Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-09 / 15. szám

zetünknek megmenthessük, s gyújthassunk lámpát az or szág ezen déli szélén is vallásunk s nemzetiségünknek, mely messze terjeszsze világát — meg kellett kezdeni a mult évben az építést — Isten nevében, annyival a menynyivel bíránk. — Áldott az ég ura — a ki segített eddig, segíteni fog ezután is, — benne helyezénk reményünket, s folytatánk a nagy munkát. Most ott áll Új-vidék városának kellős közepén egy kitűnő Ízléssel készült magyar ref. templom tető alávéve s mellette egy csinos célszerű paplak jobb jövőre számítva. — Ott áll az annyira szükséges Isten háza, de csak félig elkészülve, — s nekünk nincs több erőnk, nincs több pénzünk, bogy az építést tovább folytathassuk ; — mit tegyünk ? hova forduljunk ? — Hozzátok fordulunk hazánk lelkes fiai , — miért ne lépnénk elejbétek bizalommal? Hát csalatkozott-e bennetek az az ügy, hol szegény honfiaitok jobb-léte, hol nemzetiségtek emelése, jobb jövő előidézése, s a nyomor fiainak megmentése forgott szóban? Nem soha; — ez a mi ügyünk pedig a ti ügyetek is itt vallás és nemzetiség van kérdésben, — mi hisszük, hogy nem fogunk bennetek csalatkozni, és esdő könyörgéseinkre filléreiteket újra összerakjátok s győzelemre segítitek elkezdett munkánkat. — Szűkölködők s ínség gyermekei vagyunk mi, ha velünk szívesen jól tesztek, a mint Pál apostol mondja „az Isten megteheti, hogy a ti jó kedvetekbőü adakozásoknak haszna terátok visszatérjen.u E végre mindenek felett a főtiszt, superintendens, esperes és lelkész uraknak könyörgünk, — s a magas-Isten áldását reájok eddigi irányunkban tanúsított nagykegyü jóságukért is leimádkozva — újra esedezünk, hogy miután a n. m. Helytartó-tanács ismételve megengedte egyházunk részére a segély-gyűjtést, — de saját küldötteinket ki nem bocsáthatjuk, kegyeskedjenek magas köreikben s egyházaikban, szegény egyházunk számára minél több segélyt gyűjtetni, — fillérekből is szép összeg jön, — s csak lelkesedés és buzdítás ne hiányozzék népünk — még e végzetteljes napokban is — ott hol vallásának és nemzetének szolgálhat buzgótalan nem szokott lenni, fillérét a szent ügy oltárára mindenkor szívesen leteszi, mert tudja áz írásból, bogy a szíves adakozót szereti az Isten. — Reménységünk most is van tehát, hogy minden t. lelkész úr s minden lelkes és vallásos honfi, ki fel tudja fogni a jövőre kiható nagy horderejét itt az ország szélén egy magyar ref. egyház megalapításának, nem vonja meg néhány fillérét, sőt egyebeket is buzdítva a jószivüek összerakott kegyadományaival bennünket szegény testvéreit meg fog mielőbb örvendeztetni. Különösen pedig előre is a legalázatosabban esedeznünk ügyünket szívén viselő s a szent és nemes ügyért áldozni kész minden lelkes honfiainknak, hogy az általunk rendezendő sorsjátékot, mit e f. évben keresztül vinni szándékozunk buzgó pártfogásukba venni kegyeskedjenek; — oh mert — itt a hon szélén az az Istenháza mely a Magyar- és Erdélyország annyi sok száz és ezer fiainak becses segélyeiből kezdetett, csak ugy leend elkészülve, |ha szent törekvéseinket nemes áldozataikkal tovább is segítendik. De talán fogják mondani némelyek, — adtunk már az uj-vidékieknek, most már csináltassák templomukat, áldozzanak maguk. — A ki igy beszél, az bizonyosan nem olvasta s nem vette szívére ennek a szegény egyháznak aprót, lapban a mult 1863-ik évben leirt szomorú helyzetét. Mert áldoznak a mi híveink is, a mi tőlük telik ; de nagyobb részint napszámos koldusok; — a szegény koldus éhségét enyhítendő ismételve meg ismételve azon jószívüeknél zörget,,kik üres kezekkel maguktól soha el nem bocsáták. — Remeljük azért, hogy kik megérteni és szívökre venni tudják ennek az egyháznak jövőt néző fontosságát, azok ha már egyszer krt nyújtottak, filléreiket is szívesen adandják szűkölködő testvéreiknek, tudván a bölcs szavait ,.kölcsön ád az úrnak, ki kegyelmesen ád a szegénynek, és az ö jótéteményét megfizeti neki.1

* Igen megfizeti ugyan az Isten a jótéteményt és nem szükséges a szíves adakozást kikiáltozni, — mert maga az idvezitő mondja „mikor alamizsnát osztogatsz ne tudja bal kezed, mit cselekszik jobb kezed, hogy a te alamizsnád titkon légyen, a te atyád pedig ki reád néz titkon megfizeti neked nyilván; de mindazáltal hogy kimutathassuk mi is nagy — jóltevőink iránt keblünkben honoló forró hálánkat, kötelességünknek érezzük a nagy közönség előtt — minden rendbeli kegyes adakozóinknak a legmelegebb köszönetünket nyilvánítani. — Mert ki csak pár évekkel is megfordult a délvidék ezen egyik legszebb városában Uj-vidéken s az itteni reform, egyház siralmas állapotával megismerkedett, lelkében megszomorodva távozott el, — az ha most jönne el hozzánk örömmel szemlélhetné a bámulatos előre haladást, mit felejthetetlen nagylelkű ügybarátaink segélyezése után e néhány évek alatt tett. A háládatosság a legszebb s embert leginkább felmagasító erény lévén e földön; a hála szent érzelmeivel áldozni, s a háladatosság szerény virágaiból akarunk mi is emléket készíteni számtalan nagylelkű adakozóinknak, midőn a nyilvánosság előtt irányukbani tartozásunkat most leróni sietünk. Az 1863-ik évben magyarországi kegyes adakozásokét e becses lap hasábjain kimutatván, most 1-ör erdélyi hittestvéreink adományait kívánjuk közölni röviden : Kolozsváron gyűlt be 245 frt o. é. 93 kr, ebből adott a lelkes tanuló ifjáság 10 frt, a városi pénztár 5 frt, az iparos olvasóegylet 10 frt, az asztalos céh 5 frt, a polgári olvasótársulat 10 frt, a casino 21 frt, a reform, egyházi pénztár 10 frt, és az evangelicus egyház 4 frt. -— Déésen 89 frt 83 kr, ebből adott: a casino 5 frt, a ref. fiu iskola 5 frt, a ref. egyház 5 frt, város 5 frt. — Retteg=lí frt 35 kr, Fel.-ör=3 frt 70 kr, Bethlen ló frt 70 kr, Somkerek 5 frt 40 kr, Bacza 3 frt, Kozárvár 1 frt, Al.-őr—= 2 frt, Udvarhely 4 frt 40 kr, Számosujvár=41 frt 54 Szék 14 frt 68 kr, ezt eddig gyűjtötte Tatai István refegyházunknak egyik legbuzgóbb tagja, de a székváros-