Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-30 / 31. szám

Nagyherceg társaságában Jerusálemben tíz napot töltött, itt minden nevezetesebb helyet meglátogatott, közben a Sz. Sabai klastromba és Bethlehembe kirándult, — ismét folytatta a maga nyomozásait Beyruthban. Ladakiában, Smyrnában. Patmosban, mindenütt uj fölfedezéseket tévén s befejezvén a Sinái ügyet avval, hogy utoljára is kieszközölte a kairói és konstantinápolyi hatóságoknál, miszerint a Sinái Codex Pétervárra vitessék s ott az egész emlékszem f a c s i m i 1 e-ben kiadassék. Rekeszszük be dolgozatunkat Taillandier fölséges reflexióival. „Bizonyára, ha eszünkbe veszszük mind azt, a mit az ázsiai keresztyéneknek még nem rég kellett a musulmann fanatismustól szenvedniök, akkor épen nem kell elriasztani az embereket, kik azokat megakarják szabadítani; az oroszok tehetnek szolgálatot e nagy ügynek, s Európa nem tenne helyesen, ha segítségüket el nem fogadná, föltéve, hogy mindég figyelmes szemmel tartanák. Azonban feleletül Tischendorf lelkesült reményeire, merem mondani, hogy Jerusálem felszabadítása másodrendű érdekkel bír. Tischendorf azt állítja, hogy a mely nap Jerusálem keresztyén szövetség fővárosává lesz, a keresztyénség újjászületése veendi kezdetét; szerintem ezen újjászületés nem függ a létező Jerusálem sorsától, mert azt magunkban kell szereznünk. A keresztyénség jövője nem azon népeké, kik a felszabadított Jerusálemben fognak uralkodni; hanem azon népeké, kik a modern társadalom halhatatlan elveit legjobban tudják alkalmaztatni a vallás halhatatlan érdekeihez. Az igazi Jerusálem a szent város, a honnan, a mint Tischendorf mondja, uj evangelium fog kerülni, az a keresztyén hitelvek tiszteletben tartása, mely azt elébb utóbb felépiti. A népeknek e nagy építésze, az összes keresztyén polgárisodás, nem a felekezetek, hanem az emberiség polgárisodása, nem az, mely egy könyv hagyományára szorítkozik, hanem melyet a a láthatlan szellem kifejt az emberi nem szívében, az mely magát kiegészíti Francia-, Angol-, Németország, a XVIII. század és a forradalom által—szóval a keresztyénség, mely szülője az ujabb társadalomnak és dicsőítve van általa. Versenyezzenek a keresztyén egyházak könyörületességben mondjon le a római katholicismus a durva korok hagyományairól és vesse ki magából mint azt a mi sérti az Evaugelíoraot, tépje szét a svéd lutheranismus ama barbár törvénykönyvet, mely gyalázatjára vau, enyésztesse el az orosz politika, ha. lehet, a bűntetteket, melyeket az orthodox hit nevében elkövetett Lengyelország katholicusai ellenr végre folytassa a keresztyén emberiség nagyra, nőtt végzeteit az igazság éltető napja alatt, akkor, csak akkor majd mondhatjuk a költővel: Jerusálem újjászületik szebben, díszesebben. B a 1 1 a g i Mór. A protestáns egyházi kölcsönös biztosítás ügyében kiküldött Miskolcon összegyűlt bizottmány JELENTÉSE a fötiszteletü tiszáninneni Sáros-Patakon 1865 j u 1 i us 9-én tartandó egyházkerületi közgyűlésről. Fötiszteletü egyházkerület! Megbizva a főtiszteletü egyházkerület által arra, hogy egy alkotandó egyházi kölcsönös tüz ellen biztosító önvédegyletről, melyhez vagy a hazai összes prot. superintendentiák, vagy csak egyedül a 4 reform, egyházkerület csatlakozandók lennének, véleményt nyilvánítanánk és hogy azon esetben ha ez létre jöhetne arra nézve tervezetet dolgoznánk ki, annak folytán ezennel van szerencsénk e tekintetben nézeteinket a következőkben előterjeszteni. Ugyan is gondosan megvizsgálván a kölcsönös biztositásnak eszméjét, azon meggyőződésre jutottunk, hogy tekintve az egyházak helyzetét, azoknak összes biztosítása célszerűbben semmikép sem eszközöltethetnék, mintha a fötiszteletü egyházkerületek e végett kölcsönös társulati szövetkezésbe lépnének. Nem tartjuk szükségesnek itt a kölcsönösség elméletéről bővebben szólani, általánosan ismeretesek annak előnyei, tüzetesen jellemezte azokat e tek. tanácskozmányban is azon terjedelmesb értekezés, mely e tárgyban f. hó 20-án választmányi ülésben felolvastatott, és épen azért csak annak kiderítésére kívánunk szorítkozni, hogy az egyházi kölcsönös egylet könnyen felállítható, feltartható, és ugy jutányosság, mint biztonság tekintetéből az egyházakra nézve legüdvösebbnek nevezhető. Legyen azonban szabad, mielőtt e részletezésbe bocsájtkozunk, mindenekelőtt megjegyeznünk, hogy eljárásunk alapjában számítottunk a fötiszteletü egyházkerületek azon jó szándékára, melyet részünkről ez ügyben eddig tapasztaltunk, és reményijük, mikép jtekintve az ügy magasztosságát, de különösen az egyházakra ebből járuló tekintélyes előnyöket, a belkezelésben annyi közbenjárást minden esetre elfogadni szívesek lesznek, menynyit valamely tömeges csatlakozás esetén, valamely fenn-