Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-06-18 / 25. szám

v i c s P á 1 lemondása után, egy igen sok szép remény -nyel biztató választást tettünk hazánk egyik fő orvostu­dora, tekintetes Kovács Sebestyén Endre úrban. Igy dicsőíti meg a jó Isten végetlen hatalmát a ki­csinyekben, azaz: a jó, helyébe jó, derék, vallásos buz­galmú, sok ismerettel biró tudós férfiak jutnak számban kicsiny egyházmegyénk kormányára. Szenved e valaki közöttetek ? imádkozzék; öröme vagyon-e valakinek ? énekléssel dicsérje-e az istent. Ezt mondja Jakab ap. 13. versében. S ezt tartja előttünk szellemi iránymutatóul, a LXVIII zsoltár 29-dik versét énekeljük buzgóan : „erősítsd meg isten azt, mit mi kö­zöttünk cselekedtél." — Verőce, (Nógrádmegye) Junius 8. 1964. Nagy Mihály, verőcei lelkész. TARC A. MISSIOI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ LXXVII. Néhány hónapi hallgatás után jól esik szólanom a tisztelt közönséghez, mely nekem e missió pártfogása ál­tal mind több-több alkalmat nyújt istenországának ter­jeszthetésére s nemzetünk elszórt fiainak bujdosásokban is megtartására. Szent dolgok ezek, vajha minél több sükerrel munkálhatnék ; s kisérné munkánkat oly vallá­sos s hazafi részvét, mely a jelen igyekvés pártfogásában a jövendő missióját is biztosítja. Utolsó levelem óta egész húsvétig nem lévén a kire a missio legnépesebb egyházát Ploestet biztam volna itt éltein, szenvedtem és tanítottam a mindennapi küzdések mellett azon tépelődő gondolatokkal, mint kellene és le­hetne ezen talán nem is annyira buzgóságból mint becsü­letből pártolt ügynek nagyobb lendületet szerezni. Raj­tam eddig semmi sem mult, hogy minden jóakaratot áldo­zatkészséget fölkérjek pártfogásra. Nem mondhatom e mellett is, hogy kérésem mindenüvé eljutott, melynek oka leveleim elveszésében keresendő. Minden kellemetlenség dacára is panaszkodni nem akarok. De komolyan számot vetvén gondolatimmal, a körülmény s az ügy jövendőjé­vel, abban állapodtam meg, hogy ezen missiót, ha csak még néhány évig is fenakarjuk tartani — melynek pedig én maradandóságán igyekszem, szükséges egy anyagi alaptőke, melyből a már meglévő missiói telepek fentar­tása biztosítva legyen. Az itteni már eddig alapított mis­jsioi telepek vagy egyházak csak évtizedek múlva lesznek oly helyzetben, hogy egy missioi kerületet ügyelet alatt tartó missionárius lelkészt és tanítót díjazzanak, s ezen­kívül a missió ügyét ők is támogassák. Miután minden e tekintetbeni kérésem figyelem nélkül maradt, és senki nem vette fel benn a hazában egy misssió társulat ala­kításának ügyét, mely társulat aztán az ügynek minden iránybani gondoskodására kiterjeszkednék, 3 benn a ha­zában is az egyetemes vallásos buzgóságra felügyelne, a hiányt megkeresné, s a sebeket, a melyek vannak, gyógyí­taná : miután még egyszer említem, senki erre nem gondolt, s én az ügygyei együtt kell hogy mégis éljek és előha­ladjak ; azon tervet készítettem hogy elmegyek Magyar-és Erdélyországba pártfogóim s barátaim közé, hogy a missiót illető tervet minden tartózkodás nélkül vélök személyesen közöljem s oda munkáljak, hogy minden egyházkerületből legalább két e tekintetben megbízott s a missió elhivattatását értő férfiú jöjjön össze. Én aztán azon tisztelt atyámfiainak eddigi működésemről szemé­lyesen számoljak, elsorolván a legkisebb részleteket is, melyek mint az ügy házi titkai nyilvánosságra nem voltak hozhatók. Ezen missioi conferentia a társulat azonnali megalakítását foganatba venné. Miután ezt elvégeztem, mindenik egyházkerülettől bizonyítványt ajánlatot kérve, az ügyet távol létem alatt gondos kezekre bízva, elme­gyek a prot. országokba, hol már legalább névszerint is­mernek engem és az ügyet is; minden vallásos missió társulatot, segélyegyletet fölkeresek s egy anyagi alap­tőkét gyűjtök a missiónak, mely pénzből aztán, mig a mi missiotársulatunk megerősödik, biztosan vezethessem gyarapithassam az ügyet. Ezen tervvel kapcsolatban volt egy a missio szá­mára egy nyomdának felállítása, melynek még ez évben meg kellett volna lenni. E tekintetben is az angol társak­kal érintkezvén az itteni kormányhoz folyamodványt is adtam, be engedélyért, mely habár akkor megtagadta­tott, ma semmi útban nem áll, hogy létesüljön. A nyomdát a dunafejedelemség legolcsóbb városában Ploesten, hol erre a helyiség is legalkalmasabb volt, a szándék hogy felállítom hol előny az is, hogy még más nyomda nincs. Mindezen 1 ervek és számitások ez idő szerint hátráltat­vák én egyének hiánya miatt haza nem mehetvén. Azon­ban jó az isten! mind én mind az ügy megélünk, mig az Úr előtt kedvesek vagyunk, s lételünket munkálkodá­sunkat ő szent felsége jónak látja. Ez az istennél van ; minálunk pedig az, hogy a mely tervet egyszer jónak látunk a körülmények szerinti létesítésén törekedjünk! A hétköznapi dolgok és történetek elsorolásával vagy egyes egyházak mikénti helyzetévei nincs idő, hogy most részletek leírására bocsátkozzam. Minden egyház a már ismert irányban lassan-lassan halad, s lassan azért, mert nem néhány év de szinte egy életkor kelly mig egy egyház, mely oly mindenféle nézetű s erkölcsű egyénekből alapult mint az itteniekben csak valamennyire is virágzó­nak lesz mondható. S mennyi kellemetlenség van addig csak nem minden egyénnel és családdal, melyet az Urnák akarunk megtartani erről kimerítő tudósítást írni csak­nem lehetetlenség ! Ploesti gyülekezetünket Nagy Pénteken az úri szent vacsorában is részeltetvén, mivel a keleti s nyugoti nap­tár szerint az ünnep most összeesett mivel csak magam valék oda siettem, hol a hitbeli erőtlenség még nagyobb, kijelentvén a ploesti atyafiak előtt, hogy már tőlök meg­várom a körülmények tekintetbe vételét hitbeli csügge­dés nélkül. Ugy is lön, ők bár szomorúan de megnyugodtak hogy a lelkileg éhezőbbeknek és szomjuhozóknak hirdes­sem az evangyéliomot. Én pedig egy hívemmel, mert ün­nep előtti nap volt s ilyenkor a román szekeres az ünne­pet otthon akarván tölteni útnak semmi árért nem indul: gyalog indultunk el oly céllal, hogy húsvét első napján a nyolc mértföldnyire lévő Buzón, másnap a 14 mért­földnyire eső Galacon s harmadik napján a közeli Brailá­ban prédikáljam az urat, a ki feltámadott. Pár mértföldet gyalog menvén Isten rendelt egy alkalmatosságot, mely még az nap éjszakáján Buzóba szállított, hol másnap reg­gel az isteni tisztelet elvégezvén, postaszekéren következő nap délfeleig Galacon s harmadik nap Brailában voltam mindenütt a lelkek megnyugtatására hirdetvén az Isten­nek szent igéjét a halhatatlanság és örök életnek Krisz­tusban bebizonyult szent valóságát. Midőn e sorokat írom a test és lélekre nézve egyi­ránt fárasztó teendőket elvégezvén vissza Ploestre vagyok indulandó. Záradékul kellemes újság gyanánt örömmel

Next

/
Thumbnails
Contents