Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-08-27 / 35. szám

buzgóságuk, eddigelő annyi szükségek által vétetett igénybe, hogy nem lévén szerencsés az egyház a gondviseléstől vagy egy gazdagabb jóltévŐ által megáldatni, kevéssel ez előttig csak fakelyhet és réztányért használt szentedények gyanánt. Pár évvel ezelőtt az egyház egyik érdemes tagja egy szép ezüsl kehelylyel segített e fogyatkozáson. Jelen évben pedig a nők emeltek maradandó emléket buzgóságuknak. Látván ugyan is, hogy az egyház részint saját szükségének fedezése, részint idegen szűkölködők segedelmezése végett annyiszor bekopogtat a hivek ajtaján, tervbe vették, hogy a közszükségek enyhítésére ők is ön magok közt, önként, gyűjtéseket rendezzenek, s egyikök t. Szele Istvánné asszony, egy felszólítással felkereste egyen-egyen nő hitsorsosait, s elejökbe adván, hogy idegen elemek közt elszigetelve lévő egyházunkban a híveknek kell azon élő köveknek lenni, melyből amaz anyagilag is felépüljön, oly siker koronázta az üdvös munkásságot, hogy annak következtében már eddig beadattak egyházunknak, mint annak eredményei: egy szép, urasztalára készült ezüst tányér ezen 'elirattal: ,,A b r a s s a i ev. reformált nők 1865." — és egy úrasztali edények s egyéb egyházi vagyonok tartására szolgáló díszes szekrény. Fogadják mind a lelkes gyűjtő, mind a buzgó adakozó nők szíves köszönetünket! Segélje a kegyelemnek Istene őket, hogy szívbeli buzgóságuk továbbra is élénken lángolván, ugy fényljék az ő világosságuk, hogy mások is látván az ő jó cselekedeteiket, dicsőítsék a menyayei atyát! (Máté 5, 16.) M. — koszorúit. Gyászolják a dicsöültet tiszttársai, számos tanítványai, rokonai, barátai, ösmerősei, kik szép leikenek hatását érezték. Egyik disze volt ő Lyceumunknak és kedvence a közvéleménynek ; mert kitűnő lelki tehetségei, elméjének tiszta világa, müveit szép izlése, sok oldalú klassikai míveltségével szerénység, nyájasság, nemes humor, vallásosság és szigorú erkölcsösség, áldozni kész emberszeretet, tiszta becsületes jellem párosult. Valódi bölos volt ö, ki szegénység, szűkölködés és betegség közepette is megtartá kedélye nyugalmát. Meghalt a tisztes ősz, ki annyi éven át oly buzgón, önzés nélkül lankadatlanul munkálkodott. Emlékezete száz meg száz hü tanítványai, barátai kebelében él. S. F. HIRDETMENY. A pesti ág. hitv. evang. magyar-német egyházgyülekezet kezelése alatt álló Glósius Sámuel és Dánielféle alapítványból a külföldi egyetemeken levő. va?y oda készülő magyarhoni ág. hitv. evang. hit és tanárjelöltek részére rendelt, évenkinti 70 egyesületi ezüst tallérból álló ösztöndijak 186% iskolai évre Páles Gusztáv, KIszák Gusztáv, Kadlecsik Richárd, Kiszelly Ervin, Plachy János, Klein Pál, Horvát Sámuel, Takács Ferenc, Tóth Sándor, Scholcz Gusztáv, Schneider Gyula, Münich Sándor és Baltazár Antal részére szavaztattak meg. Mi ezennel az illetők tudomására hozatik. Kelt a Glósius Sámuel és Dánielféle alapítványi rálasztmánynak Pesten 1865. aug. 2-án tartott üléséből. F a b i n y T e o f i 1, m. k. elnök. GYÁSZHÍR. Késmárk, augusztus 15-én. — Nagy csapás érte a késmárki kerületi Lyceumot. Kitűnő tanerőtől fosztotta meg a halál. Folyó hó 13-án temettük el néhai tudós Forberger Dániel György urat. Számtalan tisztelői siettek részt venni a ritka tanár végtiszteletén. Nagy volt a disz, de nagyobb a közgyász. A templomban tisztelendő Kuntz Dávid lelkész és Palcsó István tanár urak dicsőitették nagy szépségű emlékbeszédekkel az elhunytat. Palcsó István tanár által gyönyörűen egybe állított életképéből az elhunytnak álljon itt néhány vonás. Született Forberger D. György Kis-Lomniczon Szepesmegyében. Tanult a késmárki Lyceumban, Bécsben és Jénában. Ezután 11 évig működött mint catechéta és iskolaigazgató Bialán, Legyeiországban. 1840 óta a késmárki Lyceumban tanitott. Itt szerzé meg mint tanár és nevelő a szeretet és közelismerés hervadatlan VEGYESEK. T. olvasóink közöl már bizonyosan sokan tudják, hogy a hires világvándorló és még híresebb nyelvész, Vámbéri Ármin a pesti egyetembe vagyon kinevezve a keleti nyelvek tanárának. E dolgot illetőleg a Bécsben megjelenő régi „Presse" győri levelezője következőleg ír: „Vámbéri, az ismert utazó, a napokban itt időzött, s nagyon panaszkodik azon nehézségek felett, miket klerikális részről útjába gördítenek; Vámbéri protestáns, és a pesti egyetemi katholikus körökben nagyon zokon veszik, hogy ö neveztetett ki a keleti nyelvek tanárává. Feltesszük Vámbéri úrról, hogy ő mindezekkel nem törődik, s elfoglalja székét az ultramontánok boszujára, kik a pesti egyetemre is katholikus bélyeget szeretnének sütni. Ilyes törekvések mai napság nem egyebek, mini anachronismus és lehetetlenség." A „Szegedi Híradó" szerint a nazarénusok Őzeged tanyáin nagyon terjednek s. mint írja, teljes communismusban élnek. A minap egy fiatal nezarena gyümölcsöt vitt be Szegedre. Kérdezték tőle, hogy ad egy kosár almát ? „10 krajcár, akarom mondani 10 garas; no de minthogy előbb 10 krajcárt mondottam, hát csak vigye el annyiért, mert az én vallásom tiltja az egyszer kimondott szó megmásitását." Vallásukat uj vallásnak nevezik. Kérelem. Nolia már többször hiában tettük, most újólag felkérjük t. levelezőinket, hogy a laphoz címzett leveleiket szíveskedjenek bérmentesítve küldeni. Ha e lapok szerkesztőjéhez nem mint szerkesztőhöz, hanem mint a pesti theologia egyik tanárához küldetnek is hivatalosan és iskolaügyben bérmentetlen levelek, még ekkor is nemcsak a szokott vitelbért, hanem ezenfelül meg a büntetést is meg kell fizetnünk; tapasztalás után mondhatjuk, hogy e tekintetben csak az egyházkerületek vagy az egyházmegyék által küldött hivatalos levelek képeznek kivételt.