Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-08 / 2. szám

tes (pestiferos) könyveket, röpiratokat és lapokat szórnak szét a föld kerekségén, csalják a népeket, és a roszakaratu hazugságok által istentelen állításokat terjesztenek szét. Hasonlókép tudva van előttelek, hogy időnkben némelyek sátáni szellem által vezetve és felizgatva az istentelenség azon mértékéig jutottak, hogy már Urunkat, Jézus Krisztust tagadják, és istenségét a gonosztevők vakmerőségével nem irtóznak elvitatni. Ezen alkalommal nem mulaszthatjuk el, hogy titeket érdemlett dicsérettel és jutalommal halmozzunk el, kik főpásztori szavaitokat ily szörnyű istentelenség ellen fölemelitek. így fordulunk tehát mi, ezen iraíunkban ismét hozzátok, és pásztori buzgalmatoktól várjuk, hogy ti a szellem fegyverét megragadva, az ur Jézus Krisztus kegyelmének, sokszorozott törekvéssel, mindinkább arra forditandjátok figyelmeteket, hogy a rátok bízott hívőktől eltávoztassátok azon növényeket, melyeket nem Jézus ápol, mert nem az atyától plántáltattak. Ne szűnjetek meg a hivőkat megtanítani, hogy minden boldogság csak magasztos vallásunkból származik, s csak azon nép boldog, melynek ura maga az Isten. Tanítsátok, hogy a birodalmak a kath. hit alapján nyugosznak, 8 hogy az uralkodói hatalom nem a világi kormányzásra, hanem főleg az egyház védelme végett adatott (St. Leo ep. 156.), s hogy a fejedelmeknek, államoknak és királyoknak semmi sem hozhat több hasznot és dicsőséget, mint ha ők, bölcs és erélyes elődünkuek, szent Félix pápának Zeno császárhoz irt levele szerint a kath. egyházat saját törvényeit alkalmazni megengedik, és senkinek sem engedik meg az egyház szabadságát megsérteni. Mert bizonyos, hogy az uralkodók ügyére nézve üdvös az, hogy a midőn Isten ügyeiről van szó, a királyok akaratukat, Krisztus papjai akaratának alárendeljék nem pedig fölé helyezzék. De ha máskor is mindig, különösen most szükséges ez, az egyház és polgári társaság jelen állapotában, tekintve a roppant összeesküvést a kath. ügy és apostoli szék ellen. Ezért kívántuk a hivők ájtatosságát felbátorítani, hogy szünet nélkül a világosság és irgalom atyjához alázatosan könyörögjenek, és hittel telve folyamodjanak Urunkhoz, Jézus Krisztushoz, aki vére által minket kiengesztelt az Istennel. Ezen iratnak ereje által tehát minden kath. hívünknek teljes jubiíaeumi bucsut adunk egész hónapra a következő 1865-ki esztendőben, de nem azontúl, melyet ti tisztelendő testvéreim azon módon rendeltek el, miként ,,Arcano Divinae Providentiae" brevénkben (nov. 20. 1846) megírva vannak, az ezen brevében általunk nyújtott teljhatalmakkal. Akarjuk, hogy az azon brevében előadottak megtartassanak. Ezt adjuk mi anélkül, hogy ezzel valami ellenkező, ha mindjárt az valamely különös említésre vagy derogatiora is érdemes volna, ez ellen szólhatna. S hogy minden kétség és nehézség elháritassék, ezen breve egyik példányát hozzátok küldeni elrendeltük. — Ezután intés következik az Isten irgalmára való hivatkozásra; kéri a boldogságos szűz segítségét, s osztogatja az apostoli áldást az ismert formulák szerint. — A keltezés igy szól: Rómában, Szt. Péter egyházában, dec. 8-án 1864. az Istenannya szent szűz makulátlan fogantatása dogmájának megállapítása után a tizedik esztendőben. Az encyclikához mellékelt jegyzék 80 tételt, tartalmaz. A pantlieismus, naturalismus, az absolut és mérsékelt rationalismus, az indifferentisreus, socialismus, communismus, titkos és bibliaterjesztő társulatok, a szabadelvű papi egyletek (Olaszországban), az egyházra és jogaira nézve fönálló tévedések, ugyanezek a polgári társadalom lényegét illetőleg, s az egyházhoz való viszonyát tekintve, a természetes és keresztyén erkölcs, a keresztyén házasság, a világi hatalom s végre a szabadelviiség tévedései össze-vissza elvettetnek, idézésével az illető allocutiónak vagy eneyclikának. E jegyzék velejét a „VtlancV szerint a következőkben adjuk: Jegyzéke korunk azon tévtanainak, melyeket Pius pápa consistorialis allocutioiban, encyclikáiban s egyéb apostoli irataiban megrótt, (notantur). I. §• Pantheismus, N a t u ralis mus, és a bsolut radicalismus. 1. Nem létezik legmagasb, legbölcsebb s mindent előrelátó, a világtól külön isteni lény s Isten egy a természettel, tehát változásnak alávetett s valóban csak az emberben és a világban lesz Istenné ; Isten a mindenség s bír Isten tulajdon lényegével; Isten s a világ egy és ugyanaz, valamint a szellem s az anyag, a szükség és szabadság, a való és hamis, a jó és rosz, az igazság és igazságtalanság is (Alloc. Maxima quidem 1862. junius 9.) 2. Isten minden beavatkozása a világba és emberiségre tagadandó. (Alloc. Maxima quidem 1862. jun. 9.) 3. Az emberi értelem, eltekintve Istentől, egyedüli ítélő bíró az igaz és hamis, a jó és rosz között; törvény önmagának s természeti ereje elégséges, hogy az az emberek és népek javát megalapítsa. (Alloc. Maxima quidem 1862. junius 9.) 4. A vallás minden igazsága az emberi értelem természetes erejéből foly; ezért az értelem első és fö szabály, mely szerint az ember minden igazság megismerésére juthat. (1846. november 9-iki Encycl. Qui pluribus. — 1856. martius 17-iki Encycl. Singulari quidem és 1862. junius 9. Alloc. Maxima quidem),