Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-30 / 31. szám

mi * gált és minden a maga rendén ment. 2 5-ik januariusban utazott el Tischendorf Suezből és 31-én reggel a karaván, egy a sasok régiójában töltött éj után, leszállt a völgybe és megpillantá az ég szikrázó kékjében a fenséges gránit csúcsokat, „hol zsidó, keresztyén és muh&medauus még most is ünneplik a törvény kijelentésének emlékét.a

Szerencsére az ut, a melyen jöttek, szemök elibe hozta a szent hegyet legfestőibb oldaláról. A szélesen elterjedő' Raliab sík közepéről emelkedik ki a sziklás tömeg, mely Hóreb hegyének mondatik. Jobbra a puszta szélén, a homoktenger határán vonul el mint oáz, a zárda két kertje. Balról a sziklák nagyszerű, hasadékai közt mutatkozik valami várforma: ez a Szent Katalin klastroma. Egy alulról jövő jelre, a sziklák közepette megnyílik egy ajtó, mely 30 lábnyira van a föld alatt: egy kötél lebocsáttatik ; itt a levelek egy zsámolyra tétetnek, mely a felső emeletre húzatik. S, e levegői út szolgál nem egyedül az izenetek feljutására, hanem magoknak az utazóknak is. A mint megkapják a bemeneti engedélyt, egymásután elhelyezkednek a zsámolyon és gyakorlott karok felhúzzák a terhet a küszöbig. Azomban az ottomana hatóságok ajánlata folytán Tischendorfra nézve kivételt tettek; a zárdagazda, ki a perjelt képviselé, maga lejött Tischendorf fogadására és egy külön esetekre fentartott ajtón bocsátotta be,; csak a tolmács és a málha húzattak fel ama veszedelmes úton. Miután Tischendorf most már harmad izbeu fordult meg a Sinái zárdájában, természetes hogy régi ismerősekre talált; mégis minden újnak látszott előtte, annyira meg volt győződve, hogy mostani megjelenésének nagy eredményei lesznek. Midőn páter Dionysius, hogy a cár pártfogása alatt megkezdett vállalathoz neki szerencsekivánatait meghozza, szíves „Istenhozott "-at intéz hozzá, ez neki mennyei jelnek, titokteljes ígéretnek látszik. A kelet légkörében a benső szózat oly könnyen nyert isteni formát. Adjuk a hitbeli hevülethez a tudomány lelkesedését, és a kettős elragadtatás csakhamar megszüli a csodaszerü tündérletet. — Az utas lelkesült érdekeltségét különösen a zárda három könyvtára költi fel. Az itt megkezdett, eleintén gyümölcstelen nyomozásait félbeszakítja, hogy közben a Sinái hegyét niegmászsza. Tudósunk nagy elragadtatással festi a 988 Sinái nagyszerű sziklaesáesait és ott nvert benyomásait. Innen megjővén, újból elkezdi nyomozásait a könyvtárban. 1844-ben tett első látogatásakor a Szent Katalini zárdában, talált volt itt egy kosárban különböző papirosokat s az idő által megrongált pergámeneket, melyek közt egy bibliai kézirat több darabjaira akadt, melyeket első tekintetre a keresztyén irodalom legrégibb töredékeinek ismert fel. Tischendorf sietett szert tenni egyikére azon töredékeknek: ez most a lipcsei könyvtárban van és a szász király nevét viseli, ez a Codex Friderieo-Augustanus. A többiekre nézve, minthogy sem árokat. megadni, sem lemásolni nem bírta, kénytelen volt azokat ott hagyni és a szerzetesek gondjába ajánlani. Bizton várta, hogy még egyszer visszajő, és jobb napokra számolt, midőn nem lesz sem időben sem pénzben fogyatkozása; azonban 9 év kellett, mig Tischendorf ismét meglátogathatta Palaestinát. Midőn 1853-ban megint megfordult a Szent Katalin zárdában a becses töredékek nem voltak többé találhatók; tán valamely más európai tudós kezébe kerültek V Ez látszott valószínűnek és utazónk azzal a gondolattal vigasztalta magát, hogy egyszer csak Berlinben vagy Oxfordban folytatása fog megjelenni a 0 o d e x Friderieo-Augustanus nak. 1859 megújította nyomozásait és ismét csalatkozott. Tischendorf, ki tovább nem hosszabbíthatta tartózkodását a zárdában, már-már értesítette volt a tevéikkel a zárda környékén tanyázó Beduinokat, hogy tartsák magukat készen május 7-én történendő elutazásra ; még több zárdát kellett látogatnia, még több könyvtárt felkutatnia, pedig az idő közeledett, midőn az orosz hajócsapatnak, mely Constantin Nagyherceget hozta, Palaestina révpartjaiban kikötne. Máj. 4-én a zárdagazda társaságában tett séta után a zárdába visszajővén, a szerzetes behíjja cellájába, hogy holmi frissítő csemegével megkínálja. A beszéd Tischendorf munkálatairól, nevezetesen a biblia görög szövegének kiadásairól folyván: „Nekem is van, mondja a gazda, egy Septuaginta bibliám.u

S ezzel a szoba egyik szögletéből előhoz egy fekete kendőbe burkolt kéziratot. Tischendorf elveszi a kendőt és ráismer mindjárt az 1844-ben a hulladékkosárban ott hagyott becsességekre. Átfutja, szemeivel majd felfalja. S