Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-02 / 14. szám

lömb-külömb charismák által terjesztetik Istennek országa, és országának terjesztésére szükségesek az — — — éles pennák is ! De erélyesen tiltakoznom kell Schnell úr azon kifejezései ellen, melyekkel „irodalmi modoromat" megtámadja. Én fentidézett nyilatkozatommal nem követtem el „szörnyű illetlen dolgot," sem pedig „alaptalan és jogtalan sértegetéseket," sem pedig „anathemát1

' senkire nem mondottam, és az ,,irodalmi polémia határát túl nem léptem !" Tudom mennyire mehet egy iró polémiában, hol az „illö"nek a határa, tanultam azt mind külföldi, mind hazánkbeli Íróktól. De ugy látszik Schnell K. úr azt nem tudja. Nézze meg a Röhr és Hase, a Stahl és Schenkel közti vitairatokat, — olvassa Schenkelnek a Stahl elleni: Union, Confession und evang. Christenthum című vitairatát, — tekintse meg s Kahnis és Nitasch közti polémiái iratokat, nevezetesen az elsőnek „D i e moderne Unionsdoctrin" cimü röpiratát és Nitzschnek válaszát : Würdigung der von Dr. Kahnis gegendie Union gemachten Angriffe, — tekintsen vissza e század elejére, olvassa az akkor megjelent vitairatokat, — emlékezzék meg arról, hogy tractáltatott H e r d e r Schiller és Körnertől, — vegye figyelembe, hogy a hiterős Har m snak mennyit kelle szenvednie a rabies theologorumtól, hogy irodalmi férfiaktól gyöngédtelenül előbbi foglalkozására emlékeztetett: ,,Er möge nach wie vor seine Sácke zur Mühle tragen," mondták, sőt gunykölteményeket készítettek reá, melyeket a suszterinasok az utcán énekeltek: „Rosen auf den Weg gestreut, Und des Harms vergessen." *) De nem szükséges, hogy külföldre menjünk megtanulni a polémia határait, saját tűzhelyünknél látjuk, mennyire mehet egy iró polémiában. Emlékezzék csak vissza Schnell úr a „feltámadási vitára— olvassa dr. Ballaginak és Filónak iratait, — vegye kezébe a dr. Szeremlei elleni bírálatot, — emlékezzék a legközelebbi múltban a Szilágyi és Révész közt folyt polémiára, és — — aztán Ítéljen: vájjon oly „szörnyű illetlen dolgot" követtem e el az által, hogy, mint positiv irányú theologus, fájdalmamat nyilvánítottam a „confessionalis tudat elenyészése, a rationalismus theologiai tan- s templomi szószékeinkeni uralkodása felett ? !" A rationalisták eléggé korbácsolták az orthodox theologusokat. De hát legyenek ők olyan „noli me tangere"-félék ? Mi orthodox theologusok ne cáfolhassuk őket? „Hanc veniam damus, petimusque vicissim." Én ugy vagyok meggyőződve, hogy a legélesebb „tudományos" polémia is a tudomány javára, előmozdítására szolgál. Bizonyítja azt a feljebb *) Dr. Hagenbach. Die Kirchengesch. des 18. u. 19. Jahrhunderts. 356. 357. lapon. említett Ballagi- Szeremlei- Filó- Szilágyi- Révész-féle ügy, mely kétségkívül nagy löktetést adott theologiai tudományunknak, ezen viták legalább egy decenniumraal vitték előbbre theologiai tudományosságunkat. Kár volt tehát Schnell K. úrnak a „Prot. Egyh. Lap" palástjába burkolódni és azzal előállni, hogy ha majd az ő észrevételeit is „badarságnak" nevezném, nem felelne, „mert ez által e lap kimondott (hol s mikor ?) elvét sértené meg" (?). — Nyugodtan bizom az ítéletet a tisztelt olvasóra; Ítéljen a nyájas olvasó : vájjon megérdemlettem-e oly rendreutasitást, minővel Schnell úr engem megtisztelt ; de meg nem állhatom, hogy „egy" észrevételt ne tegyek. Ha már Schnell úr lelke meggyőződése szerint illetlenséget követtem is el, szép lett volna tőle, ha gonoszt gonosszal nem fizet vissza, hanem szép szelíden feltüntette volna tévedéseimet. De _ő látja másnak szemében a szálkát, de saját szemében nem veszi észre a gerendát. Azért nem fog ártani, ha elolvassa sz. Pál apostol Rómába írott lev. 2. fej. 21. versét, hol lelki épületére és utánozásra meg vagyon irva: Ki azért mást tanitasz, te magadat nem tanito d-e ? Szememre lobbantja Schnell úr az „Evanjelik" iránti lovagiatlanságot és udvariatlanságot. Már ezen kifejezéseket inkább acceptálom! De ki legyen lovagias és udvarias oly egyházi lap irányában, mely egyháza iránt oly — — — „udvariatlanságot" követett el, mint az „Evanjelik." Bocsánatot kérek, hogy már egyszer elmondott dolgokat kell ismételnem. Az „Evanjelik" kérdéses cikkének azon pontjára, melyben mondja: „a honi törvények, nevezetesen az 1791-iki „evangélikusoknak" neveznek minket és csak mint „olyanoknak" adnak nekünk szabad vallásgyakorlati jogot: A ki magát „lutheránusának és egyházát „lutheránus egyháznak" akarja nevezni, azt nem illeti sem az 1791-iki, sem az 184%-iki törvénycikk, hanem az 1523-iki éz 1525-iki, ,,mely a lutheránusokat megbüntetni, javaiktól megfosztani, az országból kiirtani és megégetni parancsolja" — ezen következtetésre — mondom — azon megjegyzést tettem: „sí tacuisses, philosophus mansisses." Ezen okoskodást neveztem: „badarságnak, a törvények kificamított, jezsuita interpretatiojának," és akármennyire is nem tetszik Schnell úrnak ezen kissé éles nyilatkozat, — én abból egy jotát sem húzok vissza. Ugyan kérdem: mi nagyobb „udvariatlanság" és „lovagiatlanság" — az-e, midőn egy evangelikus egyházi lap hilsorsosira csak azért akarná az 1523-iki és 1525-iki embertelen törvényt alkalmaztatni, mert magukat tán „lutheránusoknak" akarnák nevezni, — vagy az-e ? midőn egy evangelikus lelkész a törvény ily hallatlan magyarázatát „badarságnak" stb. nevezi. Ha az „Evanjelik" cikkírója csak is annyit mondott volna: hogy a kormány ezen név általunk történhetendo felvétele miatt a töövényszabta jogokat és oltalmat tőlünk meg fogja tagadni, még az ellen is kénytelen lettem volna protestálni és a cikkíró következtetését helytelennek nyilvánítani, mert — jóllehet