Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-03-26 / 13. szám

Viktor, stb.) a ref. lelkésznek 19 hold szántóföld s 3 hold erdőből állott földbirtokát egy telekre, a ref. tanitóét féltelekre egészítvén ki, az egyház hivatalnokainak földbirtokát jelentékenyen növelték. Szaporodik a vallásos élet szent oltárán áldozók száma, s a nagylelkű áldozók valláskülönbségre tekintés nélkül, a felekezetességen fölül emelkedett lélekkel szilárdítják az egyházat, mely egyik erős alapja a nemzeti jobblét felviiágozásának. Emlékezhetnek e lap t. olvasói, hogy egyh.megyénk mult évi képviseleti gyűlésén inditványoztatott s végzéssé lőn a lelkészeknek évi egy forinttal, a tanítóknak 50 krral megadóztatása oly céllal, hogy az igy bejövő ősszegnek része a n. t. egyházmegyei könyvtár csekély (csak 400 forintból álló) alaptőkéjének növelésére, s

/4 része pedig folyóiratoknak és a jobb könyveknek évről évre járatására s illetőleg megvételére forditassék. Örömmel jeleztük akkor ez indítványnak végzéssé tett emelte-te'sét, mint egyházmegyénk szellemi életében rendkívüli horderejű, s a tudományos élet fejlesztésére — tovább vitelére áldón hatandott mozzanatot. E végzés azonban — fájdalom! — papiroson maradt, mert az évi illeték beszedésével megbízott egyh.megyei látogatás jelentéséből kitűnt, hogy a nagy többség megtagadta befizetését. Mig áldozatnak is csekély ez összeg, s azon esetben is, ha áldólag nem önmagunkra hatna vissza, örömmel kellene hoznunk a közügyért . . . s mennyivel örömestebb hozhatjuk akkor, mikor — mint a jelen esetben is — saját szellemi ériékünk növelésére kamatoz, még pedig oly nagy kamattal, mely mellett az általunk letett anyagi tőke — mint nem is említhető csekélység — ugy enyészik el. S mert a fizetési kötelezettség egyházmegyei végzés által van szentesitve, nem is puszta áldozat ez többé, melynek meg vagy nem hozatala önkényünktől függ, hanem oly kötelesség, melynek teljesítése alól csak a törvényes fensőbbség iránti tartozó tiszteletnek és engedelmességnek felmondásával vonhatnók ki magunkat. S kérdés: szabad-e ezt tennünk? — és ha szabad .... mire való akkor a fensőség? — Nem vált-e eddig is szégyenére egyházmegyénknek, hogy hazai prot. lapjainkat sem voltunk képesek meghozatni ? hogy a „Prot. Egyh. és Iskolai Lappot és a „Sárospataki Füzetek^et anyagi erő hiánya miatt nem járathattuk'? — a prot. tudományos világ ujabb kori mozgalmai terra incognita voltak előttünk, s holt taggá válíunk mintegy az egészben, melynek szerves tagjául vela együtt működés, hatás, életmozzanataiban résztvétel által kell magunkat bebizonyítanunk ? A szegénység nem ok, lelki életéért adhat s kell is adnia évenként legalább egy forintot annak, a ki lelki vezér a gyülekezetben, mert ha saját lelkét képezetlenül hagyja, mikép képezheti akkor hallgatóinak lelkét ? . . . ha vak vezeti a vakot, nem esnek-e mindketten verembe? — ha a megállapodásnak vékája alá rejtetik a világosság, mi tetetik ki akkor a középre, hagy onnan világoljon mindeneknek ? . . . ha a só megizetlenül, mivel sózatik meg akkor az étel? . . . Es ha szegénység miatt tagadjuk meg az egy forintot, hihető-e akkor, hogy önmagunkra szorítva fogjuk megszerezni az ön tovább képezés azon eszközeit, melyeknek közös erővel megszerzéséhez ily csekélyre szabott évi illetékkel sem akarunk járulni ? — Epen azért kell közerővel e.megyei könyvtárt alapítanunk, mert szegények vagyunk, mert szétszórt erők nem szerezhetik meg mindazt, a mi közerővel megszerezhető, s a minek okvetlen meg kell szereztetni, ha csak a haladó kortól elmaradni, s oly vezetőkké törpülni nem akarunk, kiket még a vezérletünkre bizott hívek közül is megszégyenithetnek oly egyesek, kik haladván a korral, ismeretesek levén a prot. egyháznak ujabb tudományos mozgalmaival, messze tiílszárnyalanclanak bennünket, s tanítványokból tanítókká leendenek. Egyh. megyénknek területi kedvezőtlen helyeztetése, a hosszan elnyúló megye Fehérvár vidéki s belső salai egyházainak a könyvtár központi helyiségétől Veszprémvárostóli messzesége, s a könyvkivitelnek ez általi megnehezitettsége sem elegendő ok arra, hogy az egyh.megyei végzés által megtestesített szent igét elejtsük, mert csak erős akarat — önképezési vágy no hiányozzék bennünk, akkor győzedelmeskedni fogunk ezen látszólagos nehézségen. Csak akkora hitünk legyen, mint egy mustár mag, hegyeket fogunk kimozdítani helyeikből, s még inkább kimozdíthatjuk a távolság által utunkba gördített látszólagos akadályt, mely nem hegynek — de halomnak sem nevezhető oly erős akarattal szemben, mely — akadályok leküzdésével bár — de előre tör dicső célja felé, s minővel,.a lelkészi és tanitói testületnek bírnia kell. Az egyházmegye nem is ejtette el az általa már megtestesített életre való eszmét, mert elejtése egy lett volna a szellemi élet magasabb fokáróli visszaeséssel, a vissza esés útja pedig nem az élethez, hanem halálhoz vezet. A mult évi végzést ujolag megerősítette, s kötelességévé tette az illetőknek, hogy hátralékukat mielőbb befizessék, szabadságában állván egyes tehetősebb, anyagi értékkel gazdagabban megáldott, szellemileg emelkedett s a közügyekért áldozatkészen lelkesedő hitrokonainknak e könyvtár alaptőkéjének neveléséhez gazdagabb adománynyali hozzájárulás, s hisszük, hogy az öt talentomos szolgák nem is fognak az áldozat oltárától elmaradni, mert jól kereskedik az, ki egyházunk — s ez általi közvetítettségben nemzetünk szellemi életének fejlődését s emelkedését előmozdító tőkét növel áldozathozatalával Szellemi jobblétünk alapföltétele anyagi jobblétünknek is, s szellemileg erős népen a pokolnak kapui nem vehetnek soha diadalmat. Olvastatott a lelkészi körvizsgálóknak az iskolák szellemi állását s a tanítók szorgalmát kitüntető hivatalos jelentése, melyből kiderülvén, hogy az iskolákban hol 3, hol 4, hol 6 osztályba soroztainak a növendékek, tek Véghely Imre tanácsbiró úr — ki egyúttal a veszprémi helv. hitv. egyházmegye által választott önálló tanügyi bizottmánynak elnöke — indítványozta: állapítsa meg az egyházmegye, hány osztályba kell besorozniok a népiskolai tanítóknak növendékeiket, s mindenik osztályban minő tudományokat s mily arányban kell ta-