Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-29 / 5. szám

Mind a két prot. felekezet tehát azon erős meggyőződésben élt, hogy a tiszta evangyéliomi hit birtokában van, melyet idegenszerű elemekkel vegyiteni, vagy a másik résznek engedményeket tenni, semmi áron nem akart. Hogy itt-ott a harc beteges tüneményeket idézett elő, hogy például a lutheránusok azt mondták: uti Christus cum Beliale: ita evangelici cum calvinianis in fnndamento fidei dissidentes, coneiliari non potuerunt;" és ismét, hogy a kálvinisták a lutheránusokat — mint feljebb láttuk — a pápistákkal, ruthenekkel, oláhokkal egy sorba állítják: azon nem fogunk megbotránkozni, ha meggondoljuk, hogy mind ez hitből történt és nem csupán zelotismusból, mint némelyek tudatlanságból állitani szeretik. Ezen rövid eltérés után visszatérek feltett tárgyamhoz. Mint eddig láttuk: a magyarhoni evang. egyházban nemcsak az ágostai hitvallás, hanem a többi symbolikus könyvek is birtak symbolumi tekintélylyel és érvénynyel. Más fordulatot vett egyházunk confessionalis iránya az 1791-ki zsinaton. Az 1791-ki szomorú emlékű zsinat egy tekintélyes része evang. egyházunk confessionalis állását sarkából ki akarta fordítani, — sajátszerű lutheri jellemétől megfosztani és a melanchtoni irányt becsempészni. Ez a zsinat annyira nem értette s fel nem fogta hivatását, hogy jobb volt volna, ha sohase ült volna össze. Az egyházszervezési ügyet a lehető legrosszabbul oldotta meg. Mit mondok ? Megoldotta'? Nem, sőt a bonyodalmat szerencsétlen egyoldalú határozataival annyira növesztette, hogy mai napig sem tudunk kibontakozni, abból a chaos, rudis indigestaque moles-böl. Méltán felkiálthatott a boldogult Szeberényi püspök canonaink olvastakor: Domine, libera nos a malo ! No de hagyjuk e zsinat canonait békességben, — requiescant in pace — csak ne kívánjuk boldog feltámadásukat, mihez azonban a Hamalkizmus) a 82. lapon azon kérdésre: „Van-e az ág. és helv. hitv. keresztyéneknek oka egymástól vagy egymás istentiszteletétől idegenkedni ? ekép felel: „efféle idegenkedés köztünk valóságos bün, azért mert egyiránt a sz. irás alapján állunk, s mert továbbá, ha a hit és lelkiismereti szabadságot valahol gyakorlatilag kell és lehet bemutatni, „annak az Ur asztalánál van bizonyosan helye." A hit és lelkiismereti szabadság gyakorlati bemutatását nem az úrvacsoránál vélem eszközlendőnek — ezt roppant indifferentismusnak tartom — „hanem a közéletben." Az igaz kálvinista nem vehet részt, meggyőződésének feláldozása, és lelkiismeretének megterhelése nélkül, a lutheri ritus szerinti úrvacsorában, s megfordítva az igaz lutherános nem a kálvinistáéban. Az úrvacsorai közösség csak a „legnagyobb szükség esetében" menthető s megengedhető, p. o. midőn az egyik vagy másik fél igen távol esik saját felekezete templomától, vagy hirtelen, nagy veszély esetében. jarféle instructiok regeneratiójában egy kis reménységünk van! A symbolikus könyvek feletti kérdés nem is tartozott ezen zsinat competentiájához, mert egyedül egyházszervezési ügyek rendezésére hivatott össze, és a királyi rescriptumban a dogmaticai ügyek világosan kizárattak e zsinat teendőiből. Mindazonáltal, midőn a lelkészek felszenteltetésök alkalmával teendő eskü tárgyalás alá került, ki nem maradhatott a symbolikus könyvek feletti vita. És itt a zsinat azonnal két táborra oszlott, mely elkeseredetten és felette hevesen egymás ellen harcolt. Az egyik párt a lelkészeket csak az ágostai hitvallásra akarta megeskettetni, a másik párt ellenben „valamennyi symbolikus könyvekre, tehát a Form. Concorcliae-re is." Nevezzük e két pártot concordistáknak és a n t i c o n cordistáJc na k. A zsinat VHl-dik ülésében tört ki a Form. Concordiae feletti vita.*) Hevesen kelt ki a Form. Conc. ellen báró P r ó n a y Gábor, nem akarván azt symbolikus könyvnek elismerni. A Form. Conc. mellett szónokolt Radvanszky Ferencz. Ot követte több szónok, mind a concordisták, mint az anticoncordisták táborából. Schwartner, a pesti egyetem tanára (a zsinat legszélsőbb oldalához tartozott,) ésTessedik a pestbékési esperesség dékánja, nagyon hevesen kelt ki a Form. Conc. ellen, utóbbi azt mondván: hogy inkább lemond hivataláról, mintsem hogy kötelezné magát minden cikkét tanítani! A XII-dik ülésben egy több küldöttől aláirott nyilatkozat nyújtatott be a zsinatnak, melyben a aymb. könyvekben, p. o. az ágostai hitvallás védelmében, a smalkaldi cikkekben előforduló kifejezések ellen, melyek által a katholikusok ellen gyűlölet ébresztetnék, kikelnek és azt követelik, hogy vagy a királyi biztos felhívása szerint a symb. könyvek felett tárgyalás ne tétessék, vagy pedig az esküben kihagyassék azon passus : ,,a Form. Concordiaeban elősorolt symb. könyvek szerint." Ezután felolvastatott a coburgi hercegnek a zsinat elnökéhez : báró Prónay Lászlóhoz intézett, a symb. könyvi vitát érdeklő levele, melyben a zsinatot egyetértésre és szeretetre inti, azt tanácsolván, hogy legcélszerűbb lenne, ha az esküben a szentíráson kivül csak az ágost. hitvallás említtetnék, vagy ha ez indítványa a zsinat tetszésével nem találkoznék, elegendőnek véli, ha az esküben kötelezik magokat az illetők a szentírás tanát azon hitvallások értelmében hirdetni, melyeknél fogva a vallás magyarhonban recipiáltatott. Erre a vita ismét egész hevességben tört ki. Sokan a világiak közül is harcoltak a Form. Conc. mellett, p. Pongrácz, Radvanszky, Szerdahelyi, Petyko, Matkovich, Sólyom és többen. Leginkább tüntette ki magát Radvanszky *) A zsinat naplója kivonatban közöltetett Kánya Pál által a Prot. Jahrbücher-ek . 1860-ki folyamának I. füzetében.