Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-30 / 31. szám

béri találmányok zivataraival, s hogy a jeíénleg még kisded egyház egy drága, egy igaz gyöngyöt képezhessen a solti egyházmegye koszorújában ! Pataki József, jegyző. — TÁRCA. DE MORTUIS NIHIL MALE, NISI BENE. T. Silling Károly úr a prot. Egyházi és Iskolai Lap -f. é. egyik számában „Elpárologtatás" eim alatt közlött cikkének 3-dik pontjában fiúi kötelességének vél eleget tenni, midőn boldogult édes atyja iránti hála és kegyelet érzetétől indíttatva, annak még eddig nem ismert érdemeit a t. olvasó közönség előtt napvilágra hozza. Ez ebbeli szándékát, jó akaratát a szülőit szerető s tisztelő fiúnak, csak méltányolni s helyeselni tudom; — de hogy b. édes attyjának érdemét az elhunytak rágalmazásával s általánosan elismert érdeireiknok lerombolásával akarja kiemelni s amúgy csak felválról tekintve le reájok a képzelt magasságból, minden tiszteletet félretéve emlegeti neveiket — ez, több mint rosz akarat. A suvickos kefe féle hasonlatot elhallgatom — hadd tisztogathassa vele t. S. úr tovább is sáros csizmáit, — csupán a gyermek korában hallott s most a t. olvasóközönség eleibe bocsátott ama kemény kifejezés nélkül nem jellemezhető állítására nézve kivánok egy kis felvilágosítást adni, hogy: P. K. kátéja, a rokonság befolyása következtében lett jutalmazva. Nevezzen meg ön csak egyet is az akkori időben élt egyházi és világi férfiak közül, kik mint nagy befolyású egyének b. Poor Károlylyal rokonsági összeköttetésben állottak volna ; én ugy tudom, hogy az egész Poór rokonság fülöp-szállási szegény földmívelökböl áll s Poór Zsigmondon kivül nem volt a lelkészek közül egyetlen egy rokona sem. Neje utáni rokonairól is csak ezt mondhatom, hova már az önök családja is tartozik. — De azt igen is bebizonyíthatom élő tanuk által hogy Márkos Pál bács-baranyai volt segédgondnok, ki az egyházkerületi gyűléseken is nagy befolyással és tekintélylyel bírt boldogult ipamat csak azért nem szívelhette, mert — mint önmagát kifejezi — nem volt farkcsóváló. Nem akarom b. ipam érdemeit elősorolni, ez talán egy kis szerénytelenség lenne a közel rokontól, a valódi érdem nem szorul ilyen tolmácsokra, találkoznak, kik azt elismerik s méltányolni tudják. Lássa S. K. úr, a helyett, hogy érintett cikkében gondolkozó tehetségét igy párologtatja, nem sokkal szebb lett volna- e ha b. édes atyjának sok rendbeli jeles munkáit elősorolván, megelégedett volna azzal a dicsőséggel, hogy b. édes atyja — mint ön mondja — a korabeli német lelkészek fölött magasan állott és a mostaniak nem méltók hogy sarujának kötőjét megoldhassák. Csak sajnálni lehet hogy oly sok jeles egyházi irodalmi termékek a kemence szomorú sorsára jutottak, mily jó hasznát vehetnék most önök sze^ gény bácskai német papok, kik a penészes gerendáról feszitgetnek le egy-egy kopott prédikációt!!! Kár,, nagyon kár a maradandó becsű müveknek ily szörnyű, véget érni, bizonyosan nem volt ki gondjukat viselje s kalács sütésre használtattak. Ha a holtak iránt csak annyi kegyelettel viseltetnék mint t. S. úr, s a koponya* tant én is ismerném, én is megkopogtatnám capitoliumaikat, hadd láthatnám: mi volt bennök ? ... de most tisztelettel félre vonulok e capitoliumoktól, melyek most már csak üres kaponyákból állanak, honnan a szellem szikrái rég kialudtak. Minek fárasztanánk magunkat az ilyen gyermekes kérdések feszegetésével: melyik volt okosabb ? könnyen azt felelhetnék rá, a mivel egykor csendes természetű jó Öreg rektorom két tudákos násznagy között támadt hosszas szóvitának véget vetett: a ki magát okosabbnak tartja, az . . . stb. Mérsékelje magát t. S. úr a feletti bánatában hogy" b. Poor Károly kátéja nyerte el a száz forintot, — majd ha ön jó németségével kicorrigálja újonnan felfedezett hibáit, szintén kaphat egy kis remuneratiót a főt. egyházkerülettől. De ne feledje, hogy a száz forinttal jutalmazott német káté fordítója német községben született s élte le élete nagyobb részét, a német nyelv volt legelső iskolai nyelve. Papi családból származván, elég alkalma volt a német nyelvet nem csak gyakorlatilag, hanem nyelvtanilag is elsajátítani s nagyon meg tudta külömböztetni a: „Hannes steter uff die spatze mure schon" féle beszéd modortól a tiszta német nyelvet. Ne sértegesse tehát azt halála után, kit életében mindenki tisztelt és szeretett. En önnek boldogult édes atyjáról a legnagyobb tisztelettel emlékezem s kívánom : vajha ön is méltó utódja lehetne a csendes visszavonultságban élt szerény édes atyjának. Szászi István, ref. lelkész. , (TISZT. DÖMÖTÖR SÁMUEL HARASZTI LELKÉSZ UR JUBILEUMA). A rokonszeretet legszívesebb kötelességét teljesítem, ha közzé teszem azon örömnapot, melyben folyó hó 9-én a felső-baranyai egyházmegyében sok számosak közt én is résztvehettem, — felhiva az örömosztozásra azokat is, kik annak tanúi nem lehettek. Az öröm alapját tette harasztii lelkész nt. Dömötör Sámuel úr papi pályája 50-ik jubileumi évének megünneplése. Az érdemekkel megrakott s azoknak súlya alatt megroskadt s őszült öreg, — tanulói pályáját kitűnő sikerrel a debreceni főiskolában elvégezvén, mint akademicus tanító a nagyfalui tanitó állomást fogadta el; — s itt azon ritka szerencse érte, hogy innét — három éves tanítói munkáját bevégezve — mint magát érdemesített ifjú, lelkészül rendeltetett — a kápláni évek mellőzésével — az iványii egyházba. Itt 9 évet töltve, a jelenlegi állására promoveáltatott: és pedig — azon időknek szelleméhez képest kivételesen — nem rendelet, hanem népszavazat útján. Itt munkált s küzdött 41 hosszú évig. tűrve, nélkülözve hogy életének hátra levő részét, mely már eddig 74 évet számlál — nyugalomban töltse. Az örömnapra térve: a jubiláló pap nagy-falui lelkész t. Kossá Károly úr volt, 3 Mózes 25 , 10. alapján érzelemhez szóló kedves modorban tartá beszédét s kifejté: miként szentelhetjük meg ez úttal az 50-ik évet ! ha visszatekintünk a lefolyt 50 éves papi pályára. Itt találunk : munkásságot, küzdelmet és idővel való haladást, a prot. lelkészi életnek e három momentumait állítván fel beszédének ugyanannyi részeiül.