Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-01 / 1. szám

volna s azért e nap Cyriák emlékének van szentelve. Szerző kimutatja, hogy Cyriacus nevü pápa nem is létezett és hogy az egész minden alap nélkül való merő köl.temény. Hasonlón bizonyítja be alap nélkülinek, a mit Marcellinus pápáról mesélnek, hogy t. i. az Diocletian parancsára Yesta templomában Romában, Hercules, Jupiter és Saturnusnak áldozott volna és ezért sínuessai zsinat elibe idéztetvén, miután ennek jogában nem állott pápa felett ítélni, önmaga jelentette ki magát a pápai méltóságból kitétetettnek. Egyik legérdekesb része a könyvnek a Constantinról szóló szakasz. ,,Ha a tanúságok sokasága — igy szól — valamely adatot hitelessé tehetne, akkor bizonyosabb, megdönthetlenebb tény nem léteznék, mint az, hogy Constantin császár több mint 20 évvel halála előtt Rómában Sylvester pápa által meg lett keresztelve s egyúttal bélpoklos nyavalyától megszabadítva." — Azonban a történelem igazsága az, hogy Constantin nem Rómában, hanem egy kastélyban Nikoderniában, nem a pápa, hanem Eusebios, arianus püspök által és nem mindjárt a pogányságtól való elszakadása után, hanem csak életének vége leié lett megkeresztelve. De hogy is eshetett volna, liogy a középkor, mely csodahivőségében századokon keresztül phantasticus mesék varázsán élődött, oly világeseményt minő Constantin keresztelése, ki ne hímezte volna ? Lehet-e valami természetesebb annál, hogy ama kor, mely a legcsapongóbb képzelet szülte kalandok közt forgott daliákban gyönyörködött, az első keresztyén idők legnagyobb eseményét roppant horderejű következményeivel, nem muló jelentőségű ténynek nézte, hanem minden szépet, a mit a hivő lélek kigondolhat, arra ráaggatott és azon helyre tette át, a hová egész áhitata irányzódott, Rómába? A középkor tudatának és felfogásának Róma, a mennyei fénytől környezett pápaságnak széke, a honnan a nyugoti keresztyénség kormányoztatott, — egyetlen hely volt, a hol olyasmi nagyszerű történhetett. Ki más mutathatta volna Constantinnak az üdvösség útját, mint az egyház feje ? Hogy sz. Helenának tia, a kegyes Constantin, a keresztyén római /birodalom alapitója, egész életén át kereszteietlen, a "szentségek élvezete nélkül maradt volna : ezt gondolni /sem tudták. Túlfelöl már korábban egy Constantin nevét viselő baptisteriumot találtak, mi későbbi nemzedékek -nek emlékszerü tanuságul szolgálhatott a vélt eseményre. A császárnak Rómában történt kereszteltetése beigazolására költötték a Silvesterlegendát. Ez reánk görög szövegben maradt, mely azonban nyilván latin eredetire mutat. Az egész okmányban egy történelmi vo -nás sem található. Napjainkban, Maszmann által kiadott u. n. „Kaiserchronik" ó német költemény a 12-ik századból szinte nem egyéb mint a Silvesterlegenda. S minthogy a „Kaiserchronik" később prózában szerkesztett számos krónikáknak szolgált alapul, ez uj ok lett arra, kogy ama mese roppant elterjedést nyerjen. „Constantin — igy hangzik a görög legenda — eleintén a keresztyének nagy ellensége, s sokakat, sőt saját feleségét is kivégezteti azért, mert nem akar a bálványoknak áldozni, ugy hogy Silvester Soracte hegységébe menekül. Azonban á császár bélpoklossá lesz s hogy kigyógyuljon gyermekek fris vérében kellene fürödnie, de a leölendő gyermekek anyjái könnyeik által megindítják, ö lemond a kegyetlen gyógymódról és mennyei látvány által értesítve fordul Silvesterhez, ki öt a keresztség által borzasztó betegségétől megmenti, a mire egész Róma, a senatus és a nép Krisztus hívőivé lesznek. Közbeszőve van még két episod, az egyik szól a tarpeji szikla alatt tartózkodott sárkányról, mely mérges lehelletével ezreket öldösött meg, mig Silvester odúja nyilását be nem dugja, a másik hosszabb, Silvesternek a zsidókkal tartott vitatkozást tárgyalja, mely Silvester teljes diadalával végződik." Dacára annak, hogy a 4. század tanúságai (História tripartita, Jeromos krónikája és Izidor krónikája) a legenda ellen bizonyítanak, mégis sikerült ama meséket elterjeszteni, Döllinger e legenda keletkezését Gelasius idejére (492—496) teszi es mindamellett nem tartja a Gelasiusnak tulajdonított decretaléban ama legendára vonatkozó helyet valódinak és azt későbbi toldásnak nyilvánítja. Az efféle toldások mindenütt oly kirívó módon tétetnek, hogy e körülmény is mutatja, mily nagy szükségét érezték annak, hogy a hihetetlen legenda mindenképen gyámolittassék. A bizonyítékoknak, ilyszerü gyönyörű egybeállítása után, mely a legkétkedőbbet is legyőzi, végre a tényt ekkép constatirozza ; ,.Miután a pápkarónikák a „Liber pontiíícalist"tŐl fogva Constantáinak Rómában történt megkereszteltetését beszélik és Polonus Martin a phantasticus torzképek iránti előszeretetbői a „Gesta Silvestri" egész meseszövedékét szabályozó munkájába fölvette: e mese az egész középkoron keresztül kétségbe nem vont uralmát fentartotta, mig a hellen nyelv- és irodalom ismeretének s ezzel együtt a történelmi bírálat érzéke ujraébredésével koruk legkitűnőbb két szelleme, Aeneas Silviusés Cusai Miklós az igazságot felismerték. Mindamellett még két század kellett, mig a mesét támogató hatalmas tekintélyeket megbuktatni lehetett. B a 1 1 a g i Mór. (Vége kdv.) ALBUM. Kiadja Gerendai Antal első szabadalmazott országos márványgyár tulajdonosa. Ha, e földi élet az ember rendeltetése és végcélja, s ha a halál a megsemmisülés kapuja volna, akkor az élettől való megválás kétségbeejthetne mindenkit; meri mily irtózatos az a gondolat, hogy kedvesünket, kinek életét szívünk vérével is meghosszabbitanók, a halál örökre elszakítja tőlünk, örökre a szó valódi értelmében, örökre az életben és a halálban! Még most is, midőn belsőnk azt súgja, hogy e földi lét nem végcél, hanem csak eszköz a végcél elérése, hogy ez csak vándorlás egy boldogabb hazába, hol nem leszen semmi jaj, semmi nyo-