Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-09-03 / 36. szám

sem riadnak vissza, vagy legalább könnyen engedik tova ragadtatni magokat azok által, akikhez az ilyes cselekvés jobban illik, mint ő hozzájok. Ily gyöngeségnek és saját jobb meggyőződésétől való elpártolásnak nagyon szomorú példáját adta á legjelesebb és legtiszteletreméltóbb közvetitő theologus, Nitzsch, a ki késő vén korában egy hozzá méltatlan társaságban fellépett, és egy tudományos könyvet, a helyett hogy a tudomány fegyverével harcolt volna ellene, egyszerűen kár/ * hoztatott. Epén igy egy másik theologus, a ki az igaz, hogy kevesebbet nyom a latban, de theologiai meggyőződésére nézve egész a megkülömböztethetlenségig közel áll az elitélt Sclienkelhez, — B e y s c h 1 a g tudor úr — nem találta illetlennek a tiltakozókhoz csatlakozni, hogy ez által saját eretneksége legyen megbocsátva! — Ennyit akartunk mondani Liebner úr állásáról a hazájabeli paptársaihoz intézett felhivásra jnézve! — Most még csak egypár szót magáról a kérdéses okmányról ! Újság ebben az, hogy a kiközösités nemcsak maga Schenkel ellen vagyon intézve, hanem mindazok ellen, „akik ott Bádenben a Charakterbild Jesu szerzőjének vezetése és a szabad tudományos vizsgálódás cime alatt az evangyeliumot hasonlithatlan, elválaszthatlan egységes és egész voltában, az ujtestamentomi szentiratok hitelreméltóságát, a Jézus Krisztusban, az igazi és valódi istenemberben való üdv alapeseményeit és alapigazságait, és ez által evangelikus egyházunk egész alapját megtámadják." — Továbbá azokról, a kik Bádenben Schenkel vezetése alatt harcolnak, ki vagyon itt mondva, hogy győzelmök biztosságával nem csak a szász államegyházban, hanem az egész evangelikus egyházban „a mindég kész rágalmasság sajnálatra méltó felhasználásával" lépnek fel, ugy hogy a legszorosabb kötelesség parancsolja ellenök egy szivvel lélekkel felkelni, mivel e dolog már ott áll, „hol még a legmeggondoltabb, keresztyén békeszeretet sem hallgathat többé, s hol a különben menthető visszatartózkodás meg nem engedhet ő." Mi bámulva kérdezzük: Mit akarnak itt mind ezen exaltált szavak? Hol vannak azok a dühös evangyéliomostromlók, a kik különösen az által tüntetik ki magokat, hogy „a mindég kész rágalmassággal" lépnek fel V Hol és hogyan lett a keresztyén egyházat fenyegető veszély épen most a bádeni vita utolsó idejében oly hatalmassá, liogy már most semmiképen sem lehet azt hallgatással mellőzni-, és nem engedhető meg a visszatartózkodás? Mindezekre igy felelünk: Mindezek csak Liebnernek a való dolgok értelmes megvizsgálására képtelen, viszás, phantasta fejében léteznek ! — Először: A Schenkel vezetése alatti bádeni párt,í mely „az evangyelium elválászthatlan egysége ellen," „a szentírás történeti hitelre méltósága ellen" „az üdv alapeseményei és alapigazságai ellen" harcol; — váj jon kiről lehetne ezeket okos észszel mondani? Csak nem a durlachi jóbarátokról általában. akik ilyes theologiai problémákkal nem foglalkoztak. és legfelebb utolsó összejövetelök alkalmával vettek magoknak szabadságot arra, hogy a Schenkel elleni hamis vádat és különösen a tiltakozók gyalázatos demagóg dühöngéseit felfedezzék! De hát mégis kiről? Talán Schenkel személyes barátiról Rőtbe r ól és H o 11 z m a n n r ó 1 ? Mit tud ezekről Liebner úr ? Es hogyaii merészel ő ilyen semmis, haszontalan vádakkal illetni férfiakat, kik eddigi irataikban olv kevés okot adtak i ö J neki arra, kik ezenkívül tudományokra nézve oly végtelenül felette állanak? Es mit akart mondani azzal a „mindég kész rágalmassággal ?" Vájjon nem arculcsapása-e az igazságnak azokat rágalmazóknak nevezni, akik semmit egyebet nem tesznek, mint a rágalmakat utasítják vissza, melyeket őzönként szórtak ellenök, azok felett ellenben sajnálkozni és azokat, mint elnyomottakat és szenvedőket vigasztalni, a kiknek egész szenvedésük abban áll, hogy nem egyedül uralkodnak többé, s theologiai elleneiket nem taposhatják többé lábaikkal s nem utasíthatják ki az egyház közösségéből, és hogy személyes gyülölsigbol származó eretnekitésöknek egyáltalában nincs semmi eredménye. Es ha közelebbről megnézzük amaz ingatag vádak tartalmát, az evangeliomnak „összehasonlithatlan, elválaszthatlan, egységes voltában" való megtámadtatását, „az uj szövetségi szentiratok hitelreméltósága elleni" harcot, és az „üdv alapeseményeinek és alapigazságainak" megróhanását ? minden theologus, a ki csak kévéssé képes magát egyházunk történetében tájékozni, be fogja vallani, hogy a szentiratok szabadabb történet-kriti-71*