Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-30 / 18. szám

Általános vélemény Hollandban, hogy a gröningai irány mostani jeles képviselőivel egyszerre ki fog halni. Az meglehet, hogy ezen irány nem fog többé valamely egyetemen tanszéket birni, követői már is sokan a baloldalra mentek át; de nem fog kihalni az uj szellem, mit Hollandban a gröningaiak ébresztettek fel, s a hollandi egyház történetében egy fényes lap fogja emliteni bátor harcaikat, miket az evangeliumi szabadság érdekében vívtak. 2. A 1 e i d a i iskola. Dr. Seholten, jeles tanár a leidai egyetemen, egy azon egyének közül, kiknek nevét Hollandban leggyakrabban halljuk. Roppant irodalmi munkásságot fejtett ki, miáltal egy uj theologiai irány alapítója lett, azon liberális irányé, mely alapul a bibliát és meglévő confessiókat veszi, szorosan tudományosan van kidolgozva, s épen ezért az orthodoxiának ez ideig leghatalmasabb ellenfele. ,,A dordrechti formulák — igy szól — *) a két század alatt előre haladt tudomány előtt jelentőségöket elvesztették. Az 1841-ki zsinat kimondotta, hogy a tudománynak joga és kötelessége, hogy az egyház tana alapelveit vizsgálat alá vegye, s ez által az egyháznak tudtára adja, hogy mi ö és mivé kell lennie ; hogy kielégitőleg s alaposan felmutassa azon sajátságos jellemét, mely azt mint keresztyén egyházat a pogányoktól és zsidóktól, mint protestáns egyházat a r. katholikusoktól, s mint reformátust az anabaptistáktól, lutheránusoktól és remonstransoktól megkülömbözteti. Korunk meg van rá érve, hogy az egyház tanát eként vizsgálja. Valamint a régi dogmatismus uralma, mely az egyház taaa betűihez ragaszkodva, minden a protestantismus elve által követelt fejlést lehetlenné tef

t: ugy a későbbi rationalismus és supranaturalismus is már csak a história tárgyai. Az első az egyház tanának nem tiszta alakjával együtt, annak lényeg ;t és elvét is félre ismerte; az utolsó félszegsége (halfheit) és közvetítő modora (Transactie) által az egyháznak mint a tudománynak rövidségére szolgált. Egyiket, mint másikat legyőzte korunk magasabb álláspontja, mely anélkül, hogy kímélné azt, mi az egyház tanában visszás, következetlen s a tudománynyal ellenkező, — a tan alapelveit megkülönbözteti a tudománynyal ellenkező formáktól, melyekben régebben kifejezték. Ezen álláspont alapján lehet az egyházat és a tudományt igazán kibékíteni. Az egyház midőn a vallás lényegét vizsgálja, szorongva ragaszkodik az egyszer megállított tanokhoz; a tudomány tiszteletben tartja a confessio elveit és alapigazságait, ezekből indul ki, mint alapokból, melyekre kell épitni az egyház *) J. H. Seholten: ,,De leer der Hervormde kerk in haare grondbeginselen, uit de bronnen voorgesteld en beoordeeld. 4-de druk. Leiden, bei Van P. Engels." 1861 — 1862. és tudomány mindig tökélyesülő épületét. Ezen magasabb egységet megvalósítani korunk feladata. Minden társaságnak, s igy az egyháznak is joga van meggyőződését nyilvánitni, elveit, melyekhez minden tagnak magát tartani kell, megállapítani. Ezen joggal élt a ref. egyház, midőn symbolikus könyveit szerkesztette. De sem az egyháznak, sem semmi némíi társaságnak nincs joga következetlenségbe esni, valamely dolog felől igent is, nemet is mondani. A symbolikus könyvekben vannak olyan tanok is, melyek a református egyház alapelveivel ellenkeznek. Ki ezekre hivatkozva akarná a ref. egyház jellemét meghatározni, hamis képet adna. Pl. a hollandi symbolikus könyv szerint az eredendő bün „neque vero ipsum per baptismum etiam penitus aboletur" — tehát ha nem is egészen, de részben eltörli a keresztség az eredendő bűnt, s igy a sacramentum „exhibens," holott ref. nézet szerint csak „significans." Hogy egyházi téren következetlenségbe, s ellenmondásba ne essünk, szorosan meg kell külömböztetnünk az alapelveket (grondbeginselen) es a dogmákat (leerstellingen). Hogy mik a ref. egyház alapelvei megtudhatjuk 1. a ref. egyházak symbolikus könyveiből, 2. a svájci reformátorok, Zwingli, Oekolampadius, Kálvin ira -taiból, 3. a 17-ik ést 18-ik század kitűnőbb theologusainak műveiből. Ezek szerint a reform, egyháznak két alapelve van, alaki és tartalmi (formeel en materiéel). Az első a,zon kérdést illeti „miként jut az ember az igazság ismeretére ?" s vonatkozik a forrásokra, melyekből, — és a módra, mely által vallásos ismeretre juthatni. A második azon kérdést vitatja „mi (materialiter) azon igazság, melyben a reform, egyház különös jellemét fejezte ki ? s melyet ez okból a ref. dogmatika irányeszméjének kell tekinteni." És ezzel a dogmatikához jutottunk, melynek fogalmát dr. Seholten igy határozza meg:*) „Disciplina dogmatica in deseribenda versatur, explicanda et tuenda religione, quae, ab initio inde humano generi insita, a Mozaismo praeparata et explicata, in Jesu Christo prodiit. Disquisitio igitur dogmatica partim est historica, ut, qualis sit religio Christiana, pateat; partim philosopha, ut quod Christianum esse historice constitit, philosophice intelligi possit riteque aestimari; partim polemica, ut profligentur haeresés." A dogmatikának a fennebbi okoskodás szerint két része van „pars formális" mely azt fejti meg „unde et quomodo scientia rerum ad religionem pertinentium homini accedat" és „pars materialis, qua ejusdem scientiae argumentum seu materies exponitur." Az idézett dogmatikát félre téve, vegyük fel újból sokkal ujabb és tökélyesebben kidolgozott vezérkönyvünket. *) Dogmaticae Christianae initia. In auclitorum usum seripsit J. H. Seholten. Lugduni-Batavorum, apud P. Engels. **) De leer der Herv. kerk.