Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-08-13 / 33. szám

Megsérteném e derék, jó népet, meg az igazságot, ha csak távolról is arra akarnék célozni, hogy a hollandiban nem az a honszeretet lángol ma is, mely dicső, szép történetén végig húzódik ; de mi öt leginkább áthatja, miről legörömestebb beszél, az a vallás ügye, a theologia, a dogmák. A bibliában oly jártas a legegyszerűbb mesterember, mint egy pap, s azt magyarázgatja saját szempontja szerint. Hogy ilyen exegeták gyakran a legsajátszerübb dolgokat magyarázzák ki, az önkényt értetik. A nép közt szintúgy fel lehet ismerni a külömböző theologiai irányokat, mint a tudósok közt, s gyakran ugyanazon családban két, három irány van képviselve. S talán ezen sokféle nézet vallástalanságot szült Hollandban ? Nem. — Gyakran hallottam azon véleményt, hogy a tudós theologusok vitája kárára van a vallásosságnak, s minél inkább kihat e vitatkozás a nép közé, annál nagyobb mértékben aláássa azt, s talán az erkölcsiséget is magával rántja! — Hollandban az ellenkezőt tapasztaltam. Itt a tudósok vitájában — mondhatni — kivétel nélkül mindenki résztvesz, minden pap szabadon hirdeti vallásos nézeteit, — és a hollandi mégis vallásos, oly vallásos, milyen egy nép sem. Az orthodoxus apa determinista nőjével, spiritualista leányával, pantheista fiával együtt mennek a templomba, hogy a fő valóság előtt töredelmes szívvel leboruljanak; s a nép erkölcsi állapotát a civilisatio dicsőségének nevezhetem. A vallás tanítása ki van zárva az iskolákból, s hogy a népben mégis annyi theologiai ismeretre találunk, meg kell fejtenem néhány szóban. — Első helyre kell tennem mindenesetre a nép hajlamait. A mi iskoláinkban tanitnak vallást, sok helyen fő, s talán egyedüli tantárgy s népünkben mégsem találjuk ezt az érdekeltséget. A magyar vallásos, a legfőbb lény iránti gyermeki bizalmat és hitet s e hitének jó befolyását tetteire minden lépten nyomon fel lehet fedezni; de ugy vélem, hogy a ' ofiotíaioq és ' ofiotsato^-ért nem nagyon töri a fejét. De a hollandi földmivelővel órákig el lehet beszélni arról, hogy vájjon isten az eset előtt, vagy eset után praedestinálta-e az emberek sorsát ? vájjon csak az electiot vagy a reprobatiot is elhatározta ? vájjon a váltság mindenkinek használ-e, vagy csak a választottaknak ? stb. stb. Hogy a holland nép ilyen dogmatizáló irányt vett, sok befolyással voltak rá a papok a vallástanítás és prédikálási modoruk által, s bizonyosan azon körülmény is, hogy itt oly sok felekezet van. A felekezet minden tagjával igyekeztek legalább annyit megismertetni, hogy miben külömbözik ő azon hitetlen testvéreitől, kik más templomban áldják a minden jók örök forrását. — Es mik ezen különbségek? Legalább a protestáns felekezetek közt scholastikusi bölcsességek. A népiskolából kikerült növendék 14—18 éves korában vallástanitást nyer, konfirmáltatja magát. E szertartás nem történik azon ünnepélyességgel mint nálunk, hanem csak magán körben a pap házánál; kényszerítve sincsenek rá a hivek, s bár ritka eset, mégis lehet látni megőszült katechumenust. — Minden helységben vannak vallásos egyletek, melyek hetenként összegyűlnek, hogy vallásos ismereteiket szaporítsák. Az ilyen gyűlésekben (oefeningen) énekelnek, imádkoznak s felolvasnak a bibliából egy részecskét, melyhez mindenki hozzászól magyarázólag. A papok egy része nem örvend az ilyen egyletnek, sok pedig maga is részt vesz bennök. Egy ilyen gyűlésből hazatérő egyszerű házigazdám nagy elragadtatással beszélé, mily természetesen megmagyarázta egy pap 2 Moz. 3, 2 versét, s ugye én is természetesnek találom, hogy e csipkebokor égett, de a tüz még sem emésztette meg"? Hogy kételyeimet nyilvánítottam, azonnal felsorolt egy sereg bibliai locust, hogy megcáfoljon. Többször tettem, hogy valamely egyszerű emberrel szemben egy egy bibliai lokust máskép magyaráztam, mint ö előbb tevé, — nem jött szent bosszankodásba, hanem igyekezett nyugodtan cáfolni, gyakran meglepő jártasságot tanúsítva a bibliában, s ha végül valamit engendtem, igen örvendett. A papok prédikálási modora igen alkalmas, hogy a népet dogmatikussá tegye. Régebb s ma is az orthodoxusok, felvéve a textust, külömböző szempontokból megmagyarázták, felsorolva több rendbeli véleményt a zsidó rabbikon kezdve a mai theologusokig, s vegyítve beszédüket héber, görög és latin szavakkal. Ez a prédikátio első része, a többi folyvást polemizáló. Hallottam egy igen jeles orthodoxus papot, ki az igaz hitről beszélve, egyetemi tanszékbe illő modorban határozta meg a hit fogalmát s hosszasan cáfolgatta a gröningai theologusok véleményét s Opzoomer logikájának egy tételét ezen tárgy felett, igyekezvén nevetségessé tenni az utóbbit.— A liberálisok semmitől sem ovakodnak inkább, mint ezen tudákos exegetálástól, beszédeikben a vallásos kedélyre akarnak hatni; de a polemizálás nálok is nagy szerepet játszik. — Egy igazhivő orthodoxus, pap, mint világi a mulatságokat veszélyesnek tartja, ki színházban, koncertben megjelenik már e világnak fiai közül való. „Atánco-Iónak sarkánál van az ördög," mondá nekem egy orthodoxus világi. Időtöltését a hivő hollandi családja körében igyekszik feltalálni, kávé és borházakban senki sem fecsérli az oly drága időt, sőt ilyen intézetek mondhatni a legnagyobb városokban sincsenek. A különböző protestáns felekezetek együtt jó békességben élnek, papjaik gyakran prédikálnak egymás templomaiban s gyakran emelkedik egy-egy hang, mely a teljes egyesülést sürgeti; de nem mondhatom, hogy a pápistákkal szemben is e jó egyetértés lenne. A holland katholicismus nagyon ultramontan irányú. A mi a külső isteni tiszteletet illeti, nagyon hasonlít a magyar református egyházban divatózóhoz. Az úrvacsora osztásban van az a külömbség, hogy itt a hivek asztalhoz ülnek, melynek közepénél áll a pap, s csak a mellette ülőnek adja kezébe a kenyeret, a többi maga vészen a tányérról s tovább adja Vasárnaponként 3—4—5 65*