Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-05-07 / 19. szám

örök együttlétezését az emberek javára félbeszakitá. A dolog ezen menete't, vagyis a Jézus felöl alakult képzetek lassanként kifejlődését, élettörténetének mindinkább több eszményi vonással bövitését nyomról-nyomra kisérni fogja itészetünk. Elsőben feltünteti a nemtörténeti anyag legelső lerakodásait, aztán egymásután kimutatja, hogy egyik réteg fölött hogyan képződött minduntalan másik s miként volt mindenik réteg pusztán csapadéka azon idő és kor mindenhai képzeteinek, melyben előállott, mignem a János-féle evangyéliommal nyugpont következett be, melyen túl a felebbcsigázás és egyszersmind szellemités lehetséges nem volt, de szükséges sem S miután ekkép magát a dolog menetét követjük, semmi szükségünk sincs arra, hogy a theologusok eltérő nézeteibe és magyarázataiba ereszkedjünk" (161 1.). Itt nyomban következik egy oly kevély hangon szuló s becsmérlő nyilatkozat a theologusokrói általában, mely habár a sokfélekép ingerelt és keserített szerzőnél némikép érthető is, de azért igy általánosságban mondva méltánytalan és jogosulatlan. 0 nem tud különbséget tenni theologus és theologus közt, s mindenikkel később is ugy bánik el, hogy köziilök egy ez év elején nem ok nélkül ityilvánitá : hogy S t r a u s s elődeivel és munkatársaival szemben ugy viselte magát, mintha csak az Úrnak amaz igéit választotta volna jelszónak: „M i n d azok, kik előttem jöttek: zsiványok és rabló k." *) Strauss szerint ezek a theologusok egyebet sem akarnak, mint iecsalni az itészetet egyenes utáról, tőrbe ejteni és hinárba vezetni, melyből utoljára is csak tetemes idővesztegetéssel szabadulhatni. S ehhez járul még, hogy olyanok ezek, mint száraz őszi időben a mezei egerek, ha egy lyukat betömsz, hat ujat nyitnak ki helyette másutt." O csak sajnálni tudja Z e 1-} 1 e r t midőn ez „Apostolok Története" cimü jeles művében velők nagy mértékben foglalkodva „ily csöcselékkel (Ge^indel) verekedik." Mind az által „már csak a tréfa kedveért isc

;

ő szintén kegyeskedik olykor olykor szóba állani ezekkel, kiket ezután még egy olyan allegóriával tisztel meg, hogy részemről kötelességemnek tartom annak olvastatásá^ól e helyen megkímélni magyar közönségünket. Feladatunk körén kivül esik e második könyvön is oly részletességgel át vezetni t. olvasóinkat, mint azt első könyvnél tenni ígérkeztünk, s ezentúl Strauss érdekes vizsgálatainak röviden tartalmát megemlitendjük. Első fejezet: Jézus mythusi előtörténete. E történet azon egyszerű előfeltételből indul ki, hogy Jézus messiás volt, e szerint neki mindazon vonásokkal bírnia kellett, miket a közhit a messiásra ruhá\

zoit. Első mythus-csoport: Jézus Dávid-fia. I. „Jézus, mint messiás, Dávid nemzetségéből születik." Ezt bizonyitná a nemzetségi leszármazás. *) Ján. 10, 8. A Károliforditást nem lehetett megtartanom. De Strauss kimutatja, hogy mindkét nemzedékrend ellenmondásokkal és hibákkal teljes, s a Dávidtól származásra nézve, ha bi'eles volna, sem bizonyitná semmit, miután mindkét nemzedékrend világosan Józsefre tartozik, Jézus pedig az evangyelisták szintoly világos kikötése szerint Józsefnek nem fia (324). II. „Jézus, mint messiás Dávid városában született." Köztudomású lévén, hogy Jézus hazája Názáreth, a Bethlehemben születést nehéz volt bebizonyítani. A dolgot mindazáltal kétfélekép tehették gondolhatóvá, nevezetesen vagy úgy, hogy a szülék lakását Názárethben tartották, állítván, hogy Jézus utazás alkalmával született Bethlehemben (Lukács), vagy úgy, hogy a szülék lakhelyét eleinte Bethlehembe tették át, melyet azonban velők Jézus születése után Názárethtel cseréltettek fel ^Máté). Szerző vizsgálataiból kiderül, hogy Lukács a történelemmel nagyon önkényszeriien bánt el. Az utazásra az összeírás adott volna szerinte okot, de annak idejét és módját úgy elhibázta, hogy a miatt a szülék akkor teljességgel nem utazhattak Bethlehembe (333). III. „Jézust mint messiást, Dávidhoz hasonlag próféta-férfi avatta fel hivatalába" (340). Második mythus-csoport: Jézus isten-fia I. Jézust férfiúi befolyás nélkül szentlélek nemzette Máriában. (347). Adalék: Az előhírnök megjelentése és születése (352). Jézus születése (356). II. Jézus a megtestesült isteni teromtő-ige (358). Harmadik mythus-csoport: Jézus Mózes mása. I. Életveszély és életmentés a messiási csillagnál fogva (368). Mellékrajz : Jézus felmutatása a templomban (381). II. Jézus, mint Mózes és Sámuel korán hivatásának adja magát (387). III. A messiás Jézus kiséitésnek vettetik alá, melynek a nép a pusztában Mózes vezetése alatt szintén alávettetett. (391). Másudik fejezet: Jézus nyilvános életének mythusi története. Itt azon dogmái képzetek folytán alakult dolgok kerülnek vizsgálat alá, melyeknek a történeti tárgyalásból ki kellett maradniok. Első mythus-csoport Jézus és előhírnöke. Azt fejtegeti szerzőnk, hogyan ismertették el Jánossal Jézus messiásságát és praeexistentiáját s ho -gyan indíttatnak vele követséget börtönéből Jézushoz, a mi történetileg valószínűtlennek bizonyiitatik (403;. M ásodik mythus-csoportt Jézus és tanítványai. A leendő tanítványokat Jézus, mint Cincinnatussal és Elizeussal is történt, alacsony foglalkozástól hívja el, s azoknak rögtön egész inultjokkal szakitaniok kell. Jézus követőit egykor „halak"nak mondván, a tanítványok nem lehettek egyebek mint „halászok." A vámszedő neve az első evangyélista szerint: Máté, a második és harmadik szerint: Levi. A synoptikusok Jézussal általában többször meglátogatják a vámszedőket (Zakeus). De János már Nathanaelt viszi a fa alá s ezt mondatja igaz zsidónak. O általában azt tünteti elő, hogy a tanítványok közt előkelő zsidók voltak, holmi halászról, vámosról nála szó sincs. A synoptikusok szerint Jakab, Ivéfás és János triumvirátus