Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-05-20 / 21. szám

ELPÁROLOGTATÁSA a bácskai helv. hitv. német lelkész urak cáfolatának. (Folytatás és vége.) 7-ik pont. A mit már egyszer kijelentettem, miszerint én 3 templomban voltam jelen, a mikor a lelkész istentiszteletet tartott — csak kettőben nem voltam még, de a lelkész már maga is panaszolkodott a népvallásosság iránt nyilvánuló közönyösség ellen; most tovább megyek, — volt szerencsétlen szerencsém önöket ha nem is mind a templomban, de azon kivül különféle functiok teljesitésekor hallhatni; de hogy önök sajátlag mit tettek volna beszédjök fő-tárgyává, a tanitást-e, rikatást-e ?! ezt sehogy se tudtam beszedjökből kivenni, s én hiszem is, hogy a nép az igazi fájdalmát fejezi ki könnyeiben akkor, ha ! 8-ik pont. Tiszt, urak cáfolni akarásukkal tesznek bizonyságot arról, hogy a papi pályát egyedül kenyérkereseti forrásnak tekintik. Hát már a papnak, a jóban nem szabad tovább lépni, mint a meddig a kánon rendeli ? ! Épen a bibliamagyarázat volna az, mely által a népet világosítjuk, hogy a bibliának pontjait megértse ?! Hát csak azt tegye-e a pap, a mit parancsolnak neki a közjóra nézve "? ! Ekkor hát még is önöknél bételjesedtek az én első cikkem eme szavai : „h a a főt. s u p e r i n~ tendentia szigorúan meghagyná nekünk stb. stb; mert tiszt, urak — mint lelkészek is a tanítást illetőleg — parancsot várnak. Ugy hiszem, ha az én első cikkemben foglalt ajánlásom, — mely jó szándékból eredt, s reményltem, hogy talán nem fog sziklára hullani és visszapattani, a mi pedig megtörtént, — nem indíthatta tiszt, urakat arra, hogy testvéri kezet fogva, más szokást hozzunk be, az úr házát többször látogassuk, talán Kollár beszéde, melyet néhai Szeberini superintendens beiktatásakor mondott, töbh hatálylyal birand, ki pedig a nép vallásosságra való buzditására akisbirákat, pandúrokat stb. nem ajánlotta, hanem a lelkészeket illetőleg, mint a kik legtöbbet tehetnek, igy ir: „Wir sind keine Handwerker, keine Tagló h n e r, die da nur das und nur so viel verpflichtet wáren zuarbeiten, was undwie viel ihnenaufgetragenund bezahlt wird, was und wie viel im Yocatur stehet; die dasichumnichts sonst zu kümmern h á t t'e n, als was ihnen Brod und Nahrung giebt"; továbbá mondja : „A lle unsere Kirchen sind eine grosseKirche, sie sind durch einenges Band an einander geknüpft, w o die eine leidet, leidet a u c h die an de r e m i ts az utóbbi az, mire én is céloztam, midőn első cikkemben igy szóltam : „részint igyekezete füstbe megy, mert a nép hivatkozva arra, hogy a többi német egyházakban sem divatozik e szokás, nem megy templomba." De önöknél megbukott az ajánlott új szokás behozatala, mint a mely nem engedné, hogy a lelkész lábait lógázza, mint eddig; önök maradnak a régi kedves szokás mellett. Továbbá mondja Kollár a lelkész szép hivatásának és soknemü foglalkozásainak elöszámlálása után „das i s t eine Bescháftigung, und -im Nutzen, der sich für einen Geistlichen besser ziemt, als wirthschaften, liandeln, jagen, sichbestándigherumtreiben mit Kartenspiel und Gasterei die Zeit verschwenden. Esgiebtkeinen anderen Arbeiter auf dem Acker Gottes, als einen Prediger — der sein Amt nur einseitig verwaltet etc. etc. *) Vagy mint önök mondják „m i h e 1 y t hallgatóink kívánják. En, mint lelkipásztor, kinek minden alkalmat meg kell ragadni, a vallás jótékony kutforrásának megnyitására, olyasmit pirulnék kimondani. Hát nem a pásztor a nyájat, hanem a nyáj a pásztort neveli és legelteti!!! Oh jaj neked ekkor pap 1 igy végy egy bolond pásztornak való táskát nyakadba stb. — Zak. XI: 15 stb. Hát a Krisztus azért bocsátotta el a tanítványokat a nép közzé, hogy a nép őket, nem pedig ők a népet oktassák, vezéreljék, annak lelki szükségeiről gondoskodjanak?!,.. 9. pont. Igen szépen köszönöm a biztosítást: de ha íiszt. urak is felajánlották volna magokat, köszönetem még sósabb lenne. Az általuk vélt contradictio fölfedeztetésére nézve szánakozásomat tudom kifejezni, ha ők annyi belátással bírnának csak. En ott kifejtettem röviden mindent, okát adtam mindennek. Hogy a nép vallásosabb legyen, tagadhatlan tény annak elérésére, a minél gyakoribb templomba való járás, itt a kor szellemével egyező munkák előadása, biblia, kátémagyarázat. Ezek a főpontok tiszt, urak, miért nem kegyeskedtek ezekre felelni ? ! 10. pont. A korcsmázást — bár önök ezt különféle címekkel akarnák szépíteni — még soha nem olvastam, se nem hallottam a közerkölcsiségre nézve üdvös hatásúnak lenni, csak most hallom tiszt, uraktól, hogy nem dőzsölnek, nem veszekednek, ez valótlan állítás. — Halasról hazafelé való utazásamkor épen Szivakon jöttem keresztül, s itt is. láttam, mint tódult ki a néptömeg a korcsmából, a veszekedőknek tért engedendő ; egyébiránt a hal is a fejéről vész. Hát Torzsán, Sovén — itt még a kálvinistáknak s lutheránusoknak külön korcsmáik is vannak, i 7 s nem tanácsos, hogy egyik a másikéba menjen. Mifajta újságok járnak oda? felelet: bor és ser; — honnan? — Baranyából, Kardónicról. Kuláról. — Miféle fontos napi tárgyak lehetnek a diván asztalán "? felelet: miként akarták Cservenkán a népet fellázítani a ref. pap ellen, azért *) Rede bei der feierlichen Enweihung des hochw. Szeberini, gelialten von Johann Kollár. Pesth 1834.