Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-09-17 / 38. szám
tat, a melyeket én parancsoltam nektek. Es ime én tiveletek vagyok, mindennapon e világ végeztéig.a Beszéde kezdetén a fölvett alapigének első versét fejtegetvén moaéá: hogy a Jézusnak adatott ama nagy hatalom, melyről tanítványainak szólott, és a mely az idők folytában a világot mindinkább meggyőzi, nem egyébben áll, mint a Jézus által hirdetett isteni tudományban, s ennek minden népek között leendő elterjedésében. Épen ezért mondá tehát urunk Jézus a maga tanítványainak, hogy elmenvén tanítsanak minden népeket az általa hirdetett tudományra oly sikerrel, hogy e tudományba vetett élőhitnek erejénél és indításánál fogva megtartsák mindazokat a parancsolatokat, melyeket ő parancsolt a tanítványoknak s általuk a népeknek. A beszéd első részében e nagy kérdésre: Mik a Jézus tudományának fö-fő vonásai? felelt a szónok és pedig a következő három pontban: 1-ső fővonása Jézus tudományának az, hogy egy az Isten. 2-dik fővonása az, hogy ez az egyedül igaz Isten gondot visel minden teremtményeire nemcsak átalában, hanem egyen-egyen is mind a természet, mind a kegyelem országában. A 3-dik fővonása Jézus tudományának az, hogy az egyedül igaz Isten igazságosan jutalmaz avagy büntet minden embert a szerint, a mint az életben jót vagy gonoszt cselekedett. A második nagy kérdést illetőleg, hogy t. i. mik a Jézusnak tanítványaihoz s általok minden népekhez intézett fő-fő parancsolatai ? az Isten és embertársak iránti szeretetet hozta fel a szónok, mint Jézus parancsolatainak fő-fő vonásait. Ezekre következett az alkalmazás. Hogy a Jézus tanai és parancsolatai ennyire uralkodnak a világon, — úgymond szónok — nagyobbára a Krisztus szellemében működő papok és vallástanitók érdeme. Hogy ezután a föld — Esaiás próféta szerint — teljes legyen az urnák tudományával, mint a tenger vize beborította a földet, s a Jézus tudományából származó közvélemény és közszellem, mint tenger árja mossa és seperje el e világnak bűneit és gonoszságait: ez az a dicső munka, mely főleg a papok kötelessége. E dicső munkában áll a papi hivatal fontossága, szentsége és méltósága s a papi hivatalnak a Jézus szellemében és példája szerint vwló folytatása szenteli meg igazán a papot. Az elmondásban a szónok önmagát látszék felülmúlni, oly tűzzel adta elé. Ezután főtiszt. Kriza János szólott a felszentelendő papokhoz bibliai képekben, meglepő alkalmazásokban annyira szép és gazdag nyelven, mintha az Őskor valamelyik prófétáját hallottuk volna beszélni. E beszédet igazán szószerint szeretnők közölni, de a mire itt nincs tér, ugy tudjuk a sajtó önálló füzetben fogja adni annak idejében. Erre következett a szentelendök névleirása s aztán maga a szentelés a püspök, főjegyző és esperesek kezeinek a felszentelendők egyenkénti fejére tétele és imádkozás által. Felszenteltetett 17 egyén, köztök egy esperest és két keresztúri tanár Símén Domokos és Sándor Mózes urak. Még egyszer szólott a püspök úr eloszlatván a zsinatot, de nem elébb mig meg nem áldotta a szentgerlicei szent eklézsiát. És szólott legutoljára lnczefi József esperes az imádság buzgó nyelvén, hálát adván Istennek minden ő jótéteményeiért, esedezvén érettök ezutánra is. A közebédre ismét azon helyen, s közel oly nagy számban gyűltünk össze, mint az előbbi napon. Ott voltak a tiszteletnek és szeretetnek tárgyai, a vallás-felekezet főemberei és kedves asszonyai. Lelkes és elmés pohárköszöntések most se hiányoztak. Éltették ujabban a főgondnokot Gálfalvi Imre ö méltóságát, bár az előbbi napon is megköszöntötték mind őtet, mind a másik távollevő szeretett és tisztelt főgondnokot Káli Nagy Elek ö méltóságát. Nagy tetszés és éljenzések között emlékeztek meg az angol és amerikai unitáriusokról s aztán a testvéri felekezetekről, kikből számosan jelentek meg a zsinaton is, s kikkel, — mint a pohárköszöntő mondá — mindnyájan katholikusok vagyunk, mert közönségesen óhajtjuk a lélek üdvét, boldogságát; kikkel protestánsok vagyunk, mert protestálunk a lelkiismereti szabadság elnyomása ellen; kikkel reformátusok vagyunk, mert egyházi és vallási életünkben akarjuk és munkáljuk az üdvös reformokat, és végre kikkel mindnyájan unitáriusok vagyunk, mert óhajtjuk a haza egységét. Ezeken kivül köszöntötték a szentgerlicei közönséget, az uján felszentelt papokat, az ujan választott és felesketett gondnokokat, ezek közt környéki felügyelő gondnok tarcsafalvi ifj. Pálffy Dénes urakat; az unitáriusok kincstári őrét Mikó Lőrincet stb. Az ebéd estig tartott s ekkor kezdődött a bál az ebéd színhelyén. Erről ugy hiszem legjobban írhatna valamelyik ifju költő, ki előtt szebben ragyog a kis leány szeme, mint a mécs világa, vagy az esti csillag-fény. Egyébiránt elég szép mulatság volt ez is. Kedden, aug. 28-án déli 12 óráig a főtanácsi ülésnek is vége lett, mire következett még egy kisebb körű és tartamú ebéd s arra az apostolok szétoszlása. S most kérdheti a t. olvasó : mi az tehát, mit onnan örömhírként hozhatánk ? Megmondom röviden. A városiak találkoztak a vidékiek vendégszeretetével, az igaznak, szépnek, jónak és nemesnek elfogadására kitárt keblekkel, a vidékiek és a nemes székely atyafiak ismét láthaták e szellem diadalait, ismét hallhattak egy-egy uj eszmét, egy-egy vigasztaló gondolatot, a mely megnyugvást ad a léleknek; e mellett a tanácskozások rendin sok oly tárgy merült fel, minek életbeléptetése az egyházban nem maradhat haszon nélkül. (Korunk.) HIRDETÉSEK. Pályázat leány-növelde vezetői állomásra. A győri ágost. evang. gyülekezet részéről egy leánynövelde vezetői állomásra a gyülekezet épületében tévő 5 szoba és hozzá tartozó egyéb helyiségekből álló lakásnak szabad és bérnélküli használata mellett pályázat hirdettetik. — Az állomást elnyerő a növeldét saját belátása szerint és felelősségére kezelheti, kötelezve leend azonban tervezetét a fizetendő tandíjakra nézve is jóváhagyás végett a gyülekezetnek beterjeszteni, ennek felügyeleti joga a növelde összes ügyeire fentartatván. A pályázni kivánók felhivatnak, hogy kellő bizonyítványokkal ellátandó folyamodványaikat a tervezettel együtt jövő 1866 ik évi január végéig alulírotthoz nyújtsák be. Győrött,julius 30-án 1865. Perlaky Dániel, 1—3 • felügyelő.