Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-06-04 / 23. szám

egyedül az ész fegyvereivel lehet azt legyőzni. Az a baj, hogy a kétkedő s a hitetlen már oda jutott, hogy csupán saját belátását birja követni, a vallás eszméinek igazságát pedig nem látja be; tehát a bajnak egyedüli gyógyszere, hogy azt értelmesen be kell vele láttatnia. Ezért a vallásos életen, az öngondolkodásnak, a világ és természet közelebbi ismeretének első fölébredésével ejtett sebet egyedül a mélyebb tudományos ismeret, a mélyebb, áthatóbb gondolkodás birja meggyógyítani. Miként Baco mondja, a tudomány első kiindulásában a vallástól elvezet, de végeredményében oda visszavezet; és hozzá tehetjük, hogy ha már értelmünk a vallástól elvezetett, egyedül a tudományos gondolkodás képes hozzá visszavezetni. — A többek között ezért elengedhetetetlen, hogy legyen a lelkésznek tudományos képzetsége, s pedig kora egész műveltségének színvonalán álló tudományos ismerete és tudományos gondolkodása, hogy a gyülekezetének tagjaiban fölmerülő kételyeket és hitetlenséget, az értelem támadásait a tudomány fegyvereivel tudja legyőzni. (És már csak ezért is ismernie kell a tudomány körében kifejlett különböző gondolkodási irányokat, meg kell azokat ismernie már a főtanodában). .Csak az ily lelkész igazán az egyháznak és a lelkeknek őriző pásztora. — E körülményből láthatjuk, hogy bármely egyházi testületben a papság tudatlanságával és tudománytalanságával rendesen karöltve jár vagy a babonás vakhit terjedése, — de a mi ma már a művelődés egyéb tényezőinek hatása folytán mind ritkább, — vagy pedig rendesen épen a gyülekezet irányadó értelmesebb részénél a vallásos közönyösség, és hitetlenség. Ez okon — különösen prot. pap részéről a tudománynak, s általában a vallásos értelmiségnek elhanyagolása ha nem is zsinati canonok megsértése, de mindenesetre benső missiója elleni megbocsájthatlan bűn. Épen mivel az egyház hivatalnoka a vallás igazságainak az értelem s tudomány támadásai ellenében védelmezésénél érzi legerősebben szükségét a tudományos gondolkodásnak, ezért igen természetes és jellemző, hogy a keresztyénség körében az egész tudományosság legelőször is az apologizálással született meg. Az első keresztyén tudomány theologia, és a theologia kezdetben tisztán apologetika volt. *) A neoplatonismus, s általában a görög-római gondolkodás tudományos támadásai és kételyei ellenében kellett a keresztyénséget szinte a tudomány fegyvereivel védeni. Justinus, Alex. Kelemen, Origenes, Cirill stb. mind megannyi apologeták, kik irataikban mindnyájan a keresztyénségnek a józan gondolkodással egyező, a kor műveltségének megfelelő igazságát törekesznek kimutatni; először ebből az érdekből teszik tudományos vizsgálódás tárgyává a keresztyénséget, s azután kezdenek lassanként positive a ker. eszmék tudományos kifejtéséhez, a melynek eredményeiből let• *) L. az 1864-ik évi „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 19-ik számában megkezdett „Apologetikai tanulmányaimat." tek azután a dogmák formulázva. — A vallás érdekében még sokszorosan nagyobb szükség van pedig a lelkészeknek s általában az egyház tagjainak tudományos műveltségére a prot. egyházban és a mai időben mint a római egyházban és hajdan. A római egyház az egyház tekintélye iránt föltétlen elhivést követel híveitől. Ha vallásos életük világi életükkel meghasonlik, világi életükről kell lemondani, a családi, s társadalmi viszonyokból kilépve az egyházi rendbe s a zárdák falai közé menekülniök. A prot. egyház pedig még tisztviselőit is a világ erkölcsi hatalmaiban való tevékenységre jogosítja, nem a világ elől való menekülésre, hanem a világi élet megjavítására utasítja híveit. A világi élet küzdelmeiben pedig a mennyei és a földi sokszor ellentétes érdekek, az ellentétes nézetek, s mindezek folytán a kétség, majd hitetlenség sokkal könnyebben kifejlenek. A kétség esetében, ha a kétkedő belátása összeütközésbe jő a hit parancsaival, a római egyház azt kívánja ne vizsgálódjál, tagadd meg saját belátásod igazságát, s hidd el az egyház tanítását. A prot. egyház pedig minden hívének kezébe adja a bibliát^ hogy vizsgálja és gondolkozzék felőle, és ha ekkép világi foglalkozása és a vallás dolgai felől való elmélkedése folytán kételyek és nehézségek merülnek fel lelkében az egyház és annak lelkésze nem parancsolhat rá, hogy tagadd meg eszedet, (mert azt ugy is hiába parancsolná), és hidd el a mit az egyház a maga tekintélyével mond! Ezt egy prot. pap ajkairól legalább is mosolyogva fogadná az ember; neki nincs és nem lehet egyéb fegyvere, mint a fölvilágositás, a kérdéses tárgy okos megmagyarázása, a meggyőzés. De erre természetesen az első feltétel hogy maga a lelkész is fölvilágosodott, és elég ismeretekkel bíró ember legyen, s ha a vallás dolgában meggyőzni akar, előbb önmagának legyen saját gondolkodásával kiérlelt erős meggyőződése. — Azonban ha ez okoknál fogva kiválóan a lelkészeknek van is szükségük a theologiai tudományos műveltségre, de a prot. egyházban a hol minden ember fel van jogosítva a vizsgálódásra, és többé kevésbé befolyása van az egyházi közélet vezetésére ; óhajtandó hogy a nem papok is minél számosabban szerezhessenek maguknak az egyházi és vallásos élet felől tudományos belátást; amint hogy régebben nálunk is sok nem papi pályára lépett egyének elvégezték a theologiai tanfolyamot is, s külföldön ma is az mindennapi dolog. (Folyt, köv.) BIBLIATUDOMÁNYI TANULMÁNYOK. Mózes öt könyve. (Folytatás.) Nagyobb jelentőségű nehézségnek látszik, a mit legújabban a Protestantische Kirchenzeitung (1865-iki évf. 17-ik szám. Aphoristische Bemerkungen über die Pentateuchkritik) felhozott, hogy t. i. minden eddigi hypothesisek a Pentateuchusnak törvény-45 *