Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-15 / 3. szám

Nyolcadik évfolyam. 3. Pest, jan. 15. 1865. PROTESTÁNS LAP SZERKESZTŐ- ES KIABQ-hivatal: Alipótés szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. A NAPI KEKDESHEZ. • Pár évvel ezelőtt valamelyik távírda egy munka megjelenését jelentette Párisban, utánna másnap, harmadnap már jöttek az ismertetések, a rendkivüli dicséretek, a még rendkivülibb ócsáriások, rágalmak; ugy politikai mint egyházi lapok néhány hónapon át hasábokat szenteltek e műnek, majd később egy egész irodalom jött létre e mű következtében, és alig van ember a művelt világ területén, ki Renan nevét — mert hiszen mondanom sem kell, hogy erről van szó — ne hallotta volna. Ily előzmények után természetesen nagy kíváncsisággal vártuk a művet, s midőn végre megkaptuk, s olvasásához nagy mohón hozzáfogtunk, lapoztuk lapoztuk, de nem tudtuk, hol kell már nevetni. Protestáns ember, ki az utóbbi másfél század egyházi-irodalmával csak kissé is ismeretes volt, ki a deistáknak, naturalistáknak, a Straussoknak, Feuerbachoknak hirét hallotta, az alig tudta érteni, hogy e mű — hacsak ügyes Összeállítását, megnyerő irályát nem tekintjük, miként volt képes ily zajt támasztani. De egészen másként voltak vele katholikus testvéreink. Több okból — miként e lapok hasábjain is volt már több izben is említve, — egészen más hatást tett az Párizsban vagy Bécsben, mint a protestáns Németországon vagy Schweicban. Pár [hét óta csaknem hasonló körülmények között vagyunk ismét. Az adventi napok alatt, mig az egész keresztyénség a szeretet és békeség fejedelmének születési ünnepéhez készült; addig ennek földi helytartója — talán isteni sugallatból — tisztelendő testvéreihez egy levelet készített, mely alig hogy elhangzék ajkain a karácsonyi ének: „Dicsőség Istennek a menyben, e földön békeség az emberekhez és jóakarat," azonnal mintegy e karácsonyi ének viszhangjaként szétküldeték a művelt világ népeihez. Szinte félve fogék tollhoz, ez encyclicáról írandó, félve, hogy a t. olvasónak unalmat szerzek, ha ennek csak nevét is emlitem. Karácsony óta akár merre tekintünk Erópa napiirodalmában, ugy bel- mint külföldi, egyházi, politikai, komoly vagy élc-lapokban mindenütt e szó ötlik szemünk elé „Encyclika." — Én részemről, megjelenésekor mindjárt átnéztem figyelemmel, azóta is — hogy oly nagy zajt csinált — belepillanték többször; de megvallom ugy vagyok vele, mint Renan könyvével, t. i. hogy ha a világ naplójában oly nagy érdeket nem támasztott volna, én részemről elolvasása után egyszerűen félretettem volna, legfeljebb jegyzeteim közt a pápaságról vagy ultrámontanismusról szóló jegyzék után ismét egy striclát tettem volna, mint a hanyagságáról ismert tanitvány neve után, ha az secundára felel. S azt hiszem, hogy protestáns testvéreink közül velem egy véleményen, igen sokan vannak, kik e főpásztori levélben semmi különöst nem találnak. Nem, korántsem, mintha talán ennek szelleme vagy tartalma csak távolról is általunk helyeselhető volna, — nem, mert hiszen, ha ennek taglalásába bocsátkozunk, és komolyan szeme közé nézünk, hajunk is borzadoz; hanem mivel mi az ilyesmiket azon helyről már megszoktuk. Kik az ez előtt 300 évvel tartott tridenti zsinat szellemét s határozatait csak nagyjából is ismerik, ki a kathol. egyház ujabb történelme s az ultramontanismus elvei, törekvései fe 5