Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-08-20 / 34. szám

ugy hogy e lap bizonyos tágfogalmu, bizonytalanul ingadozó és sokszinüleg csillámló jelleget öltött fel. A mondottak kevés kivétellel e lap társlapjára, az egykor oly nagy befolyással biró „Theol. Literatur Blatt"-ra is alkalmazhatók. A többi ez irányban működő lapokat, nehogy unalmasak legyünk, el mellőzhetjük. Ismét ténylegesebb talajra lépünk, ha a „Jahrbücher f. deutsche Theologie"-1 vesszük szemügyre. E lap Schleiermacher u. n. érzés-theologiáját (Gefühls-Theologie) folytonos kutatások által gazdagítja, sokat véve föl Schelling bölcsészete- és Baader istenisméjéből. A krisztologikus dogmát szigorúan tudományos apologiai cikkek által fejti ki, és főleg a természettudományi kutatásokat nagy figyelemmel kiséri. Rokon irányú lap a hasonlag Gothában megjelenő : „Deutsche Vierteljahrsschrift für englisch-theol. Forschung u. Kritik," melynek kiadója Heidenbeim a Dorner-Liebner-féle „Jahrbücher" által is előszeretettel ápolt hivő német és hivő angol theologia közt levő barátságos viszonyt törekszik előmozdítani, komolyan tudományos célt kötvén ezzel össze, ugyanis fontos régi keleti kéziratok és egyéb okmányok közzétételét és értelmezését. Ezen irány egyházi lapja kétségkívül az u. n. „Neue Ev. K. Ztg." Mint az „Evang. Bund" német közlönye, az utóbb nevezett lap német-angol törekvéseit igyekszik előmozdítani. Egészben véve nem kevés szellem-, szorgalom- és óvatossággal szerkesztetik; mégis minden vallási türelmesség- és tárgyilagosságra való törekvés dacára elkeseredett harcot visel a merő confessionalismus, „kath. babona," és egyházuralmi zsarnokság ellen. Az ide tartozó homiletikai lapokról említést sem teszek. III. Miután először a rationalistikus, azután a közvetítő irány közlönyeit elősoroltam, most már a harmadik és utolsó osztályra térhetek át, mely az orthodox vagy az u. n. confessionalia-lutheranus lapokat faglalja magában. Ennek nem kevesebb mint négy szorosan tudományos közlönye van. A legrégibb és kezdetben a legengedékenyebb s legnemeslelkübb közöttök az eriangi „Zeitschr. für Protestantismus und kirche." Harminc s néhány év előtt Harlesz a bajorhoni protestánsok jelenlegi feje által a hirre kapott térdhajtási vita következtében életbe hozatva, ezen határozottan antikath. irányt mindig megtartotta: mind a „római ultramontanismus" megtámadásával, mind a luth. téren „katholizáló törekvések" csipos becsmérelése által. E lap tudományos cikkei, dacára alaposságuknak, bizonyos szárazság- és egyhangúságban szenvednek. Több oldalú s epen azért élénkebb az 1840-ben Rudelbach és Guericke által alapított „Zeitschr. f. d. gesammte Theologie u. Kirche." Ezen évnegyedenkint megjelenő lap eredetileg az állam-egyház és unió ellen harcoló ős-lutheranismus főközlönye volt, legutóbb azonban mindinkább az összes luth. hittudomány- és egyháznak szolgáló közlönynyé fejlődött ki, melyben a luth» elméletek különféle árnyalatai találkoznak, főkép mióta az istentisztelet- és egyházról határozottan uj modorban gondolkozó Delitzsch, Rudelbach (—j-1862) helyébe szerkesztőtárs lőn. Tudományosságra nézve ezen folyóirat több igen jeles cikket hoz mind az értekező részben, mind a krit. könyvészetben. Csak sajnos, hogy ezen irodalmi kimutatások igen későn, néha évek múlva sántikálnak az uj könyvek után. s hogy tökélyességük különösen azon tekintetnél fogva szenved csorbát, hogy a kath. újdonságokat csaknem egészen mellőzi. Szigorúbb a protestantismus két utóbbi tudományos közlönyének magatartása, mely közlönyök egyikét a rostoki, a másikát a dorpati hittani kar bocsátja közre. Az 1854-ben Kliefoth és Mejer által alapított „Kirchl. Zeitschrift," melyet 1860 óta az emiitett K. és Dikhoff szerkeszt, és mely azóta „Theol. Zeitschr." nevet visel, lényegesen uj-protestans iránynak hódol, mely főalapitójának az istenitisztelet- és egyl á/ról tudvalevőleg kissé katholizáló elméletének megfelel. Ellenben az 1859. óta fennálló „Dorpater Zeitschrift f. Theologie u. Kirche" meglehetősen szigorú ó-Iutheranus álláspontot foglal el. Tudományosság- és messzeható befolyásra nézve mindakét közlöny az előbb nevezett lapoknál csekélyebb. Hengstenberg „Evang. Kirchenzeitung"ja, már több mint tíz év óta meglehetős általánossaggal van a német luth. egyház folyóiratául elismerve. Mert miután az fennállása első 25 évében hivő-uníonisticus, söt sok tekintetben orthodox-reformatus magatartást követett, mintegy 1852 óta mindinkább a conféssionalis-lutheranusok közlönyévé vált, de a nem-porosz lutheránusok minden ágazatától is nagyrabecsültetik s mindamellett még folytonosan a reformált és egyesült egyházak minden határorozottan hivő pártjánál nem csekéty tekintélyben áll. Főcélja a hivő protestánst korunk főmozzanataira figyelmeztetni, és gyakorlatilág azt törekszik kimutatni, mitévő legyen a hivő prot. az említettem mozgalmak közt. Ezen magatartásánál fogva az orthodox lelkészek és hivők jósdája lön; ha valami vallás-ellenes mozgalom, ha valami hitetlen könyv jelenik meg, Hengstenberg lapját várják, és véleményét föltétlenül elfogadják. Mi csak szeretetlen bánásmódot és következetlenséget lobbantunk szemére. Hasonló irányú és szintén nagyon elterjedt közlöny az u. n hallei „Volksblatt für Stadt u. Land," és a vilmari „Pastoraltheol. Blátter." Mindakettő luth. orthodox határozottsága- és szigorával még bizonyos katholizáló irányt egyesit, mely részint a szentségekrőli tanban, részint az istenitisztelet- és egyházról szóló puseytikus elméletben, nemkülönben a kath. újdonságok és intézmények barátságos ismertetésében nyilatkozik. Ezen irány a „Volksblatt"-ban ötlik fel leginkább, melyre Leo Henrik még most is nagy befolyást gyakorol, jóllehet nem irja többé a rendes „történeti havi szemléket." Mindakét lap sok velős és sikerült cikket hoz, a vilmari folyóirat