Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-05-14 / 20. szám

kintély s a főbbek tisztelete szemeim előtt lebeg és lebegett — mondom azok közt vannak -4 ugy szólva — legszorgalmasb hallgatóim. Az egész volt ellenpárt közt — mint én a személyeket — már ismerem, s a presbytereket is megkérdeztem — nem akadna 6 ember, ki még templomban, vagy bármi más functio teljesítésekor jelen ne lett volna. Van ugyan még néhány Jannes és Jambres, kik titokban ellene törnek az igazságnak. De mi ennek az oka? felelet e három.*) — Néhai Sz. J. volt n.-székeli lelkész, — midőn mint n.-kőrösi káplánt hitt magához 3 levélben, — egyben igy ir; oly kilátás nyílik ezen nagy, dunai gőzhajók segedelmével Pesttől csak fél napra eső egyházban tisztelendőségedre nézve, hogy az itteni egy vagy legfeljebb két évi segédeskedés nyomatékosnak tűnhet fel, még a kész cservenkai papság mellett is, ha igaz kivált az 1-ső ok: „h o gj a nép egy hozzájuk rokon ifjú káplán által el van csalogatva; 2-ik ok : önök közül egy itt sógorsági viszonyban áll; 3-ik ok: önök közül egy belső titkos tanácsosi rangot és szerepet viselt és tán most is. — Ezen s több ily — saját tapasztalásból meggyőződött — visszaélések kikerülése végett, határozta presbyteriumunk a „lelkészválasztási tervjavaslat" megvitatásakor a 14-ik pontra nézve, a mint itt következik : „e kifejezés után a kérdéses lel készállomásra tétessék még ez is: , egy oly káplán vagy fungáló rendes pap pedig, ki a többség kivánatának dacára, hogy ennek kedveltjét vagy kiszemeltjét megbuktassa, magát a kisebb párthoz csatolja, s ennek segítségére hazugságokat koholni segít, hamis vádiratokat szerkeszt, s ezáltal e már különben is pártra szakadt árvaságra jutott egyházat, még inkább összazavarja, mint zavart okozó, mint hamis tanitó, mint farkas a Krisztus egyházában szinte szigorúan büntetetendő, ha szinte el nem választatik is." — A fentebbi 3 ok nehézzé teszi ugyan helyzetemet: de azért én prot. paphoz illő magamviseletével, s az evangyéliom fegyverével fen fogom magam tartani, megállom a sarat; de vájjon önök közül néhány a minden galambi szelídség nélkül való alattomos kígyói ravaszsággal — vagy mivel fogja magát fentartaniV! En — bár a fentebbi okok némi akadályok — de azért biztosítom a tiszt, urakat, hogy a cservenkai ref. templomban mindig több hallgató van, mint bármelyiköjökében, de azért nem merem kimondani, hogy megvagyok elégedve, mert egy okos papnak — kivált a mai álmiveltségü világban a midőn a vallás gúnyoltatik—-oda kell hatni, hogy temploma zsúfolva legyen. Fényes bevonulása óta. Ez nagyszálka tiszt, urak szemeiben. De higyjék el önök, én, ki a *) Itt csak a főbb okok vannak előadva; most személyt s véghezvitt tettet nem nyilvánítottam; majd tán még lesz rá idő. Igen jó helyre nyúlt egy pár tiszt, úr, kikre mint papokra a t. olvasóközönség előtt rápirithatnék amúgy istenesen. Hogy tud a lelkész a nyáj közt farkas lenni ?! S i 1 1 i n g. szegény prot. pap minden fény nélküli helyzetét nagyon ismerem, s igen beletalálom magamat, nem kívántam ama alkotmányos időben egy főispánt megillető csaknem tulságig fényes fogadtatást, és ha én előre tudom — tiltakozom ellene. Magos röptű eszmét: Annyi szentigaz, hogy a cservenkai publikum előtt, mint a hol sok értelmes ember van, másként kell beszélni mint a torzsai, vagy verbászi előtt. De azért oly kifejezéseket, melyeket a legegyügyübb hallgatóm is meg ne értene, nem használok költői szójátékok, dagályos bombast mondatok beszédeimben nem találhatók; hanem igen a bibliai középszerű nyelven haladok, de a póriasságba le nem ereszkedem. Azt pedig még most — mint fiatal embertől nem lehet kivánni, hogy az ily fajta rhetorikai figurákat egy év alatt elsajátítsam ,,i k will á j k etwas erzáhlen ; vagy ,,ihr (ihre) liebste Bescháftigung war das Hanfrupfen. Kipapolásai. Ez alatt érteni kellene azt, hogy az ember rámutat ujjával a személyre, és megnevezi, hogy te vagy ám az; vagy pedig, mint a halotti tanításnál a részek elmondása után, felolvassa az ember az illető Lebenslaufját — azután megdicséri, a keseredetteket vigasztalja, vagy inti. Én ily eljárást közönséges istentiszteletkor nem szoktam követni. Én a kor, hely, körülményekhez képest beszélek, vagy a mint az idő kívánja; én szemet nem hunyok a kor ferde kinövései előtt; én a vétket ostromlom; ha valaki apját, anyját megveri, vagy megöli, azért nem mondom neki, hogy te becsületes ember vagy, csak engem ne bánts ; én követem az apostol eme mondását: prédikáljad az igét; rajta légy mind alkalmatos mind alkalmatlan időben; feddődjél, dorgálódjál; intsd a hallgatókat, minden szelídséggel és tanítással; mert leszen oly idő, melyben az igaz tudomáyt nem szenvedik; hanem az ő tulajdon kívánságok szerint magoknak gyűjtenek (ravasz) tanítókat, mivel hogy az ő füleik viszketnek. És az igazságtól az ő füleiket elfordítják, fordulnak pedig híjába való beszédek hallgatásokra 2 Tim. IV: 2, 3, 4. — Jaj ott már a papnak, a hol beszéde senkit sem talál, a szívnek egy húrját sem érinti; az akaratot nem mozdítja, az értelmet nem világosítja ; ott hitem szerint igen laza, pazdarja beszéd az; ott lelkitanitóra szükség nincs. Jaj annak a papnak, ki hallgatóinak csak kurizál, hízeleg, nehogy megnehezteljenek reá, megvessék, és még a parochiából is kihurcolják; az ilyenekre illenek Ézsaiás Baavai: az ő őrállói vakok valamenynyin vágynák, semmit sem tudnak; mindnyájan olyanok, mint a néma ebek, melyek alkalmatlanok az ugatásra, szunnyadozó k, veszteg feküvők, szeretik a szunnyadást (és a ré'SJj