Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-03 / 36. szám

rozata s alólirtnak adott megbízása következtében egy alázatos kérelemmel bátorkodom folyamodni a mélyen tisztelt mltgs egyház főtanácshoz anyaszentegyházunk jövője érdekében. A dolog a következő. Néhány év óta megdöbbentőleg kezdenek szaporodni egyházunkban a vadházasságok s ezekkel kapcsolatban a törvénytelen magzatok. Mihelyt ezt észlelni kezdettük, mindent elkövettünk a baj orvoslására a mi tőlünk kitelhetett. Van azonban egy fő ok, melynek elhárítása körünkön kivül esik s nelynek orvoslását a cs. kir. osztrák külügyminisztériumtól, csak is a mélyen tisztelt mltgs egyház főtanács közbenjárása és kegyes pártfogása által reméljük. Ugyanis a dunafejedelemségekben lakó, de osztrák védelem alatt levő hitsorsosainkra nézve köteleztetünk a nősülni akaróktól a keresetlevelen kivül még polgári házassági engedélyt is követelnünk, melyet az itteni cs. kir. osztrák ügynökség szokott adni egy egyén részére 1 frt 58 krért. Ezen fizetés, főleg a munkás vagy napszámos osztályra nézve — milyen egyházunknak legnagyobb része, —már magában is terhelő, mert maguk németül irni nem tudván, a kérelmeket is kénytelenek pénzért íratni legkevesebb két pengő forintért, s igy azonkívül hogy a sok jövésmenéssel három négy napot elvesztenek, mig ezen engedélyt kinyerhetik, már 5 — 6 pengő forintba kerül a politische Ehe licenz, mi magában is elég terhes szegény napszámos hitsorsainknak. Ezen terhes és a nősülést akadályozó adóztatást azonban az itteni cs. kir. ügynökség még azzal is nehezíti, hogy az engedélyt kérőnek nem ad addig szabadalmat, valameddig le nem fizeti öt hat évi adóhátralékát a matrikelscheinért, ugy hogy nem ritka eset hogy a nősülni akaró magáért és társáért hat hét cs. kir. aranyadó hátralékot kénytelen fizetni különben meg nem nősülhet. — Az ezelőtti román uralkodók alatt, idegen alattvaló nem fizetett adót a román kormánynak s akkor könnyen megfizethetett az osztrák alattvaló a cs. kir. konsulságnak egy évre 6 húszast és hat krajcárt. Azonban 1859 óta a román kormány is adót követel, a legszegényebbtől is egy évre bx

/% ezüst húszast. Ezen kettős adó sem volna még felette sok, de a román kormány közegei a hol csak tehetik, mindenütt nagyobb adót vetnek, nagyobb osztályba irják az egyéneket s a kirótt adót kérlelhetetlenül behajtják mig egy darab ruhája van az adózónak. A szegénység tehát félvén a román adóexecutiótól, minden erejét oda fordítja, hogy a román ádót pontosan befizethesse, az ügynökség adóját pedig mig csak kerülheti ogy évről másra halasztgatja. Inkább hitetlen él s szaporítja a vadházasságban a törvénytelen magzatokat csak ne kelljen a cs. kir. ügynökséghez folyamodni, mert tudja hogy engedélyt nem kap, valameddig több évi adóhátralékát le nem fizeti az ügynökségnek, melynek lefizetésére képtelen a nagy szegénység miatt. A cs. kir. ügynökség kész elfogatni és haza küldeni azon egyéneket a kik vadházasságban élnek, ha az illető lelkészi hivatal panaszt emel ellenek, de amellett hogy egy lelkészhez illetlen volna, hogy hallgatóját elfogassa és vasra veresse, midőn jól tudja, hogy hívei örömest megesküdnének, ha a cs. kir. ügynökség az adóhátralékért meg nem tagadná az engedélyt ; e mellett, mondjuk, a bajt a vadházasságban élők elfogatásával és vasraveretésével orvosolni nem lehet, mert igen sokan vannak ilyenek s aztán maga az ügynökség ismét mit fogna tenni annyi szerencsétlen ártatlan gyermekkel, ha a nemzőket a lelkész feljelentésére hazájokba visszaküldené. Alázatos esedezésem azért a mélyen tisztelt mlgos Egyházfőtanácshoz, az elöljáróság és illetőleg egyházunk nevében miszerint méltóztassék a cs. k. külügyministeriumnál közbenjárónk lenni és megkérni, hogy utasítaná oda az itteni cs. k. ügynökséget, miszerint ne lagadná meg az alattvalóktól adóhátralékért a házassági engedélyt, hanem találjon az adó behajtására más utat és eszközöket, hanem az 1 frt 58 krért adja ki azonnal az engedélyt a folyamodónak. Csak is ilyen módon reméljük megszüntetni a vadházasságokat, ellen esetben pedig azok folytonosan szaporodni fognak, gyalázatjára és romlására az alattvalóknak, az erkölcsiségnek, hitünk és nemzetiségünknek. melyért sem alólirt sem az egyház elöljárói Isten és a világ előtt felelősek nem lehetnek. Mely alázatos esedezésem után mély tisztelettel vagyok és maradok mélyentisztelt méltóságos egyáázfőtanácsnak az elöljáróság nevében Koos Ferenc, ev. ref. lelkész. NEKRQLOG. Már nem birom tovább várni, hogy az enyimnél avatottabb toll és nyelv tudassa a vesztességet, mely e hó folytában a pesti ref. egyházmegyét, s különösen annak lelkészeit érte. Letűnt az egyházmegye egéről egy fényes csillag, méltó dicsekedése, büszkesége, szeretve tisztelt főesperese a lelkészi karnak, felejthetetlen kedves lelkésze a gyömrei ref. egyháznak, n. t. Kiss Lajos úrban. Augusztus 9-ké volt a gyásznap, midőn e fél századot alig meghaladt tiszta fénynyel égett életfáklya kialudt, 8 hamva a tisztelgők nagy seregének könnyeitől ázott, A búsan tisztelgők közt minden osztály képviselve volt, Egyházkerületünk mélyen tisztelt főgondnoka, a kecskeméti és baranyai egyházmegyék segédgondnokai, amannak főesperese több megyéjebeli lelkészekkel, s a pesti egyházmegye csaknem egész lelkészi és tanitói kara, es a kornyékből összesereglett gyászsereg egyiránt tanusitá mily közszeretet s tisztelet tárgya volt boldogult halottunk, s hogy nem Kiss, hanem Nagy Lajos volt, az kit könnyeivel tisztel. — Igen: nagy volt ö mint ember, a becsületességben, egyenes lelküségben tüntetvén ki az emberi nagyság valódiságát. Nagy volt mint pap, már magától a természettől nyervén meg az erős mellett, tiszta dögö érchangot, e külső kellékeit a papnak ; és több nyelvek birtokában lévén folytonos ol- -vasás által gyarapítván tudományosságát ; — s a hallga-