Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-06-18 / 25. szám

ról szóló törvény Deut. 18, 15 — 22 oly élénken emlékeztet Jerem. 14, 14, 15 és 27, 14-22. meg 28, 9-re, hogy Deut. 18, 21-re Raschi Jerem. 27, 19—22-ot idézi, e mondatra pedig Deut. 18, 18. QflS 1 á

tnokot támasztok nekik, a Pesziktah megjegyzi, hogy az számértéke szerint (tf^fcSfö^D) Jeremiástjelenti OfPttT IHOj 1- Baal Hatturim Buxtorf Biblia rabbinicájában 210 1. — A hagyomány is ezzel egy nyomon jár. Ezt látjuk 2 Makk. 2, 1, 2. „Találtatik az Írásokban, hogy Jeremiás próféta megparancsolta volt a számüzötteknek, hogy a tüzet elvigyék, a mint már érintetett, és hogy a próféta a számüzötteknek, midőn nekik a törvényt adta, megparancsolta, hogy el ne feledjék az Ur parancsait, és meg ne tántorodjanak elméjökben, látván az arany és ezüst bálványokat és azok ékességeit." Mind e részleteknél többet nyom, legalább én előttem, az egésznek szelleméből merített bizonyság. A kinek érzéke van hozzá, hogy valamely iró ész- és szavajárásából annak jellemét egyéni valóságában összealkossa, az a Deuteronomium előadásának színezése és indokolásában az előhaladtabb profetismus ama világölelő egyetemesb szellem fuvását lehetetlen hogy ki ne érezze, meíy előkészítője lett a tiszta szellem vallásának, a keresztyénségnek. Avagy nem a külsőségeken túlemelkedett egyazon erkölcsi világnézet rajzolódik Deut. 30, 11—14 és Jer. 31, 31 — 34. „Mert e parancsolat — igy hangzik a Deut. idézett helye — melyet én parancsolok tenéked ma, nem megfejthetlen csoda neked, és távol sincs tőled; nem az égben van, hogy mondanád, ki szállna érettünk az égbe, hogy aláhozná nekünk, és hallatná azt velünk, hogy cselekedjük azt. Sem a tengeren túl nincs, hogy mondanád: ki kelne át érettünk a tengeren, hogy elhozná nekünk és hallatná azt velünk, hogy teljesítsük. Hanem felette közel van hozzád az ige; szádban és szívedben van, hogy teljesítse d." A Jeremiásbeli idézet pedig igy hangzik : ,,Ime napok jőnek, mondja Jehova, és uj szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem oly szövetség, minőt kötöttem volt az ő atyáikkal az napon, midőn kezüknél megfogtam, hogy kihozzam őket Egyiptom földéről, mely szövetséget ők megrontottak, bár én urok voltam, mondja Jehova. Hanem ez a szövetség, melyet kötök Izrael házával e napok után, mondja Jehova: „Adom törvényemet az ő bensőjükbe és szívükbe irom be azt." íme mind a két helyen a törvény bensőleges felfogása s az erkölcsiség érzületi oldalának méltatása, mely az előhaladt vallásfogalmaknak kiváló jelzője. Nem csekély erősséget nyer föltevésünk az által is, hogy a négy első könyvben sok oly dolgokkal találkozhatni, melyek nyilván persiai valláseszmék befolyására mutatnak, a mi temészetes, ha ama könyvek utolsó szerkesztői babyIonban éltek, mig a Júdeában szerzett Deuteronomiumban azok nincsenek. Igy liogy csak egyet említsek: A Deuteronomium nem ismer közbenjárót Isten és az emberiség között: az emberiség sorsát a mindenható Isten maga intézi, és különösen Jehova maga vezeti majd be Izráelt az igéret földére, 1. Deut. 31, 3. „Jehova a te Istened megyen át előtted, ö pusztítja ki ezen népeket színed elöl és meghódítod" és ismét 8 v. mondja Isten Jósuának: „Jehova pedig a ki előtted megy, lészen te veled stb." Ellenben az Exodusbeli előadás szerint Isten a maga angyalát igéri elküldeni Izráel vezetésére Exod. 23, 20. „íme elbocsátom angyalomat te előtted, hogy megóvjon utadban és bevigyen téged a helyre, melyet elkészítettem." S tovább 23 v. „Mert angyalom előtted megyen és beviszen téged az Emoreusokhoz. Khittheusokhoz stb." S végre 32, 34. „Most tehát eredj, vezesd a népet, a hová mondottam neked, ime az én angyalom előtted megyen." Aligha K n ob e 1 nek igazsága nincs, hogy az Izráeliták előtt járó angyal alatt az Exod, 13, 21 említett vezető-felhő és tűzoszlop értendő, melyek helyett Babylonban az angyaltannal bővebben megismerkedelt iró a zsoltár e szavai szerint: „a szeleket teszi angyalaivá és a lobogó tüzet szolgaivá," az angyal szót tette. Csak igy fejthető meg e két rendbeli adat közti világos ellenmondás. — Hasonló babyloni beszúrás Exod. 3, 2. a hol először ez mondatik: „És megjelenék neki a Jehova angyala tűznek lágjában egy csipkebokorban" s mindjárt utána: „Látván pedig Jehova, hogy oda tért (Mózes) megtekinteni azt, szólitá őt Isten a csipkebokorból stb." Mindenesetre nagyon szembeszökő tünemény, hogy mig a Pentateuchus négy első könyvében ismételve fordulnak elő Q^nSK Iste

ü

és D^kSiÖ ^gya-Iok*), a Deuteronomiumban sem egyik sem másikról nincs szó, szintúgy Jeremiás prófétai könyvében sem. Azt hisszük e tények feltevésünket nem pusztán gyámolitják, hanem szinte követelik, s ez az, a mi valamey hypothesis igaz voltát leginkább erősíti. Csak azt jegyezzük még meg, hogy föltevésünk ki nem zárja később Ezdrásnak a bibliai könyvek rende*) A 'Tj&OtS szó eredetére nézve is nézetem eltérő az eddigi lexicographokétól. Ezek holt gyökből származtatják a valamint a rűirta munka szókat; szerintem pedig ^jbfi „menni, járni" gyöke mind a két szónak, ugy hogy "liOtt Hifii alakú főnév és annyi mint „a kit valamiben eljáratnak" és innen „követ" különösen „isteni követ" angyal; pedig £ elő- és * végragu tárgynév és tulajdonképen annyi mint „eljárás" s innen „munka." Lett pedig -[Snö-wi és njpSntp-M betű áttétellel, mint a magyarban k e h 1 y e k helyett kelyhek és tehrek helyett terhek azon egyszerű okból, hogy a H mint zárhang folyékony betűk előtt rosz hangzatu.