Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-03-19 / 12. szám
dők a nyelvtan és az összes nyelvkincs legfontosabb tárgyait feldolgozzák. Csak akkor, ha a növendék a nyelvtan és szótárból nélkülözhetlen alapismeretekkel bír, kell átmenni összefüggő olvasmányi darabokra. — Seidenstücker (született 1766. Hainrocleban, meghalt 1817. mint a svesti tanoda igazgatója) volt az, ki ezen módszert áthatólag és következetesen keresztülvitte először. — Közvetítő állást foglal itt azon módszer, mely a ,,Vorschule der französischen Sprache£ t c. nyelvkönyv élőbeszédében ismertetve van és Gráfé brémai polgári tanodájából származik. A mondott előszóban ez áll: „Idegen nyelv megtanulhatására kétség kivül legtermészetesb módszer az, melyen a gyermek anya-nyelvét beszélni tanulja. Ez a természeti módszer pedig nem zárja ki azt, hogy az alaki képzés tényezői s céljai közül mind azoknak megközelítésére törekedjünk, melyeket az iskolai tanításnak folyvást szem előtt tartania kell; és igaz az, hogy a nyelvtanitásnál kitűzött szellemképzés eszményéhez még sokkal biztosabban közeledünk ugy, ha növendékünket a természetes módszer ily nemű alkalmazása által az idegen nyelv tudásának még teljesb és fensőbb fokára emeljük, mint ez más, művészileg kidolgozott módszerek útján történhetnék.'' ,,Ez a természetes módszer azonban csak kivételkép felmerülő egyes eseteknél használandó, soha nem köziskolai tanításnál. A mi közelebbről ez utóbbit illeti, legcélosabb módszer az lesz, mely a körülményekhez képest legnagyobb mértékben a természeti módszert megközelíti. Kezdetleg a nyelvtan még mellőzendő azon oknál fogva, mert a betanításnál soha nem szabad sokfélére igyekezni, hanem csak részletekre folytonosan egymás után. Nyelvtani oktatással e szerint nem kell a növendéket untatni, vagy kedvetleniteni; hanem annyival inkább nagyon jól ismerni az illető nyelvanyagot, ugy szintén a kiejtés, olvasásban, valamint lehetőleg sok szónak jelentésével ismeretségben , teljes készséggel birni szükséges. Bízvást állithatni, hogy az idegen nyelv megtanulása csak nehezíttetik az által, ha nyelvtani oktatással kezdünk a munkához. Azontúl pedig felette sok oly mellékes dologra is találunk, melyek nyelvtani szabályok által meg nem taníthatók, minthogy sajátlag a nyelvérzék közé esnek, vagy csupán emlékezetbe oltás utján megtaníthatok. Tanodában nem volna lehető valamely idegen nyelvet kizárólag beszélni — hallásból megtanítani • itt már a beszélés helyére olvasókönyvet kell tennünk. Hanem az olvasmány tárgya már kezdettől fogva ne összefüggetlen egyes mondatok, de egymáshoz értelmesen viszonyult darabok legyenek, hogy a nézleltetés elvét annál tisztább világításba tehessük: egyes szó ugyanis a mondatban, az egyes mondat pedig csak összefüggő előadásban szemléltethető." ,,E szerint nagyon kevésre becsüljük a minél több szónak könyv nélkül betanultatását és őszintén sajnáljuk az oly növendékeket, kit egész év s tán évek folytán is csupa egyes mondatokkal bibelödnek. Hisszük, hogy mind a szellemi képzést egyáltalában mind a nyelvekbea oktatást különösen előmozdítja az, ha a növendék teljes értelmű és kedélyére is üdvös tartalmú feladványokkal foglalkozik." A reáltanodai oktatás körében elintézetlenül függőben levő nagy kérdések a következők: Vájjon, a hazai nyelv tanítása után (értve itt a német nyelvet) angol-e inkább vagy francia nyelv következzék? s vájjon az ujabb nyelvek tanítása mellett megtartandó-e vagy mellőzendő a latin? Történelmi fejlődés utján századok óta meghonosult már a német felsőbb tanodákban a francia nyelv, s a hagyományszerüség e részben is oly nagy fontossággal bir, hogy csak a 19-ik században kezdett melléktaiu tárgyul felvétetni az angol nyelv, a franciához képest nagyon is igénytelen mennyiségben. Máig is legkitűnőbb képzési tényezőnek tartatik a francia nyelv, minthogy már az ó francia remek irodalom tetemes befolyást gyakorolt a németre és gyakorol mostanáig, — aztán meg ez a föld kerekségén levő müveit emberek köznyelve. A német jellem képzésére is kétségtelen hatása van a francia nyelvnek azon sok rendbeli külön sajátságainál fogva, melyek a németéivel homlokegyenest ellenkeznek. Végre, sokkalta nehezebb is a francia mint az angol nyelv elannyira, hogy általa az értelmi erő és belátás nagyobb mérvben élesittetik. Ugyancsak a francia nyelv egyik s az élők közül legjelentékenyebb román eredetű létére a németek elbeszélési szerveinek képezésére, nyelvbeli képességük fejlesztésére legfontosabb tényező. Mind ezen okoknál fogva — igy vonják a következtetést — a francia nyelvnek reáltanodákban minél nagyobb tért kell engedni s legott tantárgyul felvenni, mihelyt idegen nyelv tanítás tárgyául felvehetővé lesz, azaz, mihelyt a növendék anyanyelvét annyira elsajátította, hogy azon gondolatait s érzelmeit helyesen és könnyű folyékonysággal kifejezni képes, annak sajátságait, nyelvfordulatait jól ismeri. — Ez ellen felhozatik azon növeléstani elv, mely szerint közeliről a távolabbira fokozatosan kell haladni, — s e szerint vitatják, hogy németre nézve az ujabbkori classicus nyelvek közül a rokonos angolnak kell adni előnyt és az idegen nyelvek közt legelőször ezt tanítani. Schmidt K. „Gymnasialpaedagogik" c. müvében mondja: „Az angol nyelv a némethez sokkal közelebb áll mint a francia; germanelemekkel s népszellemmel találkozunk abban, germannézletek uralkodnak benne, szófűzete és hangsúlyozása ugyanaz. Azért is kell az anyai nyelv után először felvenni az angolt, mert az azon korban, midőn a növendék idegen nyelvet tanulni kezd, az ő világ felöli fogalma még csak ön életvilágában mozog, és fogalmainak köre, majdan kiszélesbülő világa még háttérben nyugoslzik. Az angol nyelv tanítása által, minthogy az hajtogatási alakokban oly szegény, nem záratik be a szellem üres formalismus korlátai közé; a nyelvek tanítási módszerének tágas mezején ez az, mely az előterjesztés és szemléltethetés igényeinek kedvezően megfelel." — Hasonló vita áll még azok közt is, kik a latin nyelvet a realtano-
