Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-02 / 14. szám

BIBLIATUDOMÁNYI TANULMÁNYOK. Mózes öt könyve. (Folytatás.) Astruc nyomaiba léptek : 1. I 1 g e n, ki ily cimü munkájában: „Die Urkunden des Jerusalemischen Tem­pelarchivs in ihrer Urgestalt, 1 Theil. Halle 1798. a Je­hovista mellett egy korábbi és egy későbbi Elohistát vesz fel, mely háromféle okmányokból egy jóval Mózes után elt gyűjtő egybeszerkesztette a Genesist. Ilgen e mun­káját be nem fejezte s igy nehéz felette Ítéletet mondani. 2. Eichhorn ismeretes „Einleitung ins alte Testa­nient"-jében Astruc nézetét bővebben kifejtette és szaba­tosabb részletezés által tudományosb alakot kölcsönzött neki. Eichhorn is a Pentateuchus szerzőjének Mózest tartja, ki midőn munkáját régibb okmányokból összeal­kotta, első helyt az Elohista- és Jehovista-okmányokat használta fel. Eichhorn aztán a nevezett két okmányt szoros birálat alá veszi, és megmutatja, hogy azok nem pusztán abban kulömböznek egymástól, hogy Istent kü­lönböző névvel jelölik, hanem felfogásban, irmodorban, szójárásokban nem kevésbé kitűnő mindegyiknek saját­ságos mivolta. így pl. a Jehovista-okmányokban Isten határozatai ugy tüntetnek fel, mint annak gondolatai vagy mint önmagához intézett beszéd (Gen. 6, 6, 7 és 8, 21, 22.); az elohista-okmányban pedig Isten a maga határozatait mindég emberrel tudatja (Gen. 6, 13; 9, 8, 9). A nemzetségi sorok a Jehovistánál geographiai, az Elohistánál kortani szempontból készitvék (v. ö. Gen. 10 fg. ugyan csak Gen. 5 és 11, 10 — 29-el), Az egyik a mű­vészetek feltalálóit szereti följegyezni és minden általa is­mert nemzeteket elbeszélési rámájába foglal (1. Gen. 4, 17, 24—9, 21-27. — 10, 8, 9. — 11, 2-9.), mig a má­sik csupán Izrael nemzetségének történelmére szoritkozik (Gen. 11, 25 fg.). A Jehovista-okmányban sok népdal találtatik beleszőve (Gen. 4, 23, 24. — 10, 9.-9, 25—27. —25, 13.—49 f.), az Elohistánál ilyesminek semmi nyoma. Azonban nem lehet az embernek e dolgokról tiszta fogalma, ha legalább egy példában nem látja, milyen a pentateuchusi elbeszélés architektonicája s milyen ter­mészetűek az emiitett ismétlések, — Tegyük fel e célra Nóe és az özönvíz történetét. Elohista. Jehovista. 6, 12 Látván Isten (Elo- 6, 5. Látván tehát az Úr him) a földet hogy romlott, (Jehova), hogy felette nagy mert megvesztegette min- az ember gonoszsága a föl­den testi lény életútját e föl- dön és szíve gondolatinak dön. 13. Mondá tehát Isten minden képzeménye mindég Noénak : Minden testnek csak roszaság 7. S vége elérkezék nálam, mert mondá az Úr : Eltörlöm az a föld megtelt erőszakkal I embert, kit teremtettem a általuk, azért is elvesztem I föld színéről: az embert,bár­okét a földdel együtt. I mot, íérget és égi madarat ! egyaránt, mert bánom, hogy alkottam azokat. 6, 9. Noé igaz, feddhetet­len férfi vala kortársai közt; Istennel járt vala Noé. 6, 19. És minden élőből, minden testből, mindenből felest vigy be a bárkába, hogy veled együtt életben tartassanak meg, — hím és nőstény legyen az, 20. Ma­dárból neme szerint és a ba­romból neme szerint, a föld minden csúszómászójából neme szerint; mindenből egy-egy pár menjen behoz zád, hogy életben megtar­tsad. 6, 17. Mert ime én özön­vizet hozok a földre, hogy elveszítsek minden testet, melyben életlehellet van az ég alatt; valami a földön vagyon, meghal. 6, 22. S megtette Noé. Mind a képen cselekvék, a mint megparancsolta vala neki Isten. 6, 18. • menj be a bár­kába, te és fiaid, nőd és fiaidnak nejei teveled. 7, ll. Noé életének hat­századik évében, a második hónapban, a holnap tizenhe­tedik napján, az nap sza­kadtak meg a nagy mély­ség minden forrásai s az egek csatornái megnyilat­kozának. 12. S lőn eső a földön negyven nap és negy­ven éjjel. 7, 13. Azon napon ment be Noé, Sém, Chám, és Já­fét, Noénak fiai, Noénak fe­lesége és fiainak három fe­lesége ő vele a bárkába. — 14. Ok és minden állat ne­me szerint, minden barom az ő neme szerint, és min­den földön csúszómászó fé­reg az ő neme szerint és minden repeső neme szerint, minden madár, minden szár­nyas.—15. Bemenének Noé­hoz a bárkába, ketten ket­ten minden testből, mely­ben élet lehellete vagyon.— 16. S a melyek bementek. 7, 1. Mondá az Úr Noé­nak ... tégedet láttalak igaz­nak lenni előttem e korban. 7, 2. Minden tiszta ba­romból végy magadhoz he­tet hetet, hímet és nőstényt, a tisztátalan baromból pe­dig egy párt, hímet és nős­tényt. 3. Az égi madarak­ból is hetet-hetet, hímet és nőstényt magva fentartá­sára az egész föld szinén. 7, 4. Mert hét nap múlva én esőt bocsátok a földre negyven nap és negyven éj­jel és eltörlök minden élő­lényt, melyet teremtettem, a földnek színéről. 7, 5. Cselekvék azért Noé / mind a szerint a mint az Ur neki megparancsolta vala. t 7, 1. Mondá pedig az Ur Noénak: menj be te s egész házad népe a bárkába. 7, 6. Noé pedig hatszáz éves vala, midőn az özön­vész vize a földön vala. 7, 7. Beméne tehát Noé és az Ő fiai, az ő felesége, és fiainak feleségei ő vele a bárkába az özönvíz előtt.— 8. A tiszta baromból és a tisztátalan baromból, a ma­darakból, és a földön csúszó mászó állatokból. —Ketten­ketten menének be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény; a mint az Ur Noénak meg­parancsolta vala.

Next

/
Thumbnails
Contents