Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-06-11 / 24. szám

a teendőkről, melyek bizonyos körülmények közt reá várakozhatnak. Bár mennyire megrendítő volt is e nyilatkozat, az egyházkerület hite erős, hogy e keserű kötelességet még sokáig nem lesz szükség teljesíteni, s tudjuk, hogy a közhit és meggyőződés mily ösztönszerű előe'rzettel bir, mily éles szemekkel lát olykor a jövőbe. Jól esik hinnünk, hogy ha valaha nem csalódott, itt nem fog csalódni egy nem sokak, de mindnyájunk előtt drága részvétre nézve. Ez a mi hitünk és a mi imádságunk. Á.J. KÜLFÖLD. Az edinburghi „Daily Review" Május 30-iki száma a skót ref. szabad egyház ez évi nagy gyűléseinek üléseiről tudósítván, külön szakaszt szentel a magyarországi ref. egyháznak. Ugyan isMoody Stuart, mint a missioi bizottmány elnöke t. BaloghFerenc volt debreceni senior urat a gyűlésnek mint a magyar ref. egyház küldöttét bemutatván, ez egy ügyesen szerkesztett angol beszédben rövid vázlatát adja legelőször egyházunk történetének a reformatio óta máig, azután egyházunk benső életét rajzolja és végre iskoláink és különösen a debreceni iskola statistikáját állítja össze. A benyomásnak, melyet a nagy tetszéssel fogadott beszéd a hallgatókra tett, kifejezést adott D u n l o p úr, ki egyenesen nyilvánitá, hogy egyházi ügyeinket eddigelé nem ismerte s bár mindig mély rokonszenvet érzett Magyarország politikai küzdelmei iránt, de azoknak vallásegyházi oldalát nem ismerle, s különösen azt nem tudta, hogy mi ugyanazon egyházszabadsági elvekért küzdünk, a melyekért a skót szabad egyháziak készek voltak annyit áldozni. Ezt tudva, ő nem kétkedik, bogy a skót szabad egyház be fogja tettleg bizonyítani rokonszenvét és bizton reméli, hogy mikorára szónoktestvére (t. i. Balogh) ismét meg fogja őket látogatni, már oly helyzetben lesznek, hogy valami köszönetreméltót tehetnek. TÁR C A. REFORM. EGYHÁZI ÖRÖMÜNNEP Sajó-Hidvégen alsó Zemplénmegyében máj. 21-én 1865. Lelkészbeigtatási ünnepélynek Írhatnám, ha egyszerűséghez szokott ref. egyházunkban ilyen volna, s hogy nincsen hiánynak tartom. Mert ha van helye a kibocsátásnak, s felavatásnak, miért ne lehetne az egyházba ünnepélyesen beléptetésnek is. Azonban Sajó-Hidvégen az ifjú lelkész Tóth Lajos bele'pése ünnepélyessé lett, annak talpraesett megható szónoklata — az onodi szomszédegyházi köznépből alakult igen pompás éneklő kar, és a kitűnő készültségü i§u lelkészt méltán szerető alsó-borsodi ifjú tiszttársak, s nagy számú, köztiszteletben álló idősb lelkészek, egyházmegyei tanácsbirák, világi urak jelenléte, és a vidéki mint helybeli hallgatókkal zsúfolásig tömött közönség által. Mondhatni hogy általános örömünnep volt. — Örvendett az egyház, hogy bár nehéz küzdelem után, végre, ohajtott lelkészét kebelébe vehette. Örvendett a belépő lelkész, s mi mindnyájan vele, őszintén szinmutatás nélkül. Mert bár a hídvégi ref. egyház az a.-zempléni egyházmegye gyöngyei közül való ; s ugyan azért Tóth Lajosnak, általános megválasztatása után is, sok akadály gördittetett lábai elé; a nép törhetlen ragaszkodása győzelmet aratván, a küzdelem nem érdemetlenért esett. — Legmeghatóbb volt azonban mindnyájunkra az ősz édes atyának nagytiszt. Tóth Sámuel harsányi lelkész urnák, ez idő szerint az alsó-borsodi egyházmegye, legidősb veteránjának atyai szív öröme. Megható azért mert mindnyájan tudjuk hogy csekély jövedelmű egyház lelkipásztorától három jeles fiaknak papságig nevelése, mennyi önmegtagadásba, s magát megszorító nélkülözésbe és áldozatba került. Mennyi tűrés, mennyi aggodalom, gond és fáradság a biztató reményért, mely legkisebb fiában valósult leghamarább. Két idősb fiai szinte közel horgonyoznak a remény partjához, mindkettő egyházmegyénkben segédlelkészkedvén. Együtt örültünk a tisztes öreggel, ki velünk ifjúvá alakult által, s gyúpontja leve jó kedvünknek s a szeretetnek, melyről az ifjú lelkésztárs a templomban szívhez fejhez egyiránt szónokolva 1 Kor. XIII. 1, 2, 13. vett elmélkedésével minden hallgatót megnyert, a kedves jó öreg tettleg életbeléptette közöttünk ártatlan, vidám, elmés hódító társalgásával mindnyájunkat átölelvén. Édes Vince, tisza-tarjáni rend lelkész. A miskolci helv. hitvallású főgymnasium s elemi fiiskolákban e folyó 186%. tanév végével tartandó érettségi és közvizsgálat napjait és rendjét az iskolai igazgatóság következőleg állapította meg. A közvizsgát megelőzőleg, az érettségi vizsga, az e végre kinevezett küldöttség előtt folyó évi junius hó 26-án veszi kezdetét s következőleg fog tartatni: Junius 26 27-én a VlII-ik osztály növendékei írásbeli érettségi vizsgát tesznek. Ugyan ezek junius 29. 30-án szóbeli érettségi vizagát teendenek. A közvizsgálat julius 2-án veszi kezdetét, a midőn délelőtti istenitisztelet végeztével az a vasi nagy templomban, ünnepélyhez alkalmazott beszédtartás után, templomi közönséges és öszhangzatos éneklés s kardalokból fog történni vizsgálat, egyszersmind a nagy hallgató teremben rajzmüi kiállítás leend. — Ugyan e nap délutáni 3 órakor az avasi nagy templomban a tanuló iljuság kazinciköre tartandja örömünnepét, melynek szavalati és fogalmazási mutatványai az öszhangzatos éneklőkar zengedezései közt terjesztetnek elő s egyszersmind az illető jutalomosztás megtörténik,.