Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-03-26 / 13. szám

tanácsszék előtt beismert tévedéseit mutatja magra a könyv első lap'a, melyet név és vizsgálat nélkül bocsátván világ eleibe : megvetette mintegy a kinyomatandó könyvekről 1823-ik évig hozott több rendbeli k. királyi parancsolatokat s egyházkerületi rendeleteket, — és én ugy hiszem, hogy nem is volt több bizva a veszprémi e.megyei tanács székére, mint az ezérti feddés, figyelmeztetés, -- a f. t. superintendens úr előtti megjelenés meg a Komjáti Classis 1-mae Canon XXVII. szerént lehetett. E helyreigazítással tartoztam a dunántúli egyházkerület mindég jóra, szépre törekvő szabad szellemének, gondolkozásmódjának, — a szóba hozott időben kormányzó egyházi és világi hivatalnokok jó emlékezetének, — az igazságnak, — és magának Sz, S. úrnak is. Szikszai Pál, balaton főkajári ref lelkész. T. BARTALUS ISTVÁN ÚRNAK. Midőn e lapok t. szerkesztője a 9. számban megjelent rövidke cikkemet e cimmel közié: „h álljuk mit szólnak túlfelől" s ezt megcsillagozva mint — egy felhivá igen tisztelt uraságodat a feleletre: vártam I. úr munkájának bővebb ismertetését. — Ez azonban nem történt meg. Mielőtt a 10. számban megjelent cikkre pár szóval felelnék, hadd mondják el még egyet-mást is. Én január hó végével egy cikket küldöttem a kérdéses műről e t. lapok számára, mely azonban a szerkesztői kosárba tétetett. — Ebben — egyebek közt — a hangnemek megválasztása és a harmóniáról is szóllottam, példákat idézvén a kérdéses műből, melyek annak elméletével merőben ellenkeznek. — Azt mondja I. úr éneklési szabályaiban; hogy az éneklő: „minden túlságos erőködés vagy nyomás nélkül énekeljen," — s midőn e szabályt adja a XXXVI. Zsoltárt F dúrba, a LXV-iket pedig a mollba teszi, melyeknek éneklésével e szerint meglehetősen Jkell erőködni. — Ily modorban irvák a VI, — IX, - XXXV, - XXXVIII, - LXVI, - CXXXVIII, CXLIII, — CL, — stb Zsoltárok. A harmóniára nézve szinte több példát hoztam fel az V, — VIII, — XLII. zsoltárokból, és itt hasonlítást tettem Szotyori, — Lützel, — s maga a szerző Goudiméllel, — jó formán kimutatván I. úr quartettjeinek együgyűséget, — szóltam a bass szóllam rendkívüli u gr állásáról, — más szóllamok természet-ellenes megnehezítéséről, — egyes accordok d ö c ö g ö s t o 1 t á r ó 1, — mondám hogy miután a gyakorlati részre nézve Sz. „kar énekes könyv e," — az elméletire t. uraságod „Z e n e k á t é j a" megjelent, kár volt a kérdéses művel elő állni. Ez lett volna a túlfelöli szó. Egyet azonban akkor feledék, azt nevezetesen: hogy igen kár volt I. úrnak ugy nem tenni, mint Sz. cselekedett, — nevezetesen: mielőtt müvét sajtó alá adá, kérdezett volna meg némely zenetudósokat, ha vájjon érdemes-e a munka arra, hogy a nagy közönség elé bocsáttassák, nem csak, hanem hogy a tetemes kiadási költséggel felér-e a mű benne? Ha külföldre nem akart is menni I. úr—hála Isten—itthon is talált volna egyéneket, — hiszem hogy Mocsonyi Thern, Bognár stb. sőt — ne sértsen t. uraságod szerénységét — ön is — mint valóban szakavatottak s elismert tekintélyek — az ügy érdekénél fogva — szívesen nyilvánították volna véleményüket. *) E kitérés után feleletül ezt mondom: Szotyorit Ivánka rovására dicsérni nincs, nem is volt szándékom, csak azért hoztam fel Sz.-ból példát, mert más — legalább nálunk — nincs, kitől hozhattam volna, — különben Sz. munkája nem szorul dicséretre. A szorgalmas munkást sincs szándékomban a munkától elvonni, — csak a rosz munkást kívántam müve gyengeségeire figyelmeztetni, — mert ugy vélekedem hogy vagy jót, vagy semmit se adjunk. A zenéveli saturáltságra nézve pedig egészen más t. uraságodnak az utóbbi cikkbeni mondása mint az elébbi. — Ez ugyan is: ,,midőn sokan oly zenével saturáltak után indulnak, kik nem fontolják meg, hogy a vallás nem egyes kiválóan műveltek sajátja, hanem a népé, — kik a néppel nem törődve a maguk szempontjából reformálnak." Én ezt -- megvallom — egyenesen Sz.-ra láttam alkalmazva, mert ő csakugyan olyanok után indult, kik az I. úr által használt Lorittus-féle pókhállós rendszert s elnevezéseket félre téve, az ujabbkori zene igényei szerént munkálkodnak. — Igen, mert még bírálat végett is olyanokhoz küldé munkáját, kik — mint a conservatoriumokból kijött tanítványaik (nálunk Szotyori, a róm. kath. atyafiaknál Hajdú, Zsasskovszky Ferenc és Endre) munkálatai bizonyítják — ujabb szellemben haladnak. A monopolisatióra annyit mondok, hogy inkább monopolisáljunk — e tekintetben — valami jót, mint használjunk sok roszat, s mondom — e tekintetben — örömmel monopolisálnám az elméleti részre vonatkozólag t. uraságod „Z e n e k á t é j á t,"— Szotyori ,,k a r é n ek e i t" pedig a gyakorlatira. Ezen kifejezésre: ,,a kéz ugyan Ézsaué, de a szó Jákob szava" röviden annyit mondhatok;—hogy én senkivel se trafikáltam e kérdéses dologban, s ezt tenni, sértené mind egyéni, mind papi jellememet. — En a politikát csak a politikában szeretem, ellenben minden más dologban nyílt, c-szinte vagyok s biztosíthatom t. uraságodat, hogy mind a kéz, mind a szó Ézsaué, — vagy *) Tudomásom szerint épen ezt tette I. úr s épen illetékes oldalról jött jóváhagyás után adta sajtó alá müvet. S z e r k.