Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-07-16 / 29. szám

sába be nem egyeznék, a missió vezetője velők való köz­lekedésében továbbra is a felügyelő névvel él, mely a magyar és erdélyországi főt. superintendentiák által elis­merve vau, s melyről bizony ságlevelet is adván, azt visz­sza nem vonhatja, épen ugy mint semmi némü protestáns egyházi törvény szerint idétlen igények által magát a xnissiói egyházak sorából ki nem veheti. 16. A püspöki nevezet vitatása közt a missió veze* tője kijelenté, hogy ö továbbra is meg tartván az általa szervezett egyházak az ügybeni jogát s az eddigi neve­zetet, ha azonban szükséges, hogy legyen egy püspöki cimet viselő, bocsássuk azt mindjárt szabad válasz­tás alá, részéről a nevet kész átadni, s ha a missió­hoz csatlakozik, mint a zsinat elnöke szavaz t. Koos Fe­rencre. 17. Fölmerült egy pénztárnok s jegyző választása is, miután azonban e tekintetben is még nem intézked­hetünk : a megállapodás az, hogy a jegyzőséget jobb időkig Nagy József atyánkfia viselje. 18. A protectióra nézve komoly megfontolás után kijelentve lön, hogy oly értelemben mint itt venni szok­ták, semmi politikai hatalom, de az egész protestáns vi­lág kormánya alá tartozóknak valljuk magunkat. Kü­lönben e tárgyról még holnapig gondolkozunk, hogy min­denek elvünk szabadságának szentsége szerint legyenek, egyszersmínda kormányokkal is ne jőjünk összeütközésbe. Az első napi gyűlés énekléssel és imádkozással re­keszttetvén be, d. u. 2 órakor folytattatott május 16-án a midőn először is a tegnapi végzés vétetett, olvastatott fel. 19. A püspöki nevezetre elnök atyánkfia kijelenté, hogy elveihez híven továbbra is megelégszik azon neve­zettel, melyet eddig viselt, követvén a mit az ügy szent­sége parancsol. Megköszönvén az egyházak s társai jó indulatát kijelenté, hogy bár a felügyelő nevezet, mely­lyel a missiói egyházak jogi szempontjából él, átfordítva püspököt is jelent, ezen átfordításba sem egyezhetik a magyar és erdélyi főtiszt, superintendentiák helybenha­gyása nélkül. Itt még nem egy külön superinten lens vagy püspök, de egy missionárius püspökről van szó, mely a többieknek felelőssége alatt áll. Akarnak-e ilyet, bizonyosan kijelentik. Minden e tekintetbeni szó, határ­zat nem az itteni zsenge egyházakat illeti, s ezek ké­rése csak a jövendő szempontjából érdemel figyelmet. Bármely fájdalmas törődéseken ment keresztül, úgy­mond lelkesedésem még nem áll azon hanyatló ponton, hogy külső ékesség titulus sine vitulo fedezzen. 20. A protectio kérdése megint komoly vitatás alá kerülvén, a tegnap nyilvánított elv követése kimonda­tott. Minden kormánynak megadjuk a tartozó tiszteletet, s rendelkezéseiket csak akkor vagyunk kénytelenek mel­lőzni, ha az protestáns autonómiánkkal, apostoli elvünk­kel ellenkezik. Mi sem az itteni kormány gyanúját nem vehetjük magunkra azon kijelentéssel, hogy osztrák pro­tectio alá tartozván, itt az ő földjökön osztrák propa­ganda vagyunk. Uram őrizz. De viszont a magyar szent korona törvényes jogigényeitől sem akarunk elesni. Ne­künk, sajátlag a missiónak s az itteni egyházközségek­nek jelen s jövendő érdeke kívánja, hogy el ne téves/. -szük szem elől, hol élünk és munkálkodunk. A száazkuti egyház emlékezetet haladó idők óta a moldvai kormány alatt állt és semmi sanyargatást nem szenvedett. Fölme­rült hát ha fegyveres idők állnának be s jó volna, ha egy, nagy hatalom különösen védene. Az úr segél! Mi a veszedelemtőli félelem miatt zsoldosok nem lehetünk, s bármi jő, erős várunk nékünk az Isten és fegyverünk ellenség ellen. 21. Magyar- és Erdélyországban a protestáns egy­ház fegyverrel vívott békekötések folytán lett biztosítva önállóságában szabad létezésében. Az egyház minden tagja polgári szempontból a hazai kormány alá tartozik, de mint egyház, mint a Krisztus testülete intézkedései­ben független és szabad. Mi itt még inkább lélek, mint test vagyunk. Mind e mellett is e missio, mint a magyar protestáns egyház kínban született és táplált gyermeke^ nemcsak az anya példáját követi, de azon igyekszünk, hogy evangyéliomi határzott magatartásunk, okos, sza­bad érzésünk reá az anyára is vessen némi fénylő te­kintetet. 22. A házassági ügyre vonatkozólag eddig a váló­perek végelintézés végett az erdélyi főtiszt, köz szent zsinathoz kellett hogy felküldessenek, hol nekünk nem lévén képviselőnk, ki az itteni körülményeket fe'fejtse e gyakorlat hátrányunkra ütött ki. Az erdélyi főtiszte­letii köz szent zsinathoz — mely a ft. superintendentiát képviseli, mely a házássági peres ügyekben önálló joggal bir, nem mint a magyarországi főtiszt, superintenden­tiák, most egy éve a missio vezetője azért folyamodott, hogy az itteni házassági dolgokat, pereket társaival vég­legesen elintézhesse s ne kelljen az erdélyi köz szent zsinatra fellebbezni. A bukaresti egyház választ, s a vá­lást véglegesen elintézi, anélkül hogy feljelentené. A mis­sióban lévő egyházak számára sem más mint ez kéretett, s kérő megütközött, midőn azon választ kapta, hogy ké­relme nem teljesíttetik, hanem oda utaltatik a honnan indult, hogy t. i. lelkésztársaival válaszszon. A kérelem célja épen ez volt, s más nem lehetett. A válópereknek innen felküldése azért is bajos, mert legtöbb esetben a bizonyítványok román és sokszor régi ciril betűkkel van­nak irva, ugy hogy itt is alig tudjuk magunknak meg­magyaráztatni. Mistioi zsinatunk azért testvéri szeretet s tisztelő hódolat kérelmével keresi meg erdélyi köz szent zsinatot meg nem neheztelni, ha kérjük és kimond­juk, hogy a válópereket ezutáni zsinatjainkon minden lelkészeink jelenlétében közösen elláthassuk. A Krisztus evangyéliomi egyházának elve szerint nem szabadosságot de szabadságot esedezünk és foganatosítunk. Jelen zsi­natunk is kibékittett Bukarestben oly háborgó házaspárt, kivel t. Koos társunk s az egyház nem boldogult. A z itteni kormánytól a választásokra nézve szabad kezünk van, csak bejelen­teni tartozunk a már végbevittet; s reméljük hogy az er­délyi főtiszteletü köz szent zsinat midőn esedezünk nem

Next

/
Thumbnails
Contents