Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-08-13 / 33. szám

Igen, tanulnia! azért, hogy el ne maradjon a világtól. Ez az a mit én százszorosan ajánlok tanítóinknak ; ez az, a mi megmenti őket a könnyelmű szórakozásoktól, melyek zabolázhatlan szenvedélyekké válhatnak. A ki valamely iskolát ugy akar vezetni, hogy az valóban erkölcsös és józaneszü embereket bocsásson az életbe, annak ne le­gyen más szenvedélye, mint a — tanulás és tanítás! . . : 12. Kicsiny híja, hogy szomorúan nem végződött gyűlésünk. Nagys. Kund Vince egyházmegyei fel­ügyelőnk kijelenté, hogy hanyatló kora miatt nem érzi magát többé elég erősnek a felügyelői állás terheinek vi­selésére, s hogy ennélfogva kénytelen leköszönni hivata­láról. A váratlan nyilatkozat után nt. esperes úr, világi urak, jegyzők s az egész közgyűlés oly kéröleg, oly szí­vesen, oly élénken maraszták a fáradhatlan s egyházme­gyénk előtt oly sok érdemet szerzett, derék ősz férfiút, hogy utoljára engednie kellett a kérő szavak rohamának, s kijelenté, hogy miután mindnyájan ugy akarják, kész továbbra is viselni a felügyelői hivatalt. Éljen! És igy mégis vidáman végződött közgyűlésünk. Horváth Sándor. HOLD-MEZŐ-VÁSÁRHELY, 1865. julius 30. Nt. szerkesztő úr! Azon édes remény táplálja lelkemet, hogy egy egyszerű polgár és egyházi előljáró.igényte­len, de őszinte sorainak, enged egy kis tért, becses lapja hasábjain. Annál is inkább mivel városunk s kivált ref. egyházunk mozzanatairól oly igen ritkán irnak a la­pokba a nálam sokkal tudományosabb s avatottabb egyének. Mellőzve városunk egyéb dolgait, közelebbről azt is, hogy rendezett városi tanácsunk feloszlattatván, most szavazat útján a nép által választatott biró ül a bi­rószéken; mondom mellőzve ezt s több efféléket, csak közelebbről egyházunkat érdeklő egyes eseteket említek föl, egyszerűen, minden cifra válogatott szavak nélkül. Egyházunkban még csak most e mult hét végén tartatott meg az úgynevezett canonica visitatio nt. Haj­n a 1 Ábel esperes és nt. S z a 1 a i István egyház­kerületi főjegyző urak által. Pénteken a népiskolákat látogatván meg, azokat, mint nt. esperes úr a presbyteri gyűlésben ma délelőtt tartott beszédében nyilvánitá, nagy lelki örömünkre, mind rendben találta s a tanítás­ban sikert és előhaladást tapasztalt. Szombaton tartá meg nt. esperes úr, főt. Balog Péter püspök úr, kö­zös fájdalmunkra személyesen meg nem jelenhetvén, az érettségi vizsgát tek. Kovács Ferenc presbyter úr­ral, kit nagyságos L ó n y a i Menyhért úr maga be­tegsége mialt gátoltatván, esperes úr által, őt helyette­sitni felkéretett. Az érettségi vizsgára négy ifjú jelent­kezett előre, s az Írásbeli vizsgát ki is állották, azonban szóbeli vizsgát tenni, nagy lelki fájdalmunkra csak egy jelent meg. Annál meglepőbb volt ez a dolog, mivel ezt nemcsak a vizsgán megjelent küldöttség, de még csak a tanár urak sem tudták az egyetlen szaktanáron kivül, ki közülök kettőt megsekundázott, egynek pedig alig ki­elégítő osztályzatot adott. Ez reánk nézve szomorú eseményt mellőzve, ked­ves kötelességemnek ismerem,, néhány szóval arról Í8 megemlékezni, ki nekünk vásárhelyieknek már rövid itt­léte alatt ís, oly sok édes boldogító perceket szerzett mostoha körülményeink között, ki midőn a balsors csa­pásaitól s világi bajoktól leveretve jelenünk meg az úrnak szent házában buzgó könyörgései s kenetteljes szép egy­házi beszédei által nyugalmat önt a hánykódó, zaklatott keblekbe, s vigasztalás édes mennyei balzsamával gyó­gyítgatja a kedveseik elvesztése miatt vérző szívek se­bét ; és az a ránk nézve Isten küldötte férfiú, kit népünk aranyszájú, aranyos szavú szép papnak ne­vezett el; nem más mint a pesti főiskola volt növen­déke, - a mi kedves igen-igen szeretve tisztelt segéd­lelkészünk tiszteletes Turgonyi Lajos úr. E kedves segédlelkészünk vigasztalt meg bennünket ma is, midőn a fentnevezett nt. urakkal együtt, mielőtt közügyeinkről tanácskoznánk, az Úrnak hajlékában megjelentünk. Szé­pen kidolgozott tanításában, kitűnő, páratlan, egyszerű, keresetlen s mégis szívet lelket megragadó szónoki előa­dásával, férfiúi csengő, erőteljes, kedves szavaival rajzolta, hogy Isten az embert el nem hagyja, s hol elhagyni látszik, a nyomorban és szenve­désben áll legközelebb hozzá. Csak árnyék­vonásokkal ecsetelhetem a mi kedves segédlelkészünk kitűnő tulajdonait. Mert e férfiúi külső szép alak mellett, mi már magában is egy egyházi szónokban nagy előny, Istentől megáldatott minden szellemi s lelki ajándékok­kal. Valóban nagy köszönettel tartozunk főt. Török Pál püspök úrnak, hogy népes egyházunkba ily kitűnő lel­készi tehetsége kel megáldatott ifjú lelkészt küldött se­gédlelkészül, mert szeretett segédlelkészünkben még azok is, kik talán eddig ellenségei valánk a pesti iskolának, megszeretjük most azt annyira, hogy tiszta szívből óhajt­juk s kívánjuk „v i r á g o z t a s s a az úr a tu­dományok ama veteményes kertét hazánk fővárosában ezután r a is, hogy reform, szent vallásunknak és sze­retete magyar hazánknak sok ily kitűnő tehetségekkel megáldott ká­lomista papot nevelhesse n." 1 ! Egyszers­mind kérjük, — mert bátran irom. hogy kérjük, mi­vel jól tudom, hogy a 30 ezernél több lelket számláló egyház forró óhajtását tolmácsolják szavaim, — ifjú papunkat, hogy célját s szándékát, megismerni a mi egy­házkerületünk belszervezetét s igazgatását is, egy év alatt elérvén; ne távozzék vissza, mint akar, egyházke­rületébe, s ne hágjon itt bennünket, hiszen itt sok a ga­bona de kevés az arató. Isten áldja meg őt továbbra is szellemi s anyagi áldásaival, és egyházunkat, hogy őt egykor mint rendes lelkészét bírhassa! A nazarénusok, vagy mint magokat nevezni szere­tik, Krisztus követők száma városunkban folyvást apad.

Next

/
Thumbnails
Contents