Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-08-27 / 35. szám

kodjál magadon, továbbá : a mit nem akarsz, hogy mások veled tegyenek, te se tedd azt másokkal. Az egész bölcsészeti erkölcstan notitia communis, mi egyéb tudományoknál, pl. a mennyiségtannál nem áll. Tehát az erkölcsi jó;

és törvény közös fogalom, igy a vallás is. A vallás bírálatában (de relig. gentilium) az eddig fejtegetett elveket alkalmazza a közö.s fogalmak egy kiváló körére a vallásra, mely által azok n o t i t i a e communes theologia e-vé, azcíz £i vallásra nézve közösen elismert fogalmakká válnak. Herbert a vallást lehető legmagasabb polcra helyezi, midőn kimondja hogy az az embernek egyedül lényeges ismérve, *) ez okból nem is engedi meg, hogy ép lelkű ember atheista lehessen. „Bizonyos — úgymond — némelyek vallástalanoknak, sőt atheistáknak látszanak; de tényleg csak annyiban atheisták, mennyiben inkább nem hisznek istent, minthogy némely emberek hamis, és rút tulajdonokkal felruházott istenét olyanul elfogadják. A kik még azt állítják, hogy lehetnek teljesen vallástalan, vagy épen istentelen emberek (a mit mégsem hiszek) gondolják meg, hogy nem kevesen vannak az őrültek, és eszeveszettek közt, kik az okosságot az ember legfensőbb m egkülönböztető jegyének állítják lenni." Herbert erkölcsi alapra áll, s kimondja, hogy a vallás azért van, hogy az embereket arra kötelezze, a mit magoktól tenni kellene, és hogy a közegyetértést táplálja. Vegyük ide még Herbert azon gondolatát, hogy (a vallás közös fogalom lévén) egykor minden országban egy vallás uralkodott, s most a miatt csudálkozik aagyon, hogy a papok a népet holmi mesékkel lehetetlenre ösztönzik, és ebből kifolyólag szítják az egyenetlenség tüzét. **) O tehát ugy gondolja, hogy amaz eredetileg hasznos hitcikkek közé hamisak és veszedelmesek vegyittettek. Atgondolta a pogányok ős vallásának minden részét, s végre is öt pontot állított fel, melyek minden vallásnak magvát alkotják, u. m.: 1. Valamely legfensőbb isten létele (Esse deum summum, v. esse superum aliquod numen.) 2. E legfensőbb isten tiszteletének kötelessége (Coli debere.) 3. Az istenitisztelet főrészei: erény és kegyesség (Virtutem pietatemque esse praecipuas partes cultus d i v i n i.) 4. A bűnök megbánása és elhagyásának kötelessége (Dolendum esse ob peccata, ab iisque respiciendum). 5. Megfizetés részint ezen, részint a más életben : (dari ex bonitate justitiaque divina praemium vei poenam, tum in hac vita, tum post hanc vitám). A vallásos eszmék történelmi fejlődését Herbert főbb vonásaiban ekként adja : *) De verxt. 273. 1. Religio ultima hominis differentia. **) De relig. gent. (Amst. 1700.) 295 1. Errorum et rixarum causas in fabulas et figmenta quodam, quibus fidem haberi svadent sacerdotes — rejici opportere. Isten kijelentette magát az ember bensejében, és a természetben, az ember bensejében, a mennyiben minden emberrel közös egy jobb, egy tökéletesebb lét utáni vágy s midőn isten emez örök élet, emez üdvösség utánni vágyat belénk oltotta, egyszersmind magát is, ki maga az üdv, az örök élet halgatagon kijelentette (se ipsum tacite indicavit). De isten e mellett még lappangva maradt, minélfogva hogy méltóbban tiszteltessék, a világ nagy müvében jelentette ki magát (se ipsum patefecit) Azután a mint látták a régiek, hogy a nap alatt minden, levés, és enyészésnek van alávetve, vizsgálódni kezdettek, ha vájjon nincs-e valami örök a teremtettségben ? A földről az égre tekintettek és úgy találták, hogy a csillagzatok örökkétartók, változhatatlanok. Elkezdették tehát tisztelni az égi testeket nagyságuk szerint, de nem mint legfensőbb istent, hanem mint annak leghűbb szolgáit. Elsőben a napot, (külömböző nemzeteknél más-más név alatt, pl. Osiris, Baal, Moloch (Mitras) stb.) azután a holdat, a bolygók közül Merkúrt, Venust stb. istenekké tenni szóvallsten müveiben Istent magátakarták imádni.*) Ez az istenimádás első tiszta, és romlatlan alakja. A hitregetanba, és sz. szertartásokba foglalt vallás egészen más stádiumon áll, tele sok izetlenség és helytelenséggel. A természeti vallás imez eltorzitásának egyedüli oka a papok. Mikor t. i. kérdés támadott a fölött, hogy a tiszta érzelem és kegyes életen kívül kell-e istent még kényelmesebb (commode) módon is imádni? — az embereknek egy része azt felelte: igenis a benső istenitisztelethez külszertártásokat kell csatolni. Minden nagyságot külsőleg is kell tisztelni, s ha a királyi hatalom is megkívánja a kültiszteletet, mennyivel inkább tartozunk tisztelni azt, kitől van mindenünk. A néptömeg helyeslé e látszólag alapos okokat, s támadának hamis próféták, kik elé adták, hogy általuk, mint küldöttek, által adja tudtára isten a népnek, hogy tisztelje ezt, vagy azt a csillagot, hogy templomot, vagy oltárt épitsen. Az ekként eléállott bálványimádás Egyptomból elterjedt Syriába, s végre a Görögöknél és Rómaiaknál (hol a papok e csalást a jövendőre szóló kétértelmű jóslatokkal fokozták) polytheistikus cultusba ment által. **) Nálok már három osztályba tartoznak az istenek : ég-fölöttiek, égiek és ég alattiak, mindenik osztály neki megfelelő kultussal. Utoljára a sok szertartás miatt, a legfensőbb istenben való hit, a benne való remény, és iránta való szeretet a papság által háttérbe lőnek szorítva, s a vallásos alapigazságok eredeti alakjokból kivetkőztetve. Ezután eléadja Herbert, hogy a már emiitett öt *) De rel. gent. c. 3 — 10. 134 1. Ut in astris — mundum ipsum se venerari putabant, ita in Mundo ex partibus hisce constituío, et tamquam optimo demum divinitatis simulachro, sese deum summum colere arbítrabantur, externum externo, interno internum numini cultum exhibentes. **) V: ö. Sárosp. Füzetek 1863 év f. 517 — 521 1.