ezután is gyakorolni kívánja, és t. Czelder urat, a maga független egyházával, rendre kívánja utasítani. Elösmeri superintendentiánk a missió ügyének közös voltát, ugy azt is, hogy a magyarországi superintendentiák kegyes adományaikkal ezt az ügyet elősegítették ; nem is kívánja azokat elzárni attól, hogy a missió ügyébe a maga rendén befolyanak; valamint a t. Czelder úr missionáriusi buzgóságát kétség alá nem vonja, melyet maga is missiói leveleiben elég eleven színekkel lerajzolgatott; mind e mellett is, egy senkitől sem függő, a papokat és egyházakat saját szeszélye szerint kormányozó püspököt, Czelder úrban el nem ösmerhet, és ha jövendőben paptársaival, hallgatóival egyetértésben kívánja és fogja vezetni a missió ügyét, az erdélyi püspökség oltalma alatt : arra nézve ő maga is sokkal több áldást és előmenetelt remélhet. Talán erre célzott maga Czelder úr is, midőn 79-ik missiói levelében ugy nyilatkozott, hogy egy missiói Comite által óhajtaná kormányoztatnia missió ügyét. Ezt a comitét, az erdélyi méltóségos egyházi főtanács ki is nevezte a bukaresti, pioesti és pitesti egyházakból, egy-egy pár értelmes világi tagot jelölvén ki és kérvén fel, hogy t. Czelder úrral, a missió ügyét vezessék, Őtet — a kezébe vett adományokról számoltassák: s már most ennek a comitenak nem akar engedelmeskedni. Ilyen, a senkitől függeni nem akaró missionárius buzgósága ! minek egy nyilvános bizonysága, a „protestáns lapba" kihirdetett jpályázat, az oláhországi rendes lelkészségre. Melynek rövid vázlata ebből áll: T. Czelder úr, be hív Magyarországból, folyó év tavaszán egy becsületes papjelöltet t. Vince Dánielt, kit, t. Czelder úr a pioesti egyházba, innepélyesen beigtat. Ez az ifjú, magaviseletével, templomi szolgálatjával, a hallgatók előtt megnyeri a közkedvességet, minek eredménye az lesz, hogy őtet t. Czelder úr, abból az egyházból elküldi, ez a becsületes ifjú kénytelen lesz Bukarestbe magát megvonni. A pioesti egyház tagjai folyamodnak hozzám, a méltóságos egyházi főtanácshoz, hogy Vince Dániel tétessék vissza segédpapnak, mint a kit, minden valláskülömbség nélkül, minden hallgató szeret. Én fölszólítottam t. Czelder urat, hogyha semmi hibát nem követett el ez az ifjú pap, ne üldözze el a pioesti egyházból, ne ölje meg becsületében, a messze földről oda vándorlott ifjút. Hozzám tett feleletében, az ifjúról semmi hibát nem emlit, és ugy nyilatkozik, mint 79-ik missioi levele végén, hogy t. i. maga vándorbotot veszen kezébe, és a pioesti egyházat, másnak adja át. A méltóságos egyházi főtanács látva, hogy VinczeDánielt semmi vád nem terheli, egyháza — visszatétettetését kéri, Czelder úr vándorbotjával Ploestet el akarja hagyni: Vinczét, visszatetetni rendeli; de a senkitől függeni nem akaró missionárius, a föegyháztanács rendelésének elleneszegül, és Vinczét nem engedi a Pioesti egyházba, a hová maga igtatta vala be, visszamenni. Ilyen független egyházat akar a pioesti egyházból Czelder úr teremteni, a mit bebizonyított pályázási hirdetésében is, melyben azt irja: az elválasztott pap, hivatalába léptekor tartozik esküt letenni, az egyház szabadságának, függetlenségének megőrzésére. Remélem, ilyen feltétel alatt, nem nagy lesz a pályázók száma, annyival inkább, mivel Ploesten nincs is üres papi állomás. Ezen nyilatkozatomat köteles voltam megtenni a kihirdetett pályázatra nézve, kijelentvén egyszersmind, hogy ezen felvilágosításom ebben a tárgyban első és utolsó hírlap utján. Kolosvár, oet. 14. 1865. Bodola Sámuel, erdélyi ref. püspök. LELKÉSZSÉGI JUBILAEUM. Mult hó 12-kén összegyültünk, az aszódi és szomszéd körökből néhány ág. hitv. ev. lelkész, Ácsán, csendben — ugy szólván családi elvonultságban ünneplendők nt. Elefánt Mihály 25 évi papi működésének jubilaeumát ég felveendők az úri szent vacsorát. A jubiláns szívből fakadó és sok helyütt költői dísztől csillogó szavakkal emlékezett meg múltjáról, családja tagjainak épen az ünnepélyt megelőző időkben történt kimultáról, kik „mint hulló csillagok megszűntek ragyogni boldogsága egén" és hálát mondván a mindenhatónak atyai vezetéseért, áttért a szeretetnek vacsorájára, melyet 16 lelkész és lelkésznőnek feladott s melyet maga is felvett. Soroljuk elő rövideden a 25 év élményeit. Az ünnepelt férfiú 1840. évben, sept. 12-kén szenteltetett fel ft. Szeberényi János superintendens által. Ugyanaz évi rövid segédlelkészkedés után Aszódon, mint rendes pap Ceglédre költözött, hol irói és építkezési hajlamainak első tanujeleit adá. Ott irta az akkor igen kapós magyar ABC-t, az „Előkészületet a confirmatióhoz," a „bevezetést a szentirásba" és a ,,Magyarországi reformatio történetét" s az irodalomba uj lendületet hozott imakönyvét. Négy évi működés után a szomszéd tápió-sz.-mártoniak által meghivatván, rövid időre hozzáfogott a roskadt templom újból felépítéséhez, s mintegy varázsütésre már 1847-ben bevégzé azt, gyakorta maga is meszet oltván és kézi munkát teljesítvén. Itt irta az 1862, évben Osterlammnál 2-ik kiadásban e cím alatt: „Hit, remény, szeretet" megjelent halotti énekeskönyvet és rövid agendát, mely irodalmunkban e nemben hézagot töltött be. Érzékenyen elbúcsúzva, az öt elkísérő hívektől, Nyíregyházára ment. Öt évig apostolkodott ott, az autonomia melletti harcot dicsőségesen megharcolván, engedett mlts. b. Prónay Gábor egyetemes felügyelő úrnak az acsai ev. egyház nevében tettt meghívásának. Itt Ácsán egy páratlan szépségű templom építésének lett ismét előidézője és vezetője. Itt irta azon alkalmi versezetet, melylyel b. Prónay Gá or urat egyetemes felügyelői hivatalába igtatása alkalmával üdvözölte. Adja az ég, hogy ezen a lapokból ismeretes irodalmi tevékenység még számos művel gazdagitsa a főegyházi iro lalmat! Adja az ég, hogy a két templomot és 2 paplakot épített lelkész, éljen! a félszázad ünnepléséig. Egyet sajnáltunk csak ez alkalommal, hogy a már 2 év óta félig elkészült paplakot ezen örömnapra bevégezve nem láthattuk. Láng Adolf.