Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-05-14 / 20. szám

Ámde hogy az egylet ezen a sürgős célszerűség által indokolt tervét foganatosíthassa, tekintve a szándékba vett építkezésnek 25000 írtra rugó költségeit és az ezek fedezésére álló tartalékalapnak mindössze 8543 írtig terjedő erejét; az irányában eddigelé nyilvánult nemes áldozatkészségnek dúsabb és terjedtebb mérvéről kellene biztosíttatnia. És egyedül ehez köti az egylet is reményhorgonyát abbeli bizalmában, hogy mig egyfelől lassanként oly gazdagok szívei is meglágyulnak s felmelegülnek az intézet iránt, kik anoz eddigelé ridegek maradtak : addig másfelöl különösen a lelkész urak lelkesítő buzdítása és saját serkentő példája által az öneszrhélet fejlesztését és az összes egyház közreműködését is mindinkább sikerülni fog kivívnia, és ekként tömeges kis adományok által is nagyszerű eredményekre vergődnie. Vajha az egyletnek az önzéstelen emberbaráti szeretetben vetett ezen reménye s bizodalma mielőbb valósulást és ekként az úr szőlőjében ernyedetlen munkássága a legkedvezőbb siker édes gyümölcsei által minél dúsabb jutalmazást nyerne ! Azonban ne elégedjünk meg t. olvasók! ezen óhajtás puszta érzetével, hanem igyekezzünk annak ténydologgá emeléséhez saját részünkről is erőnk és tehetségünkhöz képest járulni, idézzük emlékünkbe és apostolokként szétjárva hirdessük buzdítva a szentírás ezen szavait: „Ki-ki az ő értéke és az ég áldása szerint adjon ajándékot *) intézetünknek, és megáldatik az Úrtól ki irgalmasságát el nem hagyja az élőkhöz és a megholtakhoz ! **) Kelt Pesten, máj. l-jén 1865. *** Legelsőnek tettük e cikket lapunkban, vajha a t. olvasók is első helyre tennék azt szívükben és a könyörület gyakorlatában! Minden időben és minden népek között az árvák ügye a legszentebb kegyelet tárgya volt. Az ember mindenkoron érezte, hogy a családi tűzhely körül csoportosul minden, amit igazi istenáldásul bir s azért mindég legszánandóbbnak nézte azt, ki tehetetlen gyermekkorban árvaságra jutván, a családi tűzhely ápoló áldásitól meg lett fosztva. Méltán mondhatjuk tehát, hogy a hazai prot. egyház nem bir egy-egy istennek tetszőbb intézettel, mint a pesti prot. árva-intézet, mely bárha, hála a kegyelem Istenének, eddig is szépen gyarapodott, még igen távol van attól, a mit feladatának ismer, t. i. liogy áldáshozó működését az egész országra kellő mértékben kiterjeszsze. #) Mózes V. K. XVI. R. 17. vers. *#) Ruth. II. R. 20. ve/s. Különösen papokon és tanitókon áll pedig, hogy e nagy feladat megoldását minél jobban megközelítse, s épen papok s tanítók azok, kiknek e szent vállalat előmozdítása leginkább feküdhetik szívükön. Minél kitetszőbb polcra állított bennünket az isteni gondviselés, annál érzékenyebb a csapás, ha gyermekeink ido előtt elvesztvén gyámolukat, nem lehetnek azokká, a mikké gondos nevelés mellett lehetnének. Ha tehát mindenkinek szent kötelessége az árvákat ápoló intézet segéllésére áldozni, papok és tanitók különösen érezhetik magokat arra felhívatva, nemcsak azért mert az intézetbe való bejuthatásra nézve azoknak árvái minden más árva gyermekek felett előnyben részesülnek, de még azért is, mert ahoz képest a mint a nevelés szükségét leg jobban ismerik, az intézet jótékony voltát is legtisztábban tudják méltányolni, és mint a nép vezéreinek, nekik kell előjárniok a jóban. Kedves testvéreim és hivataltársaim! Kérve figyelmeztetlek benneteket, hogy itt saját gyermekeink jövője forog kérdésben, a mi elég indok és ösztön, hogy minden jóravaló ember szeretettel forduljon ez ügy felé és meleg részvéttel ölelje kebelére. Minél nagyobb mérvben nyilatkozik az, annál szélesebb körre áraszthatja áldását az intézet. Ba 11 agi Mór. A HOLLANDI REFORMÁTUS EGYHÁZ. II. M a t e r i a 1 i s rész. (Folytatás.) 7. A szabadságról. Ha isten teszen mindenekben mindent, miben áll tehát az emberi szabadság V A szabadság ugy fogva fel, mint lehetség az élet bizonyos pillanatában valamit akarni vagy nem akarni, igy vagy amúgy akarni — nem létezik, s ez értelemben nem állhatna meg az isten világ-tervének kivitelével. A szabadság közönséges fogalma önámitáson alapszik, a szent irás, philosophia, tapasztalás ellene szólanak. Az indeterministák mindep erőködésök dacára sem tudják tapasztalatilag constatirozni, s minden további bizonyítás nélkül a gyakorlati ész postulatumának nevezik. E szerint a praedestinatio tana ellen a szabadságot felhozni nem lehet. A valódi szabadság a lélek azon tehetsége, mely által az érzéki önző természeti ösztönön uralkodik, s mint olyan, potentialiter minden embernek sajátja, a nélkül azonban, hogy már minden emberben és ugyanazon 39 *